Benedek Gyula: Tiszapüspöki története – A Damjanich János Múzeum közleményei 26-27. (1970)

művelői Olvasókör utódjaként. Első elnöke Benedek Mátyás volt. (305) Szükség is volt ezen intézményekre, mert íimi-olvasni a lakosok jelentős része nem tudott A Központi Statisztikai Hivatal összeírásai szerint 1900-ban az 1834 lakos közül csak 1061 fő, 1910-ben a 2167 lakos közül 1307 fő, 1920-ban a 2261 lakos közül csak 1604 fő tudott írni és olvasni. (306) A Tanácsköztársaság leverése, a román megszállás A román burzsoá kormány már 1919 április elején nyilvánosságra hozta szándékát a Tanácsköztársaság leveréséről. Április közepén nagy erőkkel indult meg Erdélyből, kezdetben azonban a Vörös Hadsereg sikeres lassító műveleteket folytatott. Később azonban, a székely hadosztály átállása következtében, a front megingott és a román előnyomulást csak a Tiszánál tudta felfogni a Vörös Hadsereg. A román hadsereg bevonulásának megakadáyozására bizonytalan intézkedések történtek. Egyrészt már áprilisban megkezdődött a toborzás a Vörös Hadseregbe (307), másrészt előkészületek történtek a Vörös örségek alkalmazására is. A tiszapüspöki raj erejű Vörös örségnek Szajolba kellett volna vonulnia, ahol alkalmazásukra intézkedtek volna, err/e azonban nem került sor. Az éberség biztosítására április 10-én elrendelte a vármegyei direktórium az éjjel-nappali ügyeletet a Vörös őrségeknél. A végrehajtás azonban vontatott volt. A helyi Munkástanács — saját kezdeményezéssel — április végefelé összekötőket küldött Burján János és N. Tóvizi Imre személyében Törökszentmiklósra, akik telefonon tartották az összeköttetést a direktóriummal. A román csapatok közeledéséről ők adták az első hírt telefonon. Az első román járőr 1919. május 1-én négy-öt óra között ért a község akkori déli széléhez, ahol a községben maradt négy vörös katona puskatűzzel feltartóztatta őket és kitértek Bála irányába. (308) A főerők — a 91. román gyalogezred műszaki zászlóaljának katonái Milenkovits István főhadnagy vezetésével* — másnap május 2-án tíz órakor, zuhogó esőben vonultak be a községbe. Tartózkodásuk hosszasnak bizonyult — amit a lakosság erősen megsínylett — egyrészt mert a Vörös Hadsereg helyzete mindinkább megszilárdult, másrészt váratlanul nagy „szövetségest" nyertek a Tanácsköztársaság védői a példátlan nagy tiszai áradásban. Tiszapüspökiben éppen a román csapatok bevonulása napján kezdett kritikussá válni az árvizi helyzet. Már e napon is a lakosság, jelentős részét foglalta le a gáterősítési munka. Május 14-én estére kétségbeejtővé vált a helyzet. Tiszapüspöki és Tiszaóbala között közvetlen gátszakadás fenyegetett. Olyannyira, hogy a román 91. ezred műszaki századának katonái el is menekültek a faluból. Végülis a lakosság nagy erőfeszítésével sikerült elhárítani a gátak fennállása óta Tiszapüspökiben jelentkező legnagyobb veszélyt. A víz lassú elvonulása miatt a tényleges hadműveletek szüneteltek,. * Később Papescu főhadnagy, majd, Marculescu hadnagy volt a faluparancsnok. 146