Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Balpataki Katalin: A helynévrendezési törvény kialakulása és végrehajtása

1900-tól dátumozható az első vármegyék teljes rendezése. A munka kezdetben lassan, vontatottan, majd saját hibáikból tanulva, „rutint" szerezve egyre gyorsabban ment. Az alábbi táblázatban látható, hogy a rendezett vármegyék száma évről-évre nő. 1900 1901 1903 Pest-Pilis-Solt-Kiskun Békés Hajdú Hexes Jász-Nagykun-Szolnok Máramaf os Baranya Csongrád Fejér Tolna 1904 1905 1906 Bács-Bodrog Bereg Temes Zemplén Abauj-Torna Csík Háromszék Sáros Udvarhely Zólyom Bars Borsod Gömör- és Kishont Maros-Torda Nógrád SopronSzepes 1907 1908 1909 Esztergom Hont Szatmár Ueocsa Vas Csanád Győr Komárom Mosón Somogy Szabolcs Zala Trencsén Turócz Veszprém 1910 1911 1912 Alsó-Fehér Arad Bihar Brassó Kis-Küküllő Kolozs Nagy-Küküllö Nyitra Pozsony Szeben Szilágy Szolrïbk-Doboka Torda-Aranyos Torontál Krassó-Szörény Besztercze-Naszód Ez abból adódik, hogy a munkálatok során több olyan intézkedést vezettek be, amelyek könnyítették a helynevek gyors és helyes megállapítását. Az a gyakorlat, amely az ország területén előforduló azonos helyneveket egyszerre tárgyalja, jelentősen megkönnyítette a döntést, hogy melyik helység érdemes a régi név használatára. Ahol a község törzsnevét meg lehetett tartani, s csupán megkülönböztető jelzőre volt szükség, ott az előnév megválasztásakor szinte kizárólag a földrajzi szempontok irányadóak. A hivatalos névmegállapítás menete úgy folyt, hogy az OKTB által a községektől összegyűjtött adatokat rávezették a községi ívekre. A kérdőív rákérdezett a község közjogi-, infrastrukturális helyzetére és helytörténeti adataira is. Ezeket az adatlapokat egyeztetésre kiküldték az illetékes vármegyéknek, ahol a hiányzó adatokat pótolták és esetleg javaslatot tettek egy új névre, majd ezt az ívet visszaküldték a bizottsághoz. Eztán a bizottság tagjai is megtették javaslataikat, majd kikérték az Országos Levéltár véleményét. A Levéltár hatalmas iratanyagával gyakorta megerősítette, illetve cáfolta a községek, vármegyék és a Bizottság javaslatait. I la egy vármegye összes községének minden anyagát összegyűjtötték, akkor összeült az OKJ"B és meghatározta a neveket. Majd ezekkel a meghatározott nevekkel ellátolt ívek visszakerültek a vármegyékhez, ahol újra megtárgyalták azt és a javaslatot vagy elfogadták,