Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)

II. Közlemények - Módszertan - Műhely - Ács Anna: Jókai és a nemzetiségek

Ez a cikk bizonyság számunkra arra nézvést is, hogy a fiatal Jókai sokkal közelebb került a nagybetűs élethez, mint azt korai szépirodalmi müvei alapján sejtenénk. Az Életképeknél folytatott újságíróskodása előtt a Jelenkor c. lap munkatársa volt."" E lap „Budapesti Napló" c. rovatában 1847 elejétől jelentetett meg rövid híreket s hozzájuk fűzött kommentárokat. Köztük még ilyent: „Kezdünk magyarosodni nyakrafőre. Egy n. utcai ház kapuján illyforma jelentés olvasható: Tde ebe a Hazbe vani ged monatzimmer, a ki gel, megszólja magad a pan Hazmesteral.'

3 „Miért nem maradtál krumpliországodban?" - fűzte az éles megjegyzést Jókai az esethez. Mentségére legyen, hogy két héttel később egy csoport beteg tót napszámos rendőr általi kórházba vezettetéséröl számolt be ezzel a kommentárral: „a legirtózatosabb phantázia nem bírna olly arcot elképzelni a nyomornak, minő ezek tekintete volt. Azok a sápadt elfogyott alakok."

4 Hírt adott még a pesti német színház leégése után indult segélyakciókról, a „valódi ősmagyar szívnemességet tanúsító lelkes tettekről"

5 és a zsidók ellen elkövetett atrocitásokról is, szelid, viszont hatásos iróniával pellengérre állítva a magyar elkövetőket

6

. A Jelenkor c. folyóiratnál eltöltött öt hónap Jókai számára kimozdulást jelentett könyvélményeiből, történelemszemlélete és világnézete tisztázódott, s mindenképpen erőgyűjtésnek és felkészülésnek minősíthető az Életképek szerkesztői munkájához. Az Életképek 1848. március 19-i számában jelent meg „Nyílt szavak honunk fiatalságához" címmel írt cikke. Ebben ezeket a fontos javaslatokat fogalmazta meg: „Igyekezzünk honunk idegenajku fiatalságát magunkhoz testvéri kapcsokkal csatolni, rontsuk le a századok óta keblünkben megkövesült választó-falat, melly bennünket rokonainktól eddig elkülönzött, s fogjunk kezet mindenkivel, kinek jelszava a szabadság."

7 Jókai a nemzetiségi kérdésben valóban a leghaladóbb szemléletet képviselte. Világosan látta, hogy a Habsburgok a nemzetiségi feszültséget felhasználhatják a magyar szabadságmozgalmak ellen.

8 Jókai a mélyére látott volna korának - s ez nem csupán a szabadságharc időszakára értendő - kérdezhetjük a politikus Jókairól értekező Sőtér Istvánnal. Talán igen, talán nem, de Jókai politikai nézetei mindenkor józanságra és bölcsességre vallanak, és igencsak árnyalják az íróról alkotott álmodozó-képzelődö jelzőkkel illetett képet.

9 Jókait a kezdetektől mélységes humanizmusa vezette a nemzetiségi problémák megítélésében is. Szülővárosa, Komárom befogadó város volt, törzsökös magyar lakossága mellett más nemzetiségek, így rácok éltek ott. Jókai Komárom közelében, Ogyallán már kisgyermek korában megismerte és megkedvelte a tótokat. Jókai életrajzírója, Mikszáth Kálmán örökítette meg, hogy a kis Móricz a legkedvesebb napjait Ogyallán töltötte a nagyszülőknél és Konkoly Antaléknál. Konkolyék tót juhászának apró gyermekei voltak, akikkel különösen rokonszenvezett s tőlük sok tót szó ragadt rá. Mikszáth szerint annyi - s miért ne hinnénk Mikszáthnak - hogy harminc-negyven év múltán is jutott belőlük Jókai kedvelt figurájának, Tallérossy Zebulonnak és más hőseinek. Mint fogalmazott: „ha akkor nincs a Jankó meg a kis Ancsurka Konkolyéknál, Mindenváró Ádám talán sohasem kapta volna azt a sok bohókás vidám levelet az ö furcsán mókázó barátjától."

10 Jókai pozsonyi cseregyermekeskedése idején 1835-37 között Zsigmondy professzor családjánál és evangélikus líceumi tanulmányai során úgy megtanult németül, mint a szüle2 Jókai korai hírlapírói, szerkesztői munkásságáról lásd: JMÖM CIB I. 565-603. pp. 3 JMÖM CIB I. 40. p. Budapesti Napló 1847 Jan. 28. 4 JMÖM CIB I. 54. p. Budapesti Napló 1847. febr. 11. 5 JMÖM CIB 1. 47-48. pp. Budapesti Napló 1847. febr. 4. 6 JMÖM CIB I. 175-176. pp. Budapesti Napló 1847. jún. 3. 7 JMÖM CIB II. 15. p. 8 LENGYEL D. 1970. 20. p. 9 SÖTÉR I. 1941. 315. p. 10 MIKSZÁTH K. 1960. 22-23. pp.