Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)
Tanulmányok - Varga Éva: Berzsenyi nevének védőszárnya alatt. Egy somogyi irodalmi társaság a két világháború között
„A műdalok, a tanyák, a csárdák muzsikája, amikor kacagás, felejtés, tündéri mese-álmok szerenádja, üdve, reménysége, boldog vágya csendül ki a dallamokból, amikor a muskátlis ablakú kis utcából, melynek szép leányához rangos legényt várnak, vagy a fájdalmas, bánatos öröm a kis kartonruhácska látásakor, mely tán örökre eltűnik a szem elől, vagy a csapodár szív, mikor virágok nyíltak a tavaszi réten s két boldog járja a határt ... a lelkekbe szálló dalok könnyeket lopnak mindnyájunk szemébe." V. I. - bárkit is rejtsen ez a név - neobarokkos tőmondatáról ítélve nem lehetett sem tehetségtelen, sem műveletlen ember. Élvezettel ír, játszik az olvasóval s közben elszórakoztatja, elandalítja önmagát is. Valahogy úgy, ahogy ezt a nóták dallamvilága teszi a hallgatókkal... A kaposvári nótamozgalom igazán - az Új-Somogy 1938. február 12-i számában közölt cikk szerint - 1937 tavaszán indult meg „a magyar nóta és a somogyi cigányzenének pártolására". Kezdeményezője és fővédnöke a megyei főispán, vitéz Igmándy-Hegyessy László. Róla a tudósító ekként áradozik: „Igazi magyar úr szeretetével fordult a veszendőnek indult legnagyobb nemzeti kincsünk, a magyar nóta felé, hogy azt a feledés és a közöny homályából kiemelje, megörökítse, új életre keltse." A mozgalom megszervezését és vezetését Kiss-Angyal Ernő dr., Somogy vármegye tiszteletbeli fószolgabírája, országos hírű zeneszerző vállalta. A megyeszékhely felbuzdulását az említett cikk megjelenése előtti napokban a szigetváriak is követték, s a nótamozgalom megindulása itt is pazar reprezentációval vette kezdetét. Dr. Sárközy Béla főszolgabíró fényes vacsorát adott a szereplőknek, a megjelent előkelőségeknek. A szigetvári Keresztény Olvasókör nagytermében tartott rendezvényen ott volt a díszvendégek közt gr. Festetich Domonkos országgyűlési képviselő, vitéz IgmándyHegyessy Iván m. kir. gazdasági főtanácsos, Helmbacher Aladár járásbírósági elnök is. „Sok ilyen esetet ... - lágyult el tudósítása tanulságán a hírlapíró - s akkor majd elnémulnak a jazz-dobok, s egyre több szárazfán fog felsírni a húr, hirdetve, hogy a magyar nép újra magára talált, s ezt csak egy beteljesülés követheti: a magyar feltámadás." Akadt azért ennél józanabb, elfogulatlanabb kritika is a somogyi nótatanfolyamokról. Azonban az „Egy nótabarát" kritikai megjegyzései visszhangtalanok maradtak. 30 A nótatanfolyamok szervezése ellenben megyeszerte biztató ütemben haladt: ennek keretei közt nótáztak már a '30-as évek végétől Gyékénycsen, Marcaliban, Igáiban és még sok más helyen. Pete Lajosról 1937-ben utcát neveztek el Kaposváron, a fiatal Tolnay Klári pedig máig megdobogtatja az érző magyar szíveket a régi filmvászonról Kiss-Angyal Ernő felejthetetlen dalával: „Jaj, de szép kék szeme van magának." * Milyen volt hát Somogy korabeli szellemi élete? Kulturális egyesületei - amelyek már a 20. század elején létrejöttek - a szegényes intézményhálózat hiányosságait voltak hivatva kitölteni. Közülük három - a zenei, a múzeumi és az irodalmi - a magas kultúra ápolására jött létre. Fejlődésének végső fokán az intézményesülésig csak az előző kettő jutott el. Keserves körülmények között, de létrejött a zeneiskola és a múzeum. Az irodalomnál viszont szellemi műhely sem jött létre. Az egyesületi tagságot vonzóvá főleg az tette, hogy müveik megjelentetésére a szerzők így reméltek nagyobb esélyt. A korabeli szerzők zöme szerény tehetségű, legfeljebb középszerű tollforgató volt. Alkotásaik éppen ezért esztétikai szempontból nem érdemelnek sok figyelmet, ámde történész 30 Új-Somogy. 1938. február 13.
