Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)
Szolnoki Közélet, VI. évf. 1. szám, 1986. március 19-23. p. ill. Emlékezetes napok VI. 1945. január 27-i keltezéssel a Bőripari Munkások Szabad Szakszervezete megbízásából Bíró János és F. Tóth Sándor kérelemmel fordult a Polgármesteri Hivatalhoz: ,,A szolnoki Cipészipari Munkások Szabad Szakszervezetének tagjai elhatározták, hogy megalakítják Szolnokon a Cipészipari Munkások Termelő és Értékesítő Szövetkezetét, ahol minden cipészipari munkával összefüggő munkát el fognak végezni. Munkahelyiségnek a Baross utca 9. sz. (Madas-ház) alatti Matkulcsik-féle üzlethelyiséget szemelte ki a Szövetkezet, és kéri ezen üzlethelyiségnek a kiutalását ..." A kezdeményezés nemcsak az ipari tevékenység bővülésére utal, hanem a szövetkezeti gondolat korai megvalósulására is. 1945. február 10. Szolnok közlekedési történetében emlékezetes nap volt. Ekkor indította az 1944. október 25-én megszakadt Pest-Szolnok közti forgalom után az első vonatot Pest felé a szolnoki Vasútállomás. A gőzmozdonyt a szolnoki Fűtőház munkásai tették üzemképessé. 1945. február 26-ról részletes jelentés ismeretes az áramszolgáltatás helyzetéről a várost ért veszteségekről, ahol „a városi villanyhálózat a háború előtti 104.565 m-ről 17.862 m-re csökkent." Lénárd főmérnök a főtranszformátor-állomás kárairól megállapítja, hogy ,,... a németek a szerelőtoronyban lévő 2000 kV A-s, valamint az üzemi 5000 kV A-s trafót aknázták alá. Ezek közül a 2000 kV A-s trafó felrobbantása sikerült, míg az 5000 kVA-s a gyújtózsinórnak a robbanótöltetből való kicsúszása miatt közel épségben maradt, csak a trafó hőmérője égett el a gyújtózsinór tüzétől. Itt a trafóra helyezett 4 kg ekrazitot alkalmazottaink távolították el." A kisebb trafó robbantásakor az épület szerelőtoronyi része megrongálódott, az ablakok, ajtók teljesen tönkrementek, de nem nagy javítás kell, hogy az üzemet újraindítsák. Megtudjuk a jelentésből azt is, hogy „a kezelőszemélyzetet a németek a város elhagyása előtt két nappal eltávolították az épületből." A Tisza-híd építéséről is közöl adatot a jelentés: ,,a főtrafóállomáson tárolt kb. 5 vagonnyi faoszlopot az oroszok a Tiszahíd építéséhez felhasználták." Szolnok az áramot eredetileg Salgótarjánból kapta 60 kV-os távvezetéken, sürgős feladat volt a háborús pusztítások felmérése. ,,A távvezetéket Hódos István szerelőnkkel Jászberény-Szolnok között átvizsgáltattuk - olvasható a jelentésben - ... s ennek eredményeként kitűnt, hogy a vezeték rendbehozatalához Jászberénytől Szolnokig 370 db szigetelőre lesz szükség, 160 helyen kell az elszakadt vezetéket összekötni, 34 oszlopközben hiányzó vezetéket pótolni és két telitalálatot kapott vasoszlopot kijavítani. Vezetékeink igen sok helyen szilánksérülést kaptak, olyképpen, hogy a szilánk egy vagy több elemi szálat részben vagy egészében átvágott ..." A salgótarjáni üzemfőnökséggel levélben teremtettek összeköttetést, „miután alulírott részére - írja Lénárd főmérnök - az orosz városparancsnokságtól sikerült orosz autókra is érvényes Salgótarjánig szóló utazási igazolványt szerezni, alulírott rövidesen Hatvanba és Salgótarjánba is felutazik az üzem felvételével kapcsolatos ügyek részletes megbeszélésére." Közben folyt a távvezeték helyreállítása, már a zagyvarékas - újszászi szakaszon. ,,A nehézségek az élelmezés körül vannak, miután embereink élelmiszerrel nem rendelkeznek." Salgótarjánból közben kedvező válasz érkezik: „... a bányaterhelésen kívül 3000 408
