Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)
János 1365 nagykun kapitány baráti köréhez tartozó kunhegy esi jegyző, Varga Imre. Ő a júniusi közgyűlés után Kisújszállással vette fel a kapcsolatot, a belrendezési tervek egyeztetése végett, majd augusztus 10-én személyesen is felkereste a helyi tanácsot. Itt Mészáros István főbíróval, valamint Kaszás István, Lipcsey Lajos és Kerek Károly szenátorokkal tanácskoztak, majd a következő napra népgyűlést hirdettek, melyen minden 5 forintnál nagyobb redempciójú birtokost köteleztek a megjelenésre. A hírek szerint a tanyán lévőket is behívták, bár állítólag így is csak 117 főt tudtak összeszedni. A gyűlésen részletesen felsorolták a kerületi rendszer hibáit, a tisztviselők visszaéléseit (nem kímélve Szluha főkapitányt sem), s kimondták a kerületi koordináció támogatását. A javaslatokat 19-én végleg jóváhagyták, s elhatározták, hogy azokat a többi közösségeknek is megküldik, s a következő kerületi közgyűlés elé terjesztik. 1367 A kerületi tisztikar az augusztus 23-i félegyházi kisgyűlésen szerzett tudomást a Pethesék által szerkesztett beadvány országgyűlési fogadtatásáról. Az adómentességét féltő tisztikar egyöntetűen "sértő "-пек és "rágalomtellyes"-nek nyilvánította, s "felhivatottnak érezvén magát ... ön maga igazolására", az önkényesen hamisnak nyilvánított aláírások ürügyén a Jászság és Kiskunság településein — közgyűlési jóváhagyás nélkül — újabb vizsgálatot rendelt el. Az új "tiszti nyomozódás" augusztus végén eléggé ellentmondásos eredményekkel zárult. Szabadszálláson mintegy 200 aláíró közül 115 főt hallgattak ki. Ezek zömmel azt nyilatkozták, hogy csak a folyamodáshoz tartozó aláírási íveket írták alá, s nem magát a folyamodványt. Ugyanakkor Kunszentmiklóson Virágh Pál táblabíró számos helyi lakossal óvást emelt a kisgyülési határozat közgyűlési jóváhagyás nélküli érvényesítése ellen. Kijelentették, hogy nem hajlandók egyenkénti kihallgatásra menni, s az országgyűléshez beadott folyamodványt mind tartalmára, mind stílusára nézve sajátjuknak ismerték el. A fülöpszállási tanács az augusztus 27-i népgyűlést követően a beadvány támogatása mellett döntött, ámbár a tisztikar ellen nem volt panasza. Jelezték azonban, hogy a tisztviselők által önhatalmúan elrendelt, s lefolytatott vizsgálatot nem helyeslik, mivel a "sértett fél önmaga által, saját érdekében ... szigorú és keserűségre ingerlő vizsgálatot nem csak önmaga elrendel, hanem azt közgyűlési helyben hagyás előtt végre is hajtatja, s így egy erkölcsi személyben sértett, vádló, bűnvizsgáló, perfogó, s talán még itélő bíró". Emellett sérelmezték a szabadszállási gyűlés letiltását is.' 369 A Nagykunságban a vizsgálat semmiféle mozgolódásról nem számolt be. Egyedül Túrkevén említettek egy szabályosnak ítélt, s 30 honorácior által aláírt folyamodást, melyben a "szabadalom tellyes erőbe léptetéséét sürgetik". 1370 Valószínűleg a kisújszállási eseményekről is tudomást szereztek, ám azt szabályosnak 1365 Illéssy János (1792—1867) személyére lásd: Bagi G., 1991. 87. 1366 Varga Imre (1814—1866) személyére lásd: Bagi G., 1991. 154. 1367 SZML Jk. Ker., kgy. ir. 1843. 4. fasc. 1268. sz. 1368 SZML Jk. Ker., kgy. jkv. 1843. aug. 21. 526. 1918. sz. 1369 SZML Jk. Ker., kgy. ir. 1843. 4. fasc. 2273. sz. 1370 SZML Jk. Ker., kgy. jkv. 1843. szept. 4. 574. 2270. sz. 220
