Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

kielégítése mellett eíőhaladási célokra államadójának jóval több, mint 100 százalékát fordítja..." A városi képviselő-testület, a helyi sajtó mindennapi témája a pótadók magas szintje, amit a városfejlesztés, az emberi környezet javítása megkövetelt. Az egyik helyi lap részletesen ismerteti Baross Gábor iparpolitikáját a gyáripar fejlesztését a „Szolnok ipari érdeke"

176 című cikkében, s vizsgálja az iparpolitika Szolnokra való hatását: „...Minél több gyári kémény füstölög valamely városban, minél több zakatoló gép van üzemben, annál több embernek van tisztességes foglalkozása, biztosított megélhetési módja és annál több anyagi eszköz áll az illető város rendelkezésére saját háztartásának rendezéséhez, a fejlődés iránt fokozottan támasztott igények kielégítéséhez. Minden városnak tehát saját és lakosai érdekében arra kell törekednie. hogy az ipar különböző nemeinek és különösen a világpiacon ma már egyedül prosperálható gyáriparnak otthonává válhassék... Az, hogy Szolnok ily nemű törekvést fokozottabb mérvben tanúsítson, sokkal indokoltabb, mint bármely más városnál. Mert alig tudunk e hazában várost, melynek nagyobb szüksége lenne virágzó iparra és kereskedelemre, mely a gyáriparnak oly háládatos talaja lehetne, mint éppen Szolnok. A szükséget eléggé indokolja a nép szegénysége... a vasúti gyár azonban egymaga az egész szolnoki munkásosztályt nem foglalkoztathatja, marad tehát elég dolognélküli ember, kiknek családja éhezik... Szolnokon köztudomás szerint a városi pótadó meghaladja a 70 százalékot. Mihelyt azonban egy-két gyárszerű ipari vállalat létesül - mint amilyen a tervezett műmalom és esetleg még egy cukorgyár - ezeknek legalább 20 ezer forintra tehető állami adója városnak direkte 14 ezer fit jövedelmet hozna városi pótadó címén és ennyivel kevesebb városi teher háramlanék a város lakóira... s minél több ipari vállalat létesül a városban, annál jobban boldogulhat, fejlődhetik a város és annál jobb anyagi helyzetbe juthatnak a város lakói. A felsorolt körülményeket tehát eléggé igazolja Szolnok szerencsés földrajzi fekvése, a főváros közelléte, a Tisza folyónak gyári vállalathoz és forgalomhoz való felhasználhatása, az élénk vasúti forgalom, milyennel Budapestet kivéve alig dicsekedhetik hazai város." A 80-as évek elején találkozunk komolyabb városrendezési törekvésekkel is. Ennek előfeltételét képezte a város új feltérképezése is. A 38. sz. képen már bemutattuk a „Szolnok város térképe rendezés előtt" címen elkészített térképet, s ezt használta fel Novak Antal tervezőmérnök a rendezési tervhez. Hubay Ferenc polgármester 1889. évről szóló jelentése

177 beszámolt arról is. hogy „...A lejtmérési munkálatok és az építési szabályrendelet alapján a város szabályozási tervezete és térképe szintén elkészülvén, az sokszorosíttatott s legközelebb szétosztatni és a tek. képv. közgyűlése alá fog terjesztetni." A 46. kép mutatja Szolnok város utcaszabályozásának átnézeti térképét, Klösz Gy. sokszorosításában, 49,5x44,5 cm nagyságban. Mérete 100 öl: 3,1 cm. A térkép 1882-87 között készülhetett, bizonyítja ezt, hogy még rajta van az 1882-ben lebontott földszintes városháza, a Molnár (ma Szapáry) utca sarkán az 1885-ben épült emeletes épület (Kindlovits-bazár). Számos érdekes utca, köz és tér nevét és helyét is rögzíti a térkép, a várban a hídtól a templom irányába a Vár utca vezet, a Szabadság tér neve Honvéd tér volt, a Tabán mellett a Festő u., az elején, ahol a Mária-szobor áll, volt a Papucs tér, ebből nyílt a Halász u., ma Balogh Kálmán u. A régi indóház környékén a Gőzhajó 176 Jász-Nagykun-Szolnokmegyei Lapok, 1890. nov. 27. 177 Szolnok város közügyeiről hiv. jelentése Hubay Ferenc polgármesternek a múlt 1889. évre, Szolnok, 1890. 249