Barna Gábor szerk.: Társadalom, kultúra, természet. Tanulmányok a 60 éves Bellon Tibor tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 57. (2001)
A néprajz nagykunsági intézményeinek történetéről - Bartha Júlia: Györffy István balkáni és törökországi kutatásai
Győrffy István balkáni és törökországi kutatásai 291 értékűek ma is. Bizonyos szempontból sajnos aktuálissá váltak hiszen a parázsló balkáni ellentétek úgy tűnik egyhamar nem szűnnek meg. Tanulságos idézni az 1916ban megjelent tanulmányából: „A nagyszerb aspiráció Boszniára való igényjogosultságát nemigen tudja igazolni. Bosznia földrajzilag nem tartozik Szerbiához, hanem csakis a Száva-Duna medencéjéhez. Lakosainak csak egyharmadrésze görögkeleti szerb, a másik kétharmad, a mohamedánok és horvátok hallani sem akarnak a szerb uralomról. A szerbek és horvátok között fajazonosságról sem lehet beszélni, mert mindegyik máshonnan származik. A szerbek jogtalanul emlegetik Boszniát ősi szerb földnek, mert úgy a szerbek, mint a horvátok jövevények, nem őslakók e földön. Ha a birtoklásra hivatkozunk is a magyar királyok hosszabb ideig bírták e földet, mint a szerb cárok; (...) kultúrmisszióra sem hivatkozhatnak. Korunk uralkodó eszméje, a nyelvrokonsági vagy azonossági eszme pedig a világháborúban halálos sebeket kapott. Néprajzi térkép alapján országfelosztásokat csinálni nem lehet. Bármilyen politikai változások jönnek is közbe, Bosznia örökre a magyar medencére lesz utalva, amerre folyert a földrajzi tényeken az embernek nincs módjában változtatni." Dobrudzsái útjain 8 elsősorban a helynevekkel foglalkozott és az etnikai csoportok szállásterületeit vizsgálta. Nagy jelentőségű az az etnikai térkép, amit a tanulmány mellékleteként hoz a Földrajzi Közleményekben. Sem Györffyt megelőzően, sem őt követően ilyen pontos felmérés nem készült e sokat vitatott és jobb sorsra érdemes területről. Győrffy a kartográfia módszerének alkalmazásával útmutató szerepet vállalt, jól lehet, több kísérlet dacára a módszer nem terjedt el a hazai kutatók körében. A Dobrudzsáról, Európa legtarkább etnikai színezetű területéről készült térkép nagy segítséget adhat a kultúra interetnikus kapcsolatait kutató szakembereknek. Hogy az etnikai csoportok vizsgálata mennyire fontos, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy napjainkban jelennek meg azok a munkák, melyek szorgalmazzák az etnikai összetétel vizsgálatát. Győrffy a Balkánon megkezdett munkáját akarta folytatni, amikor 1918 őszén Teleki Pál felkérésére csatlakozott a Lenárd-féle kisázsiai expedícióhoz. Az expedíció célja Kisázsia északnyugati partvidékének gazdaságföldrajzi és néprajzi tanulmányozása volt, ami a későbbi török-magyar gazdasági kapcsolat lehetőségét mérte volna fel. Tagjai katonai szolgálatot teljesítő szakemberek voltak. Az expedíció létrejötte gróf Teleki Pál érdeme, a résztvevőket is Ő válogatta ki. Az expedíció vezetője dr. Lénárd Jenő tartalékos százados volt, tagjai dr. Vidéky Emil műegyetemi magántanár, dr. László Gábor geológus, gróf Széchenyi Rudolf főhadnagy és dr. Győrffy István etnográfus voltak. Lénárd és Széchenyi a gazdasági, Vidéky Emil a műszaki, László Gábor a geológiai, Győrffy István a néprajzi felvételt vállalta az expedíció feladatai közül. Az expedíció 1918. májusában indult volna, de különféle nehézségek miatt csak szeptember 21-én kelt útra, 16 emberrel, 32 lóval, két szekérrel. Győrffy útibeszámolójában azt írja: „Gyűjtésem anyaga főleg településföldrajzi és a népi építkezés 8 Győrffy 1916. 479-503.
