Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

I. Tanulmányok - Peterdi Vera: Tárgyak nyomában. (Egy idegen eredetű, asszimilálódott család története, egyéni és társadalmi jelenléte a 19-20. századi Magyarországon)

csolva útjait. Betegségét a külvilág elől rejtegette: még öregen sem akart gyöngének látszani.

124 84 évesen, 2004. január 4-én hunyt el rákban. A Tompos-család temettette el szülei mellé az Új köztemetőben.

125 A temetésen részt vett az elszármazott rokonság is. Származástudat A magyar társadalom korszakváltó, meghatározó jelensége volt az újkorban a török hódoltság utáni - spontán és mesterséges - népmozgás, az elnéptelenedett, elhanyagolt területek telepítése. Anélkül, hogy erre a folyamatra részletesen kitérnénk, ezen folyamat részeként kell bemutatnunk elemzett családunk Magyarországra kerülésének lehetséges változatát. A bennünket érdeklő terület ebből a szempontból a déli országrész - ahogy ma ismerjük: Délvidék

126 -, közelebbről a Szerémség keleti része (Brandstetter-ág) és a Bánság (MühsamerKleszki családok). Földrajzilag az 1788 körüli időben, vagyis a család magyarországi jelenlétének bizonyíthatóan legkorábbi időpontjában a vizsgált terület Magyarország legdélibb vidéke volt. A szerémségi Mitrovica térsége a szlavóniai halárőrvidék része 1718-1881 között (Péterváradi ezred), 1918-ig Magyarországhoz tartozott.

127 A Duna és Száva közti nagytáj Magyarország egyik mezőgazdaságilag legfejlettebb, legértékesebb területe volt, a történelmi borvidék része, jelentős kereskedelmi központokkal. Talán ezért is talált megfelelő életteret itt magának a sóőrként, később vámszedőként feltüntetett Brandstetter József Pancsova és Fehértemplom már a Szerémséggel határos Bánság területe: a Tiszától keletre, a Marostól délre, az Aldunáig terjedő, s keleten a Kárpátok által Erdélytől elválasztott nagytáj legdélebbi vidéke.

128 Az 1718-ban (a török itteni kiűzése után) osztrák katonai közigazgatás alá vont, 1778-ban Magyarországhoz visszacsatolt terület ezen (déli) része (a Pancsova, Fehértemplom és Karánsebes központtal szervezett német-szerb-román határőrvidék) azonban rövid időszakoktól eltekintve

129 egészen 1860-ig Ausztriához tartozott s csak a határőrvidékek megszüntetése után került polgári közigazgatás alá. 1876-1918 közt a terület három vármegyéje közül Pancsova Torontál vm.-hez, Fehértemplom Temes vm.-hez, a BrandstetterKudla család által lakott - Fehértemplommal szomszédos - Báziás pedig Krassó-Szörény vm.-hez tartozott. Az osztrák kincstári tulajdonban lévő, a törökök alól a legkésőbb felszabaduló déli térségbe (Szerémség, Bánság) Bécs több hullámban döntően németeket telepített be az egész német nyelvterületről, s máshonnan, rendkívül tarka etnikumú-nyelvű területet hozva létre,

130 amelyben azonban kétségtelenül a németek voltak a legmeghatározóbbak.

131 Nemcsak azért, mert éppen a németek betelepítése volt Bécs érdeke, hanem azért is, mert a Német-Római Birodalom (csaknem egész) területén akkoriban volt rendkívül 124 Ekkoriban került közelebbi barátságba az őt segítő Tompos-Sárkány családdal. 125 Gyászjelentése és szóbeli közlés alapján. 126 A Kósa-Filep-féle táji-történeti behatárolás szerint a 18-19. századtól Délvidéknek csak a Bácska és a Bánság területét nevezhetjük; a Szerémség - más tájegységekkel együtt - csak a középkorban volt ide értendő. KOSA L. - FILEP A. 1975. 81-82. pp. 127 Magyar Nagylexikon XIII. 2001. 193. p. - 1764-ben Fiume városáért cserébe két másik vármegyével együtt Horvátország része lett: Horvát-Szlavónország. KÓSA L. - FILEP A. 1975. 179. p. 128 JAKABFFY I. 1945. 1. p., KÓSA L.-FILEP A. 1975. 63. p. Magyar Nagylexikon III. 1994. 189. p. 129 Az. 1748. XVIII. tc.-vel a Bánság három vidékén határőrvidéket állítottak fel. A visszacsatolt részeken kívüli déli térség a német az oláh ill. az illír-bánsági végezred területe maradt; az előbbi kettő 1838-ig, az illír-bánsági végezredet pedig 1845-ben önálló végezreddé alakították Fehértemplom székhellyel. 1849-1860 közt a Bánság megint Ausztriához tartozott (,'femesi Bánság')- A bánsági határőrvidékeket 1873-ban szüntették meg. Magyar Nagylexikon III. 1994. 189-190. p.; M. Néprajzi Lexikon 5. köt. 1982. 242-243. pp. 130 KUPÓ J. 2001. 206. p., JAKABFFY I. 1945. 2. p. és a már említett irodalom. 131 A magyarországi németek. 1998. 4-6. pp., ill. 19. p.. JAKABFFY 1. 1945. 4. p., KUPÓ J. 2001. 206. p.. HEGEDŰS A. 2000. 14. p.