Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

révén vált ismertté, hanem az ő - évekig tartó - kutatásai, hitelesítő ásatásai. publikációja révén vált széleskörűen publikussá.

8 „A Túrkeve-Ecseg pusztai, X. sz.-i magyar, aranyozott ezüst tarsolylemez feltehetően magányos sírból való. teljes felületén centrálisán felépített palmetta dísszel. A hátoldalról domborítással kialakított palmettákat aranyozták. A négy sarokban és a lemez közepén kiemelkedő foglalatokban ékkövek lehettek." 1956 októbere a magyar társadalom megítélésében sokáig ellentmondásos volt. Érdemes hát a tisztánlátáshoz idézni egy dokumentumot Szabó János tollából, amely elfogultságmentesen számolt be a Szovjetunióban folyó régészeti kutatásokról „Régészeti ásatások Pamírban" címmel a Néplap 1956. október 14-i számában.

0 „Ezzel a címmel tartott vetített képes előadást a TTIT klubjában, Szolnokon, a Nemzetközi Múzeumi Napok keretében Erdélyi István tudományos kutató. Elöljáróban bemutatjuk az előadót, aki alig 25 éves. Legelső írásaiban megyénk régészeti leleteivel foglalkozott. Feldolgozta a szakmai körökben nevezetes jánoshidai avar temetőt is. Kiváló képességeit a Magyar Tudományos Akadémia is felismerte és 3 esztendőre kiküldte a Szovjetunióba azzal, hogy a magyar őstörténet néhány homályos kérdésére világosságot derítsen. A Szovjetunióban történeti kutatóink közül jelenleg más nem dolgozik. Állandó munkahelye Leningrádban van, ahol könyvtárakban és a múzeumokban végez kutatást, nyaranként pedig régészeti expedíciókban vesz részt, most a Pamírban. Ide a század elején utazgató Stein Aurél óta magyar tudományos kutató nem lépett. Ez a terület nem fennsík, mint általában gondolják, hanem hatalmas hegyekkel. tavakkal és mocsarakkal, zúgó, sebes folyókkal részekre szabdalt. A Himalája hegyláncainak rendszerébe tartozik, mint viszonylag újabb kori felgyűrődés... 7965 méter. Kínával, Tibettel, Kasmírral és Afganisztánnal határos. Hágói és szorosai közül az ún dzungáriai kapu a leghíresebb. Számos írott forrás adatai alapján is tudjuk, hogy a Kelet-Ázsiából nyugatra vándorló népek és kínai kereskedők többnyire ezen az útvonalon hatoltak tovább. Gyanítani kezdték azonban egyesek, hogy ez a vidék talán nemcsak átvonulási területnek, hanem sok nép számára állandó lakóhelynek is alkalmas volt. Stein Aurél egész várrendszereket írt le, amelyek a sziklák ormain agyagfalból és kerek bástyákból állottak, és időszámításunk kezdete körül a szogdok birodalmát védték a keleti barbároktól. Ezeknél korábbi időkben azonban nem tételezett fel laktelepeket. A pamíri ásatási expedícióknak (a legelső éppen a II. világháború után kezdődött) épp az volt az egyik legjelentősebb eredménye, hogy ezt a feltevést kézzelfogható bizonyítékokkal megdöntötte. A legeredményesebbnek kétségtelenül az utolsó: az 1956. év nyarán lefolyt kutatások mondhatók. Világtörténelmi szempontból is rendkívül jelentős, hogy itt, 4200 méter magasan megtalálták a régi (avult kifejezéssel csiszolatlan) kőkorszak emberének eszközeit. Ezek a franciaországi, ún. moustérien fokozatnak felelnek meg. és így legalább 100 ezer esztendősek... Bár ez mind érdekes, felvetődik a kérdés: a magyar őstörténet kutatójának mi keresnivalója van távol Európától és a magyarság Urál melletti őshazájától? Mindjárt meglátjuk, hogy elég sok. Á szkíták, illetve szogdok uralmát ugyanis az uszumok, majd ezeket a türkök győzték le... Az előadó itt példaképp a türk halomsírokban talált bölcsőmaradványokat említette meg. Ebből a teljes darab helyreállítható a rokontudományok, főleg a néprajz segítségével. így az ősmagyar gyermekek bölcsőjének szerkezetére is fény derül. Az expedíció célja bizonyos ásatásokon a terep szikla8 J. Gy. Szabó: Das silberne Taschenblech von Túrkeve-Ecsegpuszta. Acta Archaeologica, XXXII. 1980. 271-293. 9 Sz. V. (Szabó Viktor): Régészeti ásatások Pamírban. Szolnok megyei Néplap. 1956. október 14. 2. 92