Tolnay Gábor: Föld – ember – törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében (1895–1950) – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 59. (2004)
és térségében - a legnagyobb az elszegényedés. Nem vitatható, hogy még az általános gazdasági depresszióban is kivételes elbánást és rendkívüli intézkedéseket igényelt volna ennek a térségnek a gazdatársadalma is, mezőgazdasága is. Ezt nem kapta meg, pedig a Tiszántúli Mezó'gazdasági Kamara szerette volna biztosítani. Némi eredmény azért jelentkezett. Ennek a következetes munkának volt köszönhető', hogy a kormányzat is tudomásul vette, hogy a Tiszántúlon, a Körösök és a Berettyó vidékén rendkívül fontos megoldandó feladatai vannak. Ugyanakkor nem hallgathatjuk el a helyben megoldandó feladatokat sem. Sajnálatosan volt tapasztalható az 1920-30-as években, amit Dévaványán éppen az aszály kártevésének az elemzése hozott felszínre, hogy Dévaványa körzetében a mezőgazdasági termelés egyoldalú és igen szűk keretek között mozog. Kétségtelen, hogy a talaj adottságai és a klimatikus viszonyok szélsőségei, a rendesen igen hosszan tartó szárazságok korlátokat szabnak a termelés változatossága terén, mégis az itt majdnem kizárólag búza-kukorica váltógazdaságon túlmenő' változatosság is lehetséges lenne. Ez az egyoldalúság azután azzal a következménnyel is járt, hogy rendkívül kockázatossá tette az amúgy is elég nagy kockázattal járó termelést, és végeredményben ennek is tulajdonítható az ebben a térségben most már évek óta megismétló'dő, szinte sorscsapásszerű nehéz helyzet. A növénynemesító'k már képesek voltak olyan szárazságtűrő' takarmánynövényekkel ellátni a gazdákat, hogy e vidéken a takarmánytermelés mérsékelt felkarolása sem járna az eddigi egyoldalú termelésnél nagyobb kockázattal. Ezekre a tényekre a Tiszántúl Mezó'gazdasági Kamara által szervezett téli szakértekezleteken is felhívták a gazdák figyelmét - mindezidáig igen kevés eredménnyel, holott a községben és környékén arról kellett volna gondolkozni, hogy miképpen lehetne az itt folyó gazdálkodást változatosabbá tenni és a termelési kockázatot hogyan lehetne enyhíteni. ÁLLATTENYÉSZTÉS DÉVAVÁNYÁN Ez a tevékenység a mezőgazdaság másik fő ága. Pontosítva ez a gazdasági állatok párosításával, szaporításával, felnevelésével, takarmányozásával és hasznosításával kapcsolatos tevékenységek összessége. Kiemelten fontos szerepe van a közélelmezésben. Többek között ezért is fontos a tenyésztett állatok egészségi állapotának állandó figyelése és egészségük megőrzése. Feltehetőleg korábban is, de az általunk vizsgált időszakban legkorábban az 1892. esztendei főbírói jelentésben szerepelt először, hogy ebben az esztendőben a következő állatbetegségekkel kellett megküzdeniük a dévaványai gazdáknak: lépfene, száj- és körömfájás, a sertéseknél pedig az orbánc pusztított el sok állatot. Ugyanakkor említést tett a főbírói jelentés az 1890. évi nagy sáskajárásról is, amely nagy pusztítást okozott a község határában. 214 Feltehetően igen sokszor fordult elő megbetegedés a tenyésztett állatok között, mert a járási főszolgabíró elrendelte, hogy Dévaványán is fel kell építeni egy járványistállót. Az építéskezés Összege mintegy 180 koronát tett ki. 215 214 Sz. M. L. - Dévaványa jkv. 1892-1899. - 3. kötet. - Az 1893. február 23-i képviselő testületi közgyűlés jegyzőkönyve. 215 Sz. M. L. - Dévaványa jkv. 1903-1909. - 4. kötet. - 96/1903. kgy. szám. - 1903. június 27. 119
