Kurázsi Napló, 1995 (2. évfolyam, 1-5. szám)
1995-02-01 / 3. szám
Kurázsi Napló Szerkesztőségi postánkból: Megszaporodott levelezésünk. Vannak olyanok, melyek szerkesztőségünk munkájáról szólnak, de olyanok is melyek olvasóink számára sem közömbösek. Most két ilyen levelet adunk közre részben illetve teljes egészében: Sajtos Károly, /Tiszaföldvár, Darvas u. 36./ azt írja: " ... hány évig kell még várni, hogy a kommunistákról elnevezett utcák névtábláit kicseréljék ! A Deák Ferenc utca nevét még mindig egy görög kommunista - Beloannisz - bitorolja. Ez nem kis ügy I Az ő korában nagyon is nagy szolgálatot tett a hazának Deák Ferenc. Ezt nem volna szabad elfelejteni Marosfalvi Ernő polgármesternek sem. Marosfalvi 1956-ban a magyar ügyért szállt síkra, Hát hová lett polgármester úr az akkori magyar érzés ?" A levél apropóján megkerestük Marosfalvi Ernőt, aki lakonikusan ennyit mondott: "Hogy mi a közügy, azt én döntöm el." Tehát Sajtos Károlynak várnia kell még egy ideig. Addig mindenképpen, amíg a közügyekről nem egyszemélyben döntenek. Kérem, ne adja fel! Nyílt levél Dr. Király Ferenc úrhoz Kedves Főorvos úr! Többször elolvastam az Önnel készült beszélgetést. Megértem a keserűségét és csalódottságát. Úgy érzi, hogy tenni akarását, jószándékát elutasították. Kimunkált, várost fejlesztő programját nem tudja polgármesterként megvalósítani, mert 2-300 szavazattal Jemaradt a választásokon. Úgy értékeli jelenlegi helyzetét, hogy nincs szükség az Ön tudására. Kegyetlen, kínzó érzés ez. Csak azok az emberek képesek átélni, akiket a cél előtt elgáncsolnak. De van, aki megpróbál felállni és tovább küzdeni. Martfűn, sokak meglepetésére, új képviselők, új szellemiséggel kerültek be az önkormányzati testületbe. Azt gondolta mindenki, hogy a bizottságok élére az adott szakterületekre kiváló képzettségű, jóakaratú, a választók érdekeit szolgálni kívánó képviselők kerülnek. Tapasztalatlanul magam is azt hittem, hogy az újak, a jobbak fognak jelentősebb szerepet kapni. A második testületi ülés után azonban rájöttem én is arra, hogy a mi polgármesterünknek sincs szüksége nagyobb tudásra, sem a tisztességesebb munkára. Megtanulta ugyanis a legfontosabbat, az ellentmondást nem tűrő hatalom gyakorlását. Jól tudja kezelni a pozícióba emelt embereit. Az új képviselők "leszerelése" számára még az sem drága, hogy 13, nem képviselő taggal működtesse eredményesebben és demokratikusabban a képviselő-testület bizottságait. Az új eszmeiséget hordozó képviselőknek tehát nagyon meg kell kapaszkodniuk, mert a mennyiségi fölényt ritkán lehet csak szellemi értékekkel legyőzni. A felvállalt feladatokat azonban nem lehet félre dobni, a felvállalt küldetést nem lehet feladni. Kedves Főorvos úr! Ön mögött és mögöttünk megválasztott képviselők mögött is, emberek bizalma összegződik. A választók többsége hittel szavazott. Nem lehet őket cserben hagyni. Ehhez a munkához, vagy harchoz a mindig megújítandó értékítéletük kell, hogy erőt adjon. Nekünk újaknak meg kell tanulnunk kivédeni a begyakorlott ütéseket. A legjobban azonban az szolgálná mindkét város további fejlődését, ha a jóakaratú, jobbító szándékot, függetlenül a javaslattevő személytől, megértené, elfogadná és megvalósítaná az önkormányzati testület. Ön, akit jómagam is 30 éve ismerek már, nem fog lemondani tenniakarásáról és ugyanúgy fog igyekezni, hogy használjon, mint mi, mert mert szereti városát. Hiszen még nálunk is jobban tudja, hogy a már közel ötven éve kihasznált, megfélemlített, megalázott és a hatalomnak kiszolgáltatott emberektől sokáig tartó út vezet a szabadon gondolkodó, önmagát megvalósítani és önmagát vállalni képes városi polgárokig. De a vágy és a készség már ott munkál a szívekben. Kiteljesedését kötelességünk kitartó példamutatással elősegíteni. Tisztelettel kérem tehát, hogy né adja fel ! Tóthné Dr. Gallyas Katalin képviselő
