Hegedűs Kálmán: Tisza Cipőgyár Martfű – A Damjanich János Múzeum közleményei 36-37. (1974)

voltak a keresések. A gyár régi dolgozói szerint Törökszentmiklós és Kunszentmárton — szemben a többi helységekkel — még telket is ajánlott fel Batának, ezt azonban ő nem vette igénybe. Alkalmasabb helyet keresett. Szűkebb választások — ez a telephely-elemzés harmadik fázisa — a különösen termékeny földjével és a lakosság jó közegészségi állapotával feltűnő vidékre, a Tisza bal partján Martfű-puszta, Tiszaföld vár határára esett, mely fele úton van Szolnok, Kunszentmárton és Mezőtúr városok között. A magyar fővárostól mintegy 130 km-re, az ország belsejében centrálisán helyezkedik el. Különösen alkalmasnak mutatkozott ez a partrész azért, mert adva van a szolnok—szentes—hódmezővásárhelyi vasútvonal és a Szolnok— Martfű, tiszaföldvár—kunszentmártoni kövesút, amely a budapest— békéscsabai főútvonalba torkolódik. A Tisza vize, mint víziút — s mint ipari segédanyag — azért volt fontos, mert ebben az időben a magyar országgyűlés már megszavazta a Duna—Tisza-csatorna létesítését,

76 amely Csepeltől Dunaharasztin át Kecskemét—Nagykőrös között Nagyrév községnél ágazott volna a Tiszába, s ez Martfűtől kb. 15—20 km-re lehet, így a Bata-cég, CIKTjA Rt. részére a legkedvezőbb kiinduló vonalakat nyújtják (a tengerentúli, nagy gumiültetvények és a készáru-termékeknek vízi úton történő szállítására) eladási akciójához a különböző, távolabb eső helyeken lakó fogyasztórétegekhez. E partrészen hajó- és repülő kikötőnek is alkalmas tereppel rendelkezett, amely valóban lehetővé tette volna a Zlin—Martfű és Borovóban lévő leányvállalatokkal való összeköttetést, amely szállítmányok szempontjából a Dunán, a Duna—Tisza-csatornán és vasúti vonalon történhetett volna, míg a személyi és levélforgalom tekintetében a levegőn keresztül bonyolódhatott volna le. Batának az említett helyeken lévő vállalatainál voltak repülőterei és repülőgépeivel élénk forgalmat tudott volna a zlini központ, valamint Martfű és Borovó között lebonyolítani. A telephely-bizottság — megoldva ezzel feladatát — a helyszínen választotta ki a Tisza mentén a partvidék egy darabját, ott, ahol az út, vasút és a folyó találkozik. Az út és folyó közti keskenyebb részt a gyárépületek helyéül jelölte ki, míg a többi részt folytatólagosan lakónegyedek részére tartották fenn. Bata nagyvonalú tervet dolgozott ki a leendő martfűi gyárteleppel kapcsolatban. Tiszaföldvári villamosközlekedést tervezett. A gyártelep, melyet várossá kívánt növelni, hosszan elnyúlt a Tisza mentén egészen a Vezsennyel szembeni területekig. Repülőállomás és hajókikötő segítette volna a közlekedést. A tiszaföldvári járási főszolgabírói hivatalban Batáék elmondották, hogy Magyarországon 9,5 millió ember él, s a statisztika szerint egy 37