Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Szabó István: A rákóczifalviak Rákóczi-tudata

A telepített községre vonatkozóan a legpontosabb összefoglalást a község 25 éves fennállása alkalmából tartott ünnepi közgyűlésen elhangzott, később nyomtatásban is megjelentetett községtörténeti összefoglalásából kapjuk. Csaba László községi jegyző szerint: „...községünk, dicső emlékű II. Rákóczi Ferenc tulajdonát képezett, majd tőle elkobzott, később báró Malonyai család birtokába jutott, majd ennek magva szakadtával a kir. kincstár birtokába jutott VARSÁN Y pusztán telepíttetett, a nagyméltóságú magyar kir. pénzügyminisztérium 1880. évi 22.210 számú magas rendelete alapján. A telepítési munkálatok vezetésével Méltóságos Fehér Miklós úr jelenben nyugalmazott földmüvelésügyi államtitkár, tiszavárkonyi birtokos bízatott meg. Kinek nagy helyi ismerete s fáradhatatlan működése folytán a telepítés ügye oly rohamosan keresztül vezettetett, hogy a telepesekkel már 1880. évi augusztus hó 8-án az ideiglenes adás-vételi szerződés meg is köttetett. így tehát községünk alapítójaként egyedül Méltóságos Fehér Miklós urat tekinthetjük, az ő fáradozásainak, buzgó működésének eredményeként áll fönn - a minden tekintetben sikerült telepítveny - községünk."

3 Mint az idézet is említi, a község nem lakatlan helyen létesült, hanem VARSÁNY pusztán aminek túlélő, megmaradt lakosai igencsak eseménydús történetre emlékezhettek egészen az Árpád-korig visszanyúlóan. A törökkor végén elpusztult VARSÁNY nevű mezőváros első említése 1075-ből való. A garamszentbenedeki oklevélben szereplő formájában első ízben felbukkanó név fontos tiszai átkelőhely ugyan, dc tulajdonképpen egy népet jelöl, mégpedig egy, a magyarsághoz még vándorlása idején csatlakozott, később beléjük olvadt alán néptöredéket. Vagyis a település neve törzsi névből lett helynév, melynek olyan alakváltozatai fordulnak elő, mint a Wosscian, (1217), Wossyiani (1328), Wosian (1284), Wassan (1402), Varsán (1546), Thyza Warsan (1561), melyek egyes vélemények szerint csuvasos közvetítéssel kerülhettek a magyar nyelvbe mint az asi=jász=asian=osián, többes számú alakjában asiani=wosiáni=varsány névváltozatai.

4 A korai felbukkanást és a nyelvészek szerinti bizonyítékot régészeti adatok is erősítik, hiszen „...a mai Rákóczifalvától délre, az egykori, erősen ívelt Tisza meder déli partján egy több száz méter kiterjedésű Árpád-kori és későközépkori lelőhelyet ismerünk, ahonnan számos éremlelet is előkerült. A település templomát is meg lehet figyelni az épület szétszántott romjai alapján. Ezt a határrészt ma is Varsánypuszta néven jelölik, megkülönböztetve az Alsó (=a későbbi Rákócziújfalu) és Felső részt. Ez összefügghet a későközépkori, a maga idejében nagy jelentőséggel bíró település kiterjedésével, két részre osztásával."

5 A törökkor végéig folyamatosan lakott hely, amelyet 1387-ben Zsigmond stratégiailag fontos délvidéki területekért Brankovics Györgynek adományoz. A török hódoltság kezdetén a környék egyik legnépesebb települése. Khász város, amelynek népessége 1561-1563 között a Ványai, Sári, Hevesi, Halasi, Budai, Csepeli, Váci, Somogyi, Bácskai, Szegedi, Csiki stb nevek bizonysága szerint nem éppen a közvetlen környezetéből származó betelepülőkkel nő meg jelentős mértékben. (1561: 46 háztartás; 1563: 97 háztartás).

6 A tizenötéves háború idején azonban már nem fejlődik tovább: lakossága megritkul, s bár továbbra is szerepel a forrásokban, régi jelentőségét, súlyát elveszíti. Végpusztulása a törökkor végén, 1686-ban következik be, mikor is lakossága Mezőtúr népével együtt megfutamodik. S bár a szétfutottak egy része még visszatér, 1687-ben újabb menekülésre kényszerülnek, s a Tiszán átkelve Vezsenyben, illetve feltehetően az ugyancsak menekülő túriakkal együtt Szolnokon találnak menedéket. 1703-ban még szó esik visszatérőkről, de a település nem éled újjá. Jóllehet, a fejedelem még kastély építésébe is 3 CSABA L. 1906. 19-34. pp. 4 SZABÓ L. 1989. 134. p. 5 LASZLOVSZKY J. 1986. 20. p. 6 SZABÓ L. i. m. 134-135. pp.