Kaposvári Gyöngyi szerk.: Varia museologica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 55-56. (1996)

mert helye folyamatosan lakott volt, és - a kilenc és fél évszázad alatt végzett számtalan építkezés és rombolás miatt - csak kisebb bolygatatlan részletek feltárásával kecsegtethet. A mai Szolnok települési magját az ispáni vár és az attól nyugatra elterülő belváros jelzi. Kiváló települési adottságait számos tényezőnek köszönheti. Szárazföldi és vízi utak találkozásánál olyan árvízmentes magaslat, amely a legmagasabb árvizektől is védett.

6 Egyben kiváló átkelőhely, mert a Tisza árterülete Szolnok és Szanda között összeszűkül. S az átkelőhely jelentőségét fokozza az a körülmény, hogy a Buda-Erdély közti legrövidebb út vonalába esik. Az átkelőhely és a révjövedelem védelmét a földvár biztosította a XI. század húszas-harmincas éveitől. A fenti megállapításokkal látszólag ellentétesnek tűnik, hogy Szolnok 900 éves jubileumi ünnepséget rendezett 1975-ben. Az évforduló alapjául Szolnok város - a történeti szakirodalom által is hitelesnek ismert - 1075-ös keltezésű, I. Géza adomány levelét választotta, amelyet II. Endre 1217-es átírásában őriz az Esztergomi Levéltár káptalani magánlevéltára. A latin nyelven írt adománylevélben I. Géza király - a Garam folyó mellett monostort alapítván, annak javára adományokat tett az ország különböző részein fekvő királyi birtokokból (földekből, dézsmákból, halászó helyekből stb.), így a Tisza mentén is. Az akkori Szolnokot és környékét érintő részei értékes településtörténeti adatokat nyújtanak számunkra: „...Én, Magnus [nagy], aki Géza is, korábban a magyarok hercege, később pedig isten kegyelméből királlyá szenteltetett, Béla király fia... monostort alapítottam. Annak segedelmével, aki mindenek alkotója, adtam és juttattam szent Benedek előbb mondott monostorának javadalmakat... A Tiszán túl adtam a Pél [Tenyő] nevezetű földet, a Kengelu [Kengyel] nevű víznek a révje fölött a saját határai mellett. Ennek a földnek az első része Zounuk polgárai között oszlik meg. Majd Zeku következik, mely később a mező közepén át határvonalat képez szent Benedek ottani faluja és a Zounuk városbeliek földje között... A továbbiakban maga a Kengelu nevezetű víz is megoszlik középütt egy út által, ahol ugyancsak egy verem van szent Benedek részére. Továbbá Aiuch felett is egy vermet ástak, hog}' meglegyen a megosztás azokkal, akiket Wosscianusoknak [varsányok] neveznek: ugyanaz az Aruch ugyanis körül follya az egész földet a Wosscianusok részéről, egészen Zunde [Szanda] földjéig. ... Zounuk mellett a Meler [Miller] nevű víz felett adtam 15 ház szolganépet a hozzátartozó földdel, amely elég terjedelmes, amelyet saját határai határolnak, és adtam magát a vizet halászásra, amennyiben azon föld határában adódik rá mód..."

7 A fenti oklevél, amely Szolnokot városként [cjvitas] emlegeti (In via Zounuk,... civibus Zounuk..., villa urbanorum Zounuk..., juxtái^Zounuk...) és a környék településeit, vizeit is megnevezi, nem városprivilégium, nem városalapító oklevél (mint sokszor - tévesen - emlegették), hanem a városra is vonatkozó - ma is meglévő legrégibb írásos emlék. A nemzetségi szállásterületekből és királyi birtokokból megalakult királyi vármegye először Szolnok környékét, a Tisza két partján elterülő településeket jelentette, de később a Tiszától csaknem az erdélyi, Dés-vidéki sóbányákig terjedt. Érdekes adatokat találunk erre a váradi tüzes lajstrom

8 feljegyzéseiben, ahol a szolnoki ispán 6 Jellemző, hogy az 1970-es nagy tiszai árvíz sem veszélyeztette a vár és a középkori város területét, pedig ezen a szakaszon árvédelmi töltések sincsenek 7 Ferdinandus Knauz: Monumenta ecclesiae Strigoniensis. Tomus I. Strigonii, 1874. 53-61. A közölt rész dr. Oszvald Ferenc fordításának felhasználásával készült. 8 Az időrendbe szedett váradi tüzesvaspróba-lajstrom (Regestrum Varadiense examinum ferri candentis ordine chronologico digestum). Az 1550. évi kiadás másolatával együtt - Karácsonyi János és Borovszky Samu közreműködésével. Bp. 1903. 376. 102