Cseri Miklós – Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2001)

Kovács Eszter: Földbe vájt kemencéjű veremház feltárása Csepel-Nyilasokra dűlőn

Az északkelet-délnyugati irányú, egymástól 43 méterre lévő párhuzamos árkok között álló ház tájolása kerítőárkaihoz igazodott. Alapterülete kb. 3,75x3,90 m volt. A ház bejárata dél felé nézett, a délkeleti sarokban és attól 115 cm-rel nyugatra, a házfal mellett két 15-17 cm átmérőjű cölöplyuk jelölte ki a helyét. A tetőszerkezetet az északi és a déli fal mentén középen egy-egy nagy oszlop tartotta, melyek átmérője 30-35 cm, mélységük kb. 40 cm volt. Első kemencéje az északnyugati sarokban állhatott, pontos helyét azonban nem lehetett megfigyelni. A kemence közelében, a házgödrön belül állt az északi, tetőszerkezetet tartó első oszlop. (Ugyanígy a déli is a gödrön belül, szorosan a gödör széléhez állítva helyezkedett el.) Vagy a kemence sérülése, vagy az oszlop és a kemence közelsége miatt az oszlop meggyulladhatott, elszenesedett maradványai a cölöplyukban maradtak. (A teljes tetőszerkezet bizonyosan nem égett le, mert a többi cölöplyukban nem találtunk elszenesült famaradványokat, betöltésük ugyanaz a barna, humuszos föld volt, mint a ház többi részének.) Ekkor a kemencét elbontották, de omladékát nem hordták ki az épületből, hanem az északi oldalon elterítették, és a padlóba döngölték. Erre a vörös paticsomladékra húzták rá a későbbi kemence hamuját. (Az omladék elbontása után került elő az az első cölöplyuk, amelyet a paticsréteg teljesen befedett, tehát az oszlop a planírozáskor már nem állt.) A cölöpöt áthelyezték az épületen kívülre közvetlenül az első mellé, így a tetőszerkezetet alapvetően nem változtatták meg.

8 A ház északnyugati sarkát kibővítették az új kemencének. A 140-160 cm átmérőjű, ovális kemence platniját és száját agyagba rakott apró folyami kaviccsal masszívan lealapozták, ledöngölték, az agyagba összetört fazekak darabjait tapasztották. A kemence "búbjának" megépítéséhez karóvázat nem használhattak, mert ennek semmi nyomát nem lehetett megfigyelni. Mivel a munkagödör nagyobb volt, mint a kemence, annak megépítése után a gödröt alaposan visszatöltötték. Ennek foltja már közvetlenül a humuszréteg alatt jól megfigyelhető volt, mind színébe, mind anyagában eltért a ház foltjától. A sárgásbarna homokos betöltésből kevés paticsdarabkán kívül leletanyag nem került elő. A kemence építését jól keltezik azok az edénytöredékek, melyeket a platni tapasztásában felhasználtak. A töredékek a másodlagos átégés következtében nagyon változatos színűek voltak attól függően, hogy mennyire kerültek közel a sütőfelülethez. A válogatás során kiderült, hogy összesen négy fazekat lehet összeállítani, azoknak viszont legnagyobb részük megvan, ezért elképzelhető, hogy a fazekakat kimondottan a tapasztásba törték össze. A négy fazékból három ugyanahhoz a típushoz tartozik, közülük kettőnek a mérete is szinte megegyezik. Valamennyi sárgára égett, szemcsés, csillámos homokkal soványított agyagból készült, egyenes peremük kissé alávágott, vállukon két, illetve egy hornyolat fut körbe, alakjuk hasasodó. (7. kép 1-3.) A negyedik fehérre égett, szemcsés homokkal soványított agyagból készült, tagolt peremű, nyújtott formájú. Oldalán bekarcolt csigavonal fut körbe. (7. kép 4.) A fehér anyagú kerámiaedények a 12. század végén jelentek meg. Jó példa erre a Budapest Soroksár-Várhegyen feltárt 5. számú ház, melynek felső, égett rétegéből, amelyet III. Béla (1172-1196) pénze keltez, a csepelihez hasonló profilú és anyagú 8. A cölöplyuk foltja már közvetlenül a humuszréteg alatt látszott a házgödör foltjának kis „füleként". 438