Balázs Árpád: A Lenin Tsz Tiszaföldvárott – A Damjanich János Múzeum közleményei 23-24. (1970)

A decemberi zárszámadás nem is örvendezteti meg a tagságot. Egy—egy munkaegységre 34-,89 fo rintot /9,7o Ft készpénzt/ osztanak. De növekedett a természettmi járandóság. Példával is élhetek : A természetbeni járandóság 1956-57.gazdasági évben : búza árpa burgonya cukor k

S k

S kg kg Boda József 2712 10-85 84 113 Jobbágy Károly 2o3o 812 74 85 Boda Sándor 1944778 63 81 Bonus Pál 2452 981 68 lo2 Eszteró Pál 18O5 722 6o 75 Az emberek a bőséges kenyérgabona—járandósággal s a háztájiból nyert hizóval vigasztalják magukat. A szegényember háborús, vagy azzal felérő senyvedést hordozó időkben mást item, is szokott várni. Ez azonban nem zárja ki a kiváló termelési- e— redményeket. Csakhát ahhoz gyenge volt a vezetőség. A büntetésekkel meg nem tették érdekeltebbé a tagokat a közös munkában. Ezt a körülményt idejében vette észre a barcsi vezetőség, Losonczi Pál, akár a tiszaföldváriaknak is mondhatta volna az 1957.évi elnöki beszámolójában : " Eszünkbe jutott, hogy 1952. végén több tagunk kilépett, mert kévéseitek a kiosztott részesedést... 1953. nyarán aztán újból jelentkeztek, de azzal, hogy elvállalnának bizonyos munkát, s azt rögtön fizessük ki. 1 kh za— bosbükköny lekaszálásáért például loo forintot kértek s még ha csöpögött is az eső, akkor is kaszáltak egész napon át. Szivesen végeztek munkát, bár ugyanezért a tagok munkaegységben közel 2oo forintot kaptak." Losonczi Pálék az ország termelőszövetkezetei közül elsőként vezették be a munkaegységen alapuló készpénzfizetéses rendszert. A módszerük az évek hosszú során alakult ki. Az első évben a munkaegység értékének kb, 2o százalékát s - 125 -