Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

vonatkozólag a bizottság tagjai úgy határoztak, hogy az egyik lakással bíró műtermet az egyesület Szolnokon lakó törzstagjának, Chiovini Ferencnek adja ki ideiglenesen (jobb saroklakás), a másik lakással bírót pedig Benedek Jenő festőművész-rajztanár részére adja ki ideiglenesen bérbe, a harmadik műtermet ugyancsak ideiglenesen Patay Mihály rendelkezésére bocsátja, mivel a tehetséges művész körülményei indokolják legjobban igényét, aki hadifogságból való hazatérte óta, hosszú betegségből felgyógyulva, most tudna munkához kezdeni, míg a negyedik műterem azoknak a budapesti lakos művésztagok részére lenne fenntartva, akik az idény folyamán le szándékoznak jönni dolgozni a telepre. Ezeknek a művészeknek a május hóban tartott képviselőtestületi határozat értelmében 2 héten át a Tisza Szállóban a város ingyenesen bocsát rendelkezésére szobát, másik 2 héten pedig 50%-os kedvezmény mellett. Chiovini Ferenc, mint érdekelt bizottsági tag, felszólalásában kifejezést adott azon elhatározásának, hogy amennyiben az Igazgatóság többi tagjai jóváhagyják a bizottság határozatát, és ő a műterem bérlője lehet, úgy műtermét bármikor hajlandó megosztani akármelyik művész kollégájával, aki az idény folyamán azt igénybevenni kívánja." A Szolnoki Művészeti Egyesület Irattárában lévő 55/1948. sz. október 8-án kelt és Szolnok város polgármesterének írott levélben művésztelepi törzstagi jogokra hivatkozva kérnek garanciát: ,,az igénybe vett műtermek részben évtizedek óta a telep Pesten lakó tagjaié voltak, s így befejezett tények késztettek bennünket arra, hogy megkérdezzük ... történt-e változás azokban az intenciókban, melyekben mi a legutóbbi pesti közgyűlésünkön megállapodtunk. Föltételezzük, ' hogy a jelenlegi megoldás átmenetinek számít, s a telep többi műtermének fokozatos helyreállítása után a régi törzstagok jogai nem szenvednek csorbát." Aláíróként Zádor István. Gáborjáni Szabó Kálmán, Mattioni Eszter, Vidovszky Béla és Bernáth Aurél szerepel. A művésztelepi törzstagok levelére Bernáth Aurél festőművésznek címezve Zsemlye Ferenc polgármester alelnök megküldi a fent ismertetett jegyzőkönyv másolatát, és azt írja: ,,a jegyzőkönyvben lefektetett határozatban kidomborodik annak szükséges volta, ideiglenes jellege és az, hogy a határozat az igazgatóság tagjainak jóváhagyását föltételezve, és attól függővé téve hozatott meg. A legutóbbi igazgatósági ülésen leszögezett irányelvektől ezzel nem kívántam eltérni, de ez a határozat az egyedüli megoldásnak látszott, a már elvégzett és még most is folyó munkák megóvására. 1948. okt. 9." A levelezésből kitűnik, hogy a Szolnoki Művészeti Egyesület törzstagjai a művésztelepi önkormányzat szellemének megfelelően a demokratikus közigazgatás időszakában is élni kívántak a művésztelepi törzstagokat megillető jogokai és kötelességekkel. Bernáth Aurél Zádor Istvánhoz küldött levele is bizonyíték erre. A Szolnoki Művésztelep felszabadulás utáni éveiről szóló írásunkat zárhamáiik-e költőibb szavakkal, mint Szép Ernő „Az a boldog szolnoki nyár" című írásának közreadásával, aki örömmel ad hírt arról, hogy ismét megindult az élet a Szolnoki Művésztelepen, amelynek életével és nagyszerű művészeivel a múltban oly szoros kapcsolata volt. Szép Ernő költői hangulatú írását Zádor István megrázó erejű rajza kíséri, amely a Szolnoki Művésztelepet kiégett műtermeivel, elpusztult fenyőivel ábrázolja, ugyanúgy, mint ahogy a művész Budapest vérző sebeit megörökítette számos rajzában. Az egyesületek megszüntetésével a Szolnoki Művésztelepnek ez a korszaka lezárult. A művésztelepeket a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja vette át, és a képzőművészeti élet irányítása hasonlóvá vált az egész ország képzőművészeti életében. A Szolnoki Művésztelep életének további ismertetése - terjedelmi okok miatt - most nem feladatunk. 480