Kurázsi Napló, 1994 (1. évfolyam, 3-17. szám)

1994-10-06 / 7. szám

A TARTALOMBÓL...- Szerkesztőségi napló- A kirándulás elmarad- Hét vezérek, hét törzsek.,.- Kurázsi hókuszkóp- Levél - Receptek- A strand téliesttése * Lóvásár előtt- Rejtvény ----------------------A ЮакЫ Milyen legyen a polgármester? Az előző számunkban közölt " Választani mégis kell! " című első oldalas cikk ap­ropóján nekem szegezte a kérdést egy is­merősöm: - Te, például, milyen polgármestert szeretnél? Nem azt kérdezte, hogy kit, hanem azt, hogy milyet Végül is: mellékes, hogy kit, lényeges, hogy milyen. Innen nézve: nagyon jót kérdezett az ösmerős. Mellékes például a pártállása. A helyi pártélet a pártok tagjainak belső világát tükrözi leginkább, személyek kötődnek személyekhez. A dolog komolytalan­ságát mi sem jelzi jobban, mint az a minapi eset, amelynek főhőse - öregecske és rövidlátó lévén - valami vörösszegfűs stanicliból szedte elő a templomban a bibliáját, amelyben ro­pogós, tulipános lapocska jelezte, hogy hol kezdődnek a Példabeszédek. Épp csak a sábesz­­dekli hiányzott a fejéről , s 6 maga lett volna a mindent átható liberalizmus karikatúrája. A kérdést, persze nem lehet megkerülni. Milyen legyen a polgármester? Legyen lokálpatrióta, de ne legyen provin­ciális gondolkodású. Legyen gyors észjárású és egyszerű. Legyen türelmes és kitartó. Le­gyen képes beismerni, ha hibázik. Legyen öreg, vagy fiatal, nő, vagy férfi, csak azt ne fe­ledje egy pillanatra se, hogy kikért és miért van ott, ahol van. Jaj, és a részletekben el ne vesszen! Legyen a beosztottaival szigorú és következetes úgy, hogy azok tudják: szolgálat a dolguk. Tizenháromezer ember mindennapos szol­gálata. Hát, így valahogy. Gondolom, mindenkiben él valamilyen ködös kép az idális vezetőről. Aztán elkezdi hasonlítani ezt a "fantomot" valóságos, esetleges személyekhez. Persze, hogy nem megy semmire. Illetve... Ha végig gondol mindent és min­denkit és van benne némi optimizmus is , tud mérlegelni és jól választani is, ha rákerül a sor. Vagyis: ha a milyent megrajzolja, tudni fogja OKTOBERS. Máig nem tudunk igazán mit kezdeni 1849. október 6-a évfordulójával. Ünnepeljük a gyászt? A vereség beteljesedését? Sirassuk el az elveszett szabadságharc mártírjait? Lehajtsuk vagy meghajtsuk fejünket ezen a napon? És a helyszín, Arad, a hősök emlékére állított obeliszk? Amelyet nem tudott eltűntetni, lerombolni a legvadabb Ceausescu-rezslm sem. Ott, az a rendszer végképp nem tu­dott mit kezdeni az aradi vértanúk emlékével. Mert nem a vereség, a gyász jelképe. Hanem a szabadságról üzen a tizenhárom tábornok mártíriuma; a féktelen, gyilkos terror teljes kudarcáról, amely - legföljebb - embereket képes kiirtani, eszmét, gondolatot nem. - SZÓ -

Next

/
Oldalképek
Tartalom