Barna Gábor szerk.: Társadalom, kultúra, természet. Tanulmányok a 60 éves Bellon Tibor tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 57. (2001)

Kulturális folyamatok tér- és időbeli keretei - Szűcs Judit: Család, gazdálkodás és társadalom kapcsolata a Bárdos család példáján

166 Szűcs Judit (Bárdoséknál a paszta két egymásra merőleges út, mely hosszára és keresztbe is egyenlő részekre osztotta a területet. Egy-egy pasztába egyfajta szőlőt vetettek. Az apa ezt a szokást tartotta meg feltehetően a szülők „szöllejében" látottak alapján.) Az ültetett fajták nemes kadar, rizling, saszla, piros szlankamenka, korai Csabagyöngye voltak, tehát borszőlő és csemegeszőlő is. Sürü soros, mélyművelésű (hagyományos elnevezéssel „guggon ülő") volt. Gyümölcsfákat, aprómeggyet, nagymeggyet, kajszibarackot, jonathánt, húsvéti rozmaringot és szilvát a szőlő közé, ritkán ültette. Őszibarackból az ún. parasztbarackot, sárga és zöld húsút, ősszel érő kesernyés fajtát a bekerített szőlő kerítése mellé tette. Az 1936-ban telepített szőlőt és gyümölcsfákat 1950-ben még a család szüretelte. (Utána még 2-3 évig megvolt a szőlő, de nem művelték rendesen.) Később szilfa, eperfa, akácfa és bodzafa nőtt vadon a helyébe, újból erdő lett. A szilvafák és az almafák közül a húsvéti rozmaring maradt meg. 1956 után vissza akarták adni, de a fiú nem fogadta el. Bárdos László, az apa 50 holdas gazdaként 14 évvel a gazdaság beállítása után 1937-ben kiadta a földet haszonbérbe. A városba költözéssel, házvásárlással, a föld hasznából gyermekeikkel együtt élve polgáriasuk életformát próbált kialakítani. Ebben az időszakban idősebb gyermekük, Margit (1926-2000) polgáriba, fiatalabb gyermekük, fiuk, László (sz. 1930) elemibe járt. 1940-ben, a 3 éves haszonbérlet után a szülőknek vissza kellett menni a tanyára, újból kézbe venni a gazdaság irányítását. A föld, a gazdaság nem hozta azt a nyereséget, amit elvártak tőle. Margit elvégezte a polgári iskolát. László 1945-ig 4 gimnáziumi osztályt járt ki. Szeretett volna Szarvasra kerülni a mezőgazdasági szakiskolába, de nem Sikerült. A Magyar Királyi Téli Gazdasági Iskola Állami Gazdaképző néven újjáalakult. (Ifj. Bárdos László szerint ugyanazzal a tematikával dolgoztak, mint 1945 előtt.) 1946ban ide iratkozott be László 16 évesen. A képző két télen novembertől márciusig tartott, 1948 tavaszán ért véget. Ifj. Bárdos László aranykalászos gazda lett. (Édesapja a felnőtteknek indított ezüstkalászos gazdatanfolyamot 1942-ben végezte el.) 1945 után, amikor és ahogyan engedték, a tanyában éltek (megtűrt személyekként priccsen aludva) és gazdálkodtak. Közben 1950-ben egy időre kilakoltatták őket. Földjük helyett a régitől távol, több helyen csereingatlanokat kaptak. 1960-ig a föld „végleges" termelőszövetkezeti tulajdonba vételéig az 1956-1959-es időszak számított a legnyugalmasabbnak. Ekkor - a korábbi időszakkal ellentétben - lehetett a terményt és állatot szabadon értékesíteni. Nem volt kötelező beszolgáltatás. Ifj. Bárdos László bízott a parasztság, a kisbirtokok jövőjében. Ebben az időszakban az apai birtok egy részén gazdálkodott. 1957-ben kocsit és lószerszámot, 1958ban 125-ös Csepel motorkerékpárt vett. Közben ruhát, bútort is vásárolt. 1959-ben nősült. Városi lányt vett el, aki csecsemő- és gyermekgondozóként végzett. Összeházasodtak, kint éltek a tanyán. Ifjabb Bárdos László könyvelőként, felesége bölcsődei gyermekgondozóként dolgozott a városban. A tanya körüli gazdálkodást 39 évig folytatták, 1998 őszén adták el a gondozott, szép tanyát. Két diplomás lányuk az ország más részén talált munkát. A Bárdos család történetében az egyetlen paraszti életmódot választott fiútestvér hazaköltözésével, lány utódai továbbköltözésével a földhöz, a tanyai életmódhoz kötődés megszakadt.