Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. (Budapest, 2008)
I. Tanulmányok - Paládi-Kovács Attila: Magyarország nemzetiségei és etnikai térszerkezete a 18. században
csak kivételesen lépte át, keletebbre toként Nógrád és Hont területén zajlott, s csak néhány esetben érintette Pest és Heves megyét is. 17 A dél felé áramló szlovákság egy-egy elnéptelenedett falut ült meg vagy gyér lakosságú magyar falvakba fészkelte be magát. Nagyobb nyelvi szigeteket akkor még nem alkotott. Megtelepedésük sem volt végleges. Néhány év után sok jobbágy vándorolt tovább dél felé, s csak vándorlásának második, harmadik állomásán telepedett meg véglegesen. A spontaneitás mellett az első szakaszban is szerepe volt a földesúri akaratnak. Acsa községet (Pest m.) gróf Károlyi 1688-ban telepítette be szlovák jobbágyokkal, Bánkot (Pest m.) előbb, már 1680ban, Balassagyarmatot 1690-ben, Domoszlót (Heves m.) 1690-ben szállták meg szlovák telepesek. 18 Sirácky a családtagokkal együtt elköltözött, más lakhelyet kereső jobbágyok számát 7000-re, Fügedi Erik pedig az 1680 és 1720 között elköltözőitekét 3570-3830 főre tette. 19 A szlovák kolonizáció második szakaszában (1711-1740) alakult ki a mai országterület három összefüggő szlovák nyelvszigete: a) a Dunántúl északkeleti sarkában, Komárom, Esztergom, Fejér összefüggő vidéke, b) Nógrád és Pest megye érintkező területe, c) Békés és Csanád megye. A későbbiekben Borsod, Abaúj és Zemplénben is megjelennek kisebb szlovák települési foltok, melyeket a szlovákra váltó ruszin csoportok is erősítenek. 20 A szlovák telepesek második hulláma, mely nyugaton már átlépte a Duna vonalát, eljutott Veszprém megyéig (Bakonycsernye, Jásd, Szápár). Majd Somogy néhány községébe is kerülhettek kisebb csoportok; főként Nyitra és Pozsony megyéből elszármazó bugerek (vándorkaszások). Azok a katolikus szlovákok, akiket a pálosok, meg az esztergomi káptalan toborzott, zömmel a Pilisben telepedtek le. Származáshelyük a Kiskárpátok vidéke volt. 21 A pesti oldal szlovák falvainak többségét a gödöllői Grassalkovich-uradalom telepítette. Telepeiről Szekfű Gyula térképvázlatot, Wellmann hosszabb adatolást közölt. Hevesben az 1730-as évekig tucatnyi helyen szálltak meg Gömörből, Honiból, Nógrádból származó kis szlovák csoportok, helyenként magyarokkal vegyesen. 23 A belső vándormozgalomnak, a jobbágyok önkényes költözködésének 1734-ben vetett véget III. Károly rendelete. Addig az udvar érdemben nem is foglalkozott a megyék egymás elleni panaszaival, az elszökött jobbágyok kiadása körüli vitáival. Kimondta, hogy a máshová átköltöző jobbágy sehol sem kaphat adómentes éveket, kivéve a külföldről érkezőket. Ez a rendelet, mely a hazai magyar és nem magyar parasztot egyaránt hátrányos helyzetbe hozta a külföldivel szemben, le is zárta a spontán jobbágyvándorlás korát. 24 A szlovák kolonizáció harmadik hullámát földesúri telepítések jellemezték az Alföldön és a nagyobb erdőségekben is. Jó példa rá 300 szlovák család átköltöztetése Szarvasról Nyíregyházára gróf Károlyi Ferenc kívánságára. A szarvasi családok után aztán még újabb evangélikus szlovákok csoportjai érkeztek Nyíregyházára Hont, Nógrád és Gömör északi vidékeiről. Utóbbiak dialektusáról, egyik nyelvjárási sajátságáról ragadt rá a fokozatosan kialakuló „bokortanyák népére" a tirpák népcsoport név is. 25 Mária Terézia korában 17 FÜGEDI E. 1965., FÜGEDI E. 1966a., FÜGEDI E. 1966b. 18 SOÓS I. 1955., MANGA J. 1973. 215. p. 19 SIRÁCKY, J. 1966. 56. p., FÜGEDI E. 1966a. 327. p. 20 SZABÓ I. 1941. 137-138. pp., FÜGEDI E. 1966a. 326. p., MANGA J. 1973. 218. p., PALÁDI-KOVÁCS A. 1973a. 343-345. pp., EMBER GY. 1977. 21 SIRÁCKY, J. 1966. 124. p., MANGA J. 1973. 219. p. 22 SZEKFÜ GY. 1935. 416-417. oldal közötti Melléklet. WELLMANN I. 1967. 23 SOÓS I. 1955. 18-19. pp., ILA B. 1976. 24 SZABÓ I, 1941. 130-143. pp., ÁCS Z. 1985. 588-604. pp., ÁCS Z. 1986. 148. p. 25 MÁRKUS M. 1943. 14. p.
