Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

как. és módszerek. A legelők felosztása után

r az l89o~es évek közepén az először feltört földekbe kölest» árpát és zabot vetettek. Olyan gazdag termésről emlékeznek meg az adatközlők, hogy nem győzték betakarítani. Majd csak a második vagy harmadik évben fogták ezeket a földeket búza, ill. kukorica és más kapás növények alá. A köles rövid tenyészidejű volt. Az április végén, május elején elvetett kölest is augusztus végén, szeptember elején, lehetett aratni. Azt, hogy érett a köles, abból lehetett megallapitani, hogy feje lecsüngött, és sárga, vagy piros volt a szára és a magva. Gyakran előfordult, hogy búza után, tarlóba vetették el a kölest. Ha nem volt jó rá az időjárás, akkor is szépen megnőtt, megbokrosodott. Ilyenkor zölden levágták, megszáritották. Kitűnő takarmány volt belőle. Ha azonban, jó idő járt rá, hosszú, meleg ősz volt, még be is érett a köles, mint másodvetés. Learatták, elnyomtatták. Ilyenkor közepes» vagy annál valamivel jobb termést a— dott. Az «Inyomtatott, megtisztított kölest a helybeli szá*razmalmokban hántolták meg. Elsősorban, mint kásaétel fontos szerepet játszott a mindennapi táplálkozásban. A szemete — sebh, gyommagyakkal telitettebb kölest baromfi etetésére is felhas znált ák. b./ Kukoricaföldek Hogy mikor honosodott meg a Fagykunságon a tengeri,arra biztos adatunk nincs. A rendelkezésünkre álló történeti adatok azt bizonyítjak, hogy eléggé későn nyerte el a vetésforgóban a helyét, termesztése hosszú időn keresztül háttér— - 9o -