Bagi Gábor szerk.: A szülőföld szolgálatában: Tanulmányok a 60 éves Fazekas Mihály tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 49. (1994)

Novák László: Adatok a Jászkunság XVIII. századi néprajzához

lóval vagy ökörrel. A gépi cséplés viszonylag későn, a XIX. század végén terjedt el, amely együtt járt a kötött aratás, a kévekötés általánossá válásával is. Összegzésül hangsúlyozzuk, hogy a hatósági rendeletek kiterjedtek az élet különböző területeire. Az erkölcsösség, puritánság, vallásosság elmélyítését és a vagyonbiztonságot szolgálták. E rendeleteknek foganatja lett, akárcsak azon intézkedéseknek, amelyek ésszerűsíteni és korszerűsíteni igyekeztek a gazdálkodást, a mezőgazdasági termelést. Idővel ezen intézkedések során bekövetkezett "fejlettebb" állapot elavulttá vált, bebizonyosodott, hogy például a kötött, nyomásos gazdálkodás mégsem oly eredményes, korszerűbb a kötetlen gazdálkodás, amely megszilárdította a tanyarendszert. Egyes valóságtól elszakadt racionalizáló törekvések meddő próbálkozásnak bizonyultak. Ennek szép példája a sarlós aratás meghonosítását célzó szándék a lászkunságban, az Alföld jelentős területén, ahol "a korszerű" kaszával történő aratás volt szükségszerűen legésszerűbb és hathatósabb gazdálkodási mód. Kétségtelen, a gépi "cséplés", a gabona kötött kezelése, a kévekötés korszerű eljárás lett volna, ám a cséppel, cséphadaróval történő kézi cséplés visszalépést jelentett volna a lóval való nyomtatással szemben. Ez utóbbinak a nagy gabonatermő vidéken igen nagy jelentősége volt, hatékony munka a szemnyerés érdekében. A hegyvidéken "minden féle Gabona" megtermett ugyan, de kis mennyiségben, amelyet sarlóval könnyen levághattak az asszonyok, s csűrbe, pajtába hordva cséphadaróval csépelték ki a magot A csép alkalmazása megvolt az Alföldön is. Az erős szálú, tetőfedésre használt rozsot csépelték ki vele. A nyomtatás, majd a gépi cséplés során a gabona szalmája összetört, s ily módon a rozs alkalmatlanná vált a tető fedésére, zsúpszalma készítésére. Jegyzetek 1. A Jászkun Kerület közigazgatási szervezetéhez lásd Bánkiné Molnár E., 1993. 2. Számos példát lehet ennek dokumentálására felsorakoztatni, így a Jászkunsággal szomszédos mezővárosokból is. Lásd: Nóvák L., 1979; vö.: U6, 1983/a. és 1983/b. 3. Dolgozatunkban Kiskunlacháza gazdag hirdetési jegyzőkönyv anyagát használjuk. Pest Megyei Levéltár (PML) Kiskulancháza Levéltára (KKL) Diarium 1772/73. 34—36. p. 4. А Ъе1уаг' megnevezés а XVIII. században és а XIX. század elején általában arra a magányos emberre vonatkozott, aki idénymunkát vállalva egyes gazdaságokban a jószág körül foglalatoskodott. Sokáig nem maradt egy helyben. Betyárnak nevezték 162