Szabó Lajos – Zsoldos István: Fejezetek Kisújszállás történetéből – A Damjanich János Múzeum közleményei 21-22. (1969)

Az iparral foglalkozók megerősödésükkel párhuzamosan egyre inkább eltávolodnak a szegény lakosoktól, s földvásárlásokkal próbálnak a redemptusok közé jutni. A céhek XIX. sz. első negyedétől meginduló késői felvirágzása az említett okon kívül az 1717-es, későn elkezdődő és sokféle problémával küzdő fejlődéssel magyarázható. {Köztudot dolog, hogy országos szinten a céh saervezet már nem yolíts haladó.) Vannak adatok a korabeli kezdetleges malomiparra vonatkozólag is. A gabonát vermekben, hombárokban tárolták és az úgynevezett száraz malmokban őrölték meg, melyet lóvá] hajtottak. Számuk fokozatosan 0 nőtt, állapotukra gyakori a panasz, ,,hogy azok egész újítást kívánnak és annyira rosszak, hogy azokba a város népének kinnal kell őrölni, sőt az i,s megtörténik, hogy ...kéntelen a lakos szomszéd helyre kimenni őrölni..."

81 1775-ben 7, 1804-ben 10, 1814/15-ben 14 és 1824/25-ben 17 száraz malom működött Kisújszálláson. A házi pálinkafőzés elterjedését szemlélteti a pálinkafőző kazánok, üstök számának alakulása; 1790/91: 16, 1810/11: 56 és 1824/25: 67. Jól jövedelmezett a méhészkedés. A rétben, kertekben, udvarokban tartott méhes jelentős. Pl. 1174/75-ben 424, 1810/11-ben 1013 ós 1820,21ben 751 méhkas után fizettek adót a kisújszállásiak. A helyi kereskedelmet a lakosság jobbára a piacon és a két boltos görög kereskedő névén bonyolította le. De általános volt a házalóbalyuzó kereskedelem is. Időnként ,,patikus tótok", malomkövesek, kaskások, batyuzó zsidók, gyolcsosok, fazekasok, deszkások stb. jelentek n.eg áruikkal a helységben. A szarvasmarhát, lovat jobbára a túri és a debreceni vásárokon értékesítették. Eleinte — legfőképpen az 1750-es és 1760-as években — gyakran panaszkodnak, hogy bár szabadalmuk van, „hiteles passusokkal provideáltak" mégis „megvámoltatnak, vásáros helyeken pedig... vásárpénz fizetésre kényszeríttetnek; Misikolczon minden szabad vásárkor egyegy máriást fizetnek".

82 A meddő juhok, kosok, állati termékek (bőr, gyapjú) felvásárlását nagy buzgalommal végezték a

z időnként megjelenő morvaországi, felvidéki, örmény és zsidó kereskedők, a tatai csapók és a szolnoki szűcsök. A helyi kereskedelem fejlődésének fontos eseménye volt az első vásár, melyet lelkes és alapos előkészület után 1807. III. 19-én, József t napkor tartottak meg Kisújszálláson.

83 A gazdasági élet változása a falukép alakulásában is megmutatkozik. Eiz többek között megnyilvánul abban; hogy a XVIII—

XIX. század fordulóján nagy gondot fordít az elöljáróság a kémények, kutak, házak, utcák, kerítések stb. rendben tartása- é ra. A házhelyeket Bedekovich Lőrinc kerületi mérnök jelölte ki, ügyelve arra, hogy ,,az egyenesség megtartson, ahol új uttza nyittatik". Senki az elöljáróság hire nélkül házat nem építhetett. Előírták, hogy „minden 40