Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)
Parasztpártnak, mint Z. Nagy Ferenc Dévaványán a Kisgazdapártnak. Az SzDP helyi szervezetet Veres József vezette, szilárd híve a munkásegységnek, s barátja a kummunista vezetőknek. A szakszervezetek szilárdan kommunista kézben voltak. Szolnokon még a Kisgazdapárt sem az volt, mint amit országszerte mutatott. Itt nem volt a reakció búvóhelye. Modla Sándor - például -, aki az I. számú igazoló bizottság első elnöke volt, „balosabb" volt a kommunistáknál. Keresztül erőszakolta, hogy az az értelmiségi, aki elhagyta a várost, mégha igazolják is, kapjon valami fegyelmi büntetést (pl. 3 évig nem lehet előléptetni). A Kisgazdapárt helyi hangadója Guba Mihály szintén jó kapcsolatban volt a szolnoki kommunista vezetőkkel. A MKP jelszavai mértéktartóak, a helyzetet reálisan értékelők voltak: ,,Fizessenek a gazdagok!" „A föld azé, aki megműveli." A koalíciós gyűlések után tartott közebédeken - már 1945-ben - Guba Mihály legtöbbször azzal fejezte be pohárköszöntőjét, hogy „dögöljön meg a kapitalizmus!" (Igaz, néhány deci bor akkor már benne volt.) A Nemzeti Parasztpártnak Szolnokon nem volt talaja. A Polgári Demokrata Párt pedig lényegében egy emberből állott, Altmann Imréből. Altmann Imre építési vállalkozó volt, s arról volt ismert, hogy a Horthy-időkben munkát adott a fekete listára tett kommunistáknak. Ezek beszélték rá, a felszabadulás után, hogy pártot alapítson. Mondani se kell, hogy a Polgári Demokrata Párt mindig a kommunisták álláspontja mellé állt. Ilyen körülmények között világos, hogy a kommunista párt álláspontja érvényestilt a nemzeti bizottságban, a koalíciós alapon létrejött szervekben (az igazoló bizottságban, a népbíróságon) s a különböző vezetők egyéni döntéseiben, vonalvezetésében - a nagy önállóság mellett is. Nem változott meg a helyzet az 1945-ös választások után sem. A választások eredménye 3 vidéken nem okozott csalódást a kommunista pártnak: a salgótarjáni szénmedencében, a Viharsarokban s Jász-Nagykun Szolnok vármegyében. Kisújszálláson a szavazatok 53%-át kapta meg a párt, Szolnokon a 37%-át. Szolnok. ez a tisztviselő, vasutas, kispolgári város, amelynek csak egy ipari nagy tizemé volt: a MÁV műhely, megelőzött olyan ipari nagyvárosokat, mint Miskolc, Győr, Pécs. Nagyobb volt a kommunista szavazatok aránya itt, mint a vörös Csepelen. A MKP megyei választási listája a következő volt: 1. Gerő Ernő, 2. Rágó Antal, 3. Kovács Kálmán, 4. Bakó Kálmán, 5. Gyenes Antal, 6. Vidor Győző, 7. Tisza József stb. Gerő a fővárosi mandátumát tartotta meg, Kovács Kálmán főispán volt, s így négyen kerültünk az első nemzetgyűlésbe képviselőként: Rágó, Bakó, Gyenes és Vidor. Egy év múlva Rákosi felszólítására átadtam helyemet az egyéves pártiskoláról visszajövő Tisza Józsefnek, a megyei párttitkárnak. Szolnokon tehát a párt nem alul maradt a választáson, hanem győzött. Minden addigi pozícióját megtartotta. Kissé elhidegült kapcsolata a szociáldemokrata pártttal. Idegenek jöttek a párt révén Szolnokra: Horváth alispán, Kiss nemzetgyűlési képviselő stb. Ezek a messziről jött emberek nem tartottak fenn olyan szoros elvtársi kapcsolatot a kommunistákkal, mint Veres Józsefek. Kiss csak le-lelátogatott a városba. Horváth egyik legfőbb gondja az volt, hogy szombatonként teli élelmiszeres kosárral térjen vissza pesti családjához, tehát gyökértelenek s politikailag súlytalanok voltak. A kisgazdapárti Guba tovább tartotta a jó barátságot a kommunistákkal, a másik szolnoki képviselőjük, Udvary Dezső festőművész pedig szívesebben foglalkozott pesti portré-megrendeléseivel, mint a helyi és megyei problémákkal. Változatlan maradt a helyzet a különböző szervezetekben is, illetőleg a nemzeti bizottság hajtott végre bizonyos személycseréket, de ezek nem változtattak a kommunista hegemónián. Pl. az I. számú igazoló bizottság első elnöke Modla Sándor volt, (ennek a bizottságnak volt tagja Szabó Károly, az 1919-es szolnoki direktórium tagja) később az elnökséget a kommunista Szombathelyi József vette át. A kommunista többség biztosítva volt, mert a szakszervezetek képviselője Árvái János
