Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

maradt házába és a nagyobb épületekbe szovjet katonakórházak települtek. A városháza és a volt Magyar Király Szálló kivételével minden középületben szükségkórház volt, sőt még számos utcasor is önálló katonakórházként működött (Madách u., Mária u., Kazinczy u., Hunyadi u. stb.). A csaknem két hónapig tartó budapesti harcok sebesültjeinek jórészét itt ápolták. Kiss Gábor árvaszéki ülnök, mb. polgármesterként tevékenykedett kisszámú mukatársával a közmunkák szervezésében, a városra háruló feladatok irányításában. A hatóság erre azonban sem elég erős, sem elegendő ereje nem volt. Segítettek hát a demokratikus, forradalmi erők, a megalakult pártok, szakszervezeti bizottságok, a Nemzeti Bizottság. Szolnokra közlekedési helyzete miatt a vasutak és hidak mielőbbi használhatóvá tétele nehezedett. A MÁV műhely munkásai a környező falvakból idevezényelt emberekkel éjt-nappal folyamatosan dolgoztak együtt a szovjet műszakiak irányításával a vasúti Tisza-hídnál. A városban a már említett pontonhídon kívül a Tisza Szálló és a híd közti felező útvonal táján újabb pontonhidat vertek, majd a felrobbantott közúti híd vasszerkezeteit kellett eltávolítani, nehogy a bekövetkező tél fagya a jégzajláskor jóvátehetetlen károkat okozzon. Különben is a jég beálltakor a pontonhidak használhatatlanok, ezért a közúti hidat is járhatóvá kellett tenni. E munkálatok irányítása meghaladta a polgári igazgatás erejét, így a katonai parancsnokságra hárult az ezekben az ügyekben való intézkedés. Az 1944. november 15-én plakátokon kinyomtatott 2. sz. parancsból: „1. A város minden polgára, üzlettulajdonosok és iparvállalatok tulajdonosai munkájukat folytatni tartoznak. Istentiszteletek a templomokban, imaházakban - mint a vöröshadsereg bevonulásáig - tovább is tarthatók. 2. A helyi lakosság tartozik fegyvereiket, mindennemű birtokukban lévő hadianyagokat, rádiókészülékeiket, fényképezőgépeiket és telefonkészülékeiket beszolgáltatni. A katonai parancsnokságnak ezen kívül beszolgáltatandók mindenféle motorkerékpárok, gépkocsik és azok alkatrészei, valamint ezek üzemanyagai..." Tárgyilagos képet kapunk ezekről a hetekről-hónapokról abból a levélből. amelyet a polgármester 1945. április 19-én küldött a pénzügyminiszternek: „...Az orosz haderő bevonulásának napjaiban a 42.000 lakosú városban mintegy 4000 ember tartózkodott és két hónap alatt 16.000-re növekedett számuk. Ma 30.000 ember lakik Szolnokon. Ezek az emberek három hónapig teljesen díjtalanul dolgoztak a híd építésénél és különböző hadi fontosságú munkákon. Ma a közösségi munkamegsegítés elvében teljesítik kötelességüket napi tíz pengő béréit. A Budapestért folyó harcok alatt kb. 80 hadikórház volt Szolnokon, s a lakosság lélekszámát kétszeresen meghaladó katonaság. A város közellátását szolgáló készletek elfogytak..." A szolnoki közúti szükséghíd építését részben a Móricz liget még megmaradt fáinak felhasználásával, részben villanyoszlopokkal oldották meg. Lénárd főmérnök, a villamosművek vezetője 1945. február 26-i jelentésében olvasható: „...a főtrafóállomáson tárolt kb. 5 vagonnyi faoszlopot az oroszok a Tisza híd építéséhez felhasználták, elszállították, továbbá az ott tárolt összes vezetékanyagot is..." 1944. december 6. A lakosság száma egyre gyarapodott a hazaköltözőkkel. 1944. december 6-án megkezdődik az iskolai oktatás is, mint azt a december 4-i plakát hírül adja. Az összes középiskolák a mai Táncsics utcában - a Gazdák Biztosító Intézetének egykori székházában - tartották óráikat, az elemi iskolák pedig a tanítók lakásán, mivel az iskolaépületek még kórházként üzemeltek. 1944. december 13. Szolnokon megjelenik a Dolgozók Lapja első száma. Kiadja a Magyar Kommunista Párt helyi csoportja, felelős szerkesztő Zsemlye Ferenc. A második szám fejcímben közli, hogy egybehívták az Ideiglenes Nemzetgyűlést és hírt 404