Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

Jász-Nagykun-Szolnok II. évf. 5. sz. 1990. febr. 28. 8. p. ill. Régi választások, kortesnóták Madarász és Jókai nyomán „Hatvanöt-hetven évvel ezelőtt történt - beszélte el 1954-ben Karcagon Vákánt Lőrinc csontfaragó 75 éves felesége, Csombordi Mária -. Még gyereklány voltam. Öt város választott Karcagon követet. Madarász meg Jókai voltak a képviselőjelöltek. Le- és felvonulgattak a választók, volt kilenc honvéd, azok mentek elöl egy-egy negyvennyolcas zászlóval. Ezeket a harcokból hozták haza a karcagiak, osztán a városházánál őrizték, amikor az alkalom úgy hozta, elővették. Bárányos lobogó is volt, azt is kibontották, ez volt a kunsági zászló. A zászlókat lobogtatva mentek az utcán a választók. Az volt az érdekes, hogy az asszonyok is kivonultak. Nagy csapatokban mentek az utcákon. Az asszonynép megbolondult, Követválasztani indult, Hosszú hajjal, rövid ésszel. Fakanál helyt zászló kezekbe, Piros kendő a fejekre, De a piros kendő alatt Szavazati jog nem arat. Ezt kiáltozták a Jókai-pártból. Jókai Mór is beszédet tartott volna, de nem hallatszott a nagy lármától. A sok gyerek, fiú felmászott a fák tetejébe, onnan kiabálta: Eljött már a hideg ősz, Jókai a dinnyecsősz, Jókai már csupa ősz! De az asszonyok sem maradtak ám csendben! Kiáltoztak ők is, hogy Abcug. abcug Jókaival! Kiabálták azt is a Jókai-pártnak: Madarász lesz a követünk, Meseíró nem kell nekünk! Éljen 48, éljen Madarász!" A hűvös, csepergős időben lezajlott választást a karcagi református pap, Madarász Imre nyerte meg, akit nagy rokonsága pártolt, ráadásul ellenzéki is volt. Jókai a katolikusságra számított, de azok kisebbségük miatt szóba se jöhettek a választásnál. Jókai beszédét állandó harangzúgással zavarták a Madarász-pártiak, a kétoldali asszonyok pedig záptojásokkal tették lehetetlenné a gyűlés folytatását. Jókai ezt a napot így jellemezte: „Életem legszomorúbb napja". 313