Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

Szolnoki Közélet IV. évf. 3. sz. 1984. szeptember 19-23. p. ill. Emlékezetes napok ii. 1944. július 2. Vasárnap reggel a szolnoki pályaudvart és környékét újból - a június 2-i légitámadáshoz hasonló nagyméretű bombatámadás érte. Az előző támadások pusztulásainak a nyomait alig kezdték meg eltüntetni. A helyreállítás munkája elsősorban a pályaudvarra irányult, hogy egy-két sínpáron megindulhasson az átmenő forgalom. A mentési és helyreállítási munkák meggyorsítása a náci hadvezetés számára volt igen fontos, ezért a német városparancsnok Nagyváradról, Kecskemétről és Budapestről kért segítséget. Borús József kutatásaiból tudjuk, hog)' „a munkálatokat a németek irányították, de az érdemi részt magyar katonákkal és munkaszolgálatosokkal végeztették." Mink német őrnagy június 6-i telefonjelentése további részleteket is tartalmaz: „Ma a Wehrmacht-táborban a törzsszemélyzeten kívül további 40 magyar utászt és 50 zsidót vetettünk be. Temetési munkálatokra holnap további 30 zsidót vetünk be. Hogy a zsidók jobban dolgozzanak felügyeletükre az 5. sz. vasúti parancsnokság csendőreit alkalmazzuk. Ma beérkezett 20 km távbeszélőkábel. Helyreállítottuk a városparancsnokság-pályaudvar távbeszélő összeköttetését. A vasúti berendezéseken mintegy 3000 honvéd dolgozik. További vágányokat még nem tudtunk üzembe helyezni. A vonatközlekedés két vágányon folyik, személy-, gyors- és tehervonatok közlekednek. Az utcai hídon a munkálatok jól haladnak. A halottakat folyamatosan szabadítjuk ki és temetjük el." A korabeli fotók felidézik a jelentésben foglaltakat. Mink német őrnagy csak a pályaudvaron lévő német bázis, s azok halottaival, sebesültjeivel törődött, meg a forgalom mielőbbi növelésével. A szabadságos német katonák elpusztult szolnoki központja helyett Szajolban jelölt ki új helyet. Mink őrnagy jelentéséből a polgári károkról is értesülünk: „...a bombázás következtében 346 ház súlyosan megrongálódott vagy teljesen elpusztult, 206 pedig könnyebben károsodott". A lakosság közül sokan már a június 2-i légitámadás után vidékre, vagy a tanyákra költöztek. Ezt a hivatalos közigazgatás is siettette. Szolnok város polgármestere plakátokon adta hírül 1944. június 5-én a szolnoki bombatámadás által hajléktalanná váltaknak, hogy őket díjmentesen, személyenként 300 kg poggyásszal a megyeszékhely körüli településekre - Besenyszög, Nagykörű, Tószeg, Tiszavárkony, Vezseny, Zagyvarékas, Kőtelek, Rákóczifalva községekbe - költöztetik. A Szövetséges Repülők Parancsnoksága - mint az előző közleményben is láttuk - röplapokkal igyekezett felvilágosítani a lakosságot a helyzet kritikus alakulásáról. Egy-egy rajzos röplap szöveg nélkül is utal a katasztrófa bekövetkezésére: még az utolsó percben is lehet tenni valamit a szabadságért, a jövőért. 1944. július 2-án is szórtak le Szolnokon röpcédulákat a repülők ilyen szöveggel: „HA VASÚTI CSOMÓPONT VAGY IPARI KÖZPONT KÖZELÉBEN VAN A LAKÁSOD - a fontosabbakat ez a térkép is feltünteti - HALADÉKTALANUL KÖLTÖZZ FALURA! Ha ebben megakadályoznak a hatóságok AKKOR MÁR CSAK ÖNVÉDELEMBŐL IS SZABOTÁLJ! HA SEGÍTESZ NEKÜNK A NÁCI VASUTAK ÉS A NÁCIKNAK DOLGOZÓ HADIÜZEMEK ELPUSZTÍTÁSÁBAN - AKKOR 393