Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 3. (Budapest, 2003)

Tanulmányok - Szalipszki Péter: Abaúj-Torna vármegye településszerkezete és településhierarchiája az 1850-es évek elején

Abaúj-Torna vármegye településszerkezete és településliierarchiája az 1850-es évek elején* Szülipszki Péter Közhelyszerű a megállapítás: a középkorban, de még a múlt század első felében is egyterűiét gazdasági erejét alapvetően a mezőgazdálkodás feltételei szabták meg Magyarországon. Ennek árutermelési lehetősége a térség általános életminőségét tekintve számos pozitívummal járt, ami nézetem szerint is hatott a településszerkezetre és -hierarchiára. Lássuk, hogyan jellemezték Abaúj és Torna megyét ebből a szempontból! „A 1 léniádnak szép hosszú völgyét, és Enyicke, Nagy Ida és Szepsi sík környékét kivévén az egész Abaúj vármegyét nagy és igen nevezetes hegyek borítják el... Termékenységére nézve Abaúj vármegyét az áldottabb vármegyék közé lehet számlálni; kivált a déli részeken, ahol gazdagon termő földek vannak. Az ege szép, levegője tiszta és egészséges (Kassa környékét kivévén), éghajlata mérsékelt..."

1 Megerősíti, sőt színezi ezt a jellemzést a millenniumi monográfia Abaúj-Torna vármegye mezőgazdaságáról író ismeretlen szerző is: „Az országszerte egyöntetű patriarkális rendszernek korszakában 1848 előtt a megyének gazdasági viszonyai aránylag a szerencsésebbek közé tartoztak, már csak azért is, mert a kevésbé termékeny Felvidéknek Abaúj-Torna volt az éléstára. Szepes-, Liptó-, Sárosmegye és Galiczia leginkább innét lődözték szükségleteiket, de c fölötte fontos körülmény mellett talaji, égalji, s közgazdasági viszonyai is igen kedvezőek voltak."

2 (1. kép). Ez az alapvonás, de még említést kell tenni néhány más gazdasági elemről is: a bányászat lehetősége, a vashámorok tevékenysége, vízimalmok a Hernádon, Bódván és más kisebb folyócskákon - mindezek még Abaúj-Torna meglehetős gazdasági potenciáljának elemeit jelentették. Persze nem feledkezhetünk meg még arról sem, hogy területünkön haladt át a tokaji bor kiviteli útvonala - bár ennek jelentősége időszakunkban rendkívüli mértékben csökkent - és 4 postaút is vezetett Kassa felé. Az így sommásan jellemzett vidékre rakódott a jellemzően aprófalvas, falusias, erősen egyközpontú jellegű településszerkezet, mely természetesen mitsem változott 1848/49 egyébként korszakváltást jelentő eseményei következtében. Ugyanazok a puszták, falvak, mezővárosok folytatták életüket az 1850-es években is, amelyek 1 848/49 forgataga előtt területünkön voltak. A szabadságharc leverését, a megtorlást és az új államberendezkedést követően érvényben maradt a legtöbb 48-as törvény, köztük legnevezetesebben a jobbágyfelszabadításról szóló passzusok, bár közismert, hogy maga a jobbágyfelszabadítás megvalósulása csak az elkövetkező évek folyamataiban következett be. Érvényben maradt az 1848. évi XXIII. törvénycikk is, mely címében ugyan „A szabad királyi városokról" szól, de mégiscsak a városok újféle kategorizálásának törekvését fedezhetjük fel benne: „a) A városok felosztása. 4. §. Olly városok, mellyekben 12 000 lakosnál kevesebb vagyon, kis városoknak, melyekben 12 000 lakosnál több, de 30 000 lakosnál kevesebb vagyon, közép városoknak, és mellyekben 30 000 lakosnál több vagyon, nagy városoknak neveztetnek."

3 Annak elle* Jelen tanulmány az 1996-ban benyújtott bölcsészdoktori disszertációm egy részének rövidített, némileg módosított, de alapvetéseiben azzal egyező változata. 1 MAGDA P, 1819. Idézi: CSORBA CS. 1983. 12. p. 2 Magyarország vármegyéi és városai. I. Abaúj-Torna vármegye és Kassa. 1896. 403. p. 3 Corpus Juris Hungarici. 1896. 246. p.