Kiss Kálmán: Kisújszállás 1918-19-ben – A Damjanich János Múzeum közleményei 19-20. (1969)

a magatartása. Kratochvvil lényegében kezdettől íogva abban bizott, hogy a román hadvezetőség elfogadja szolgálatát s bevonja a Magyar Tanácsköztársaság elleni támadásba. Ennek megfelelÖen arra törekedett, hogy csapatait ellenállás kifejtése nélkül visszavonja. Ezek után érthető, hogy a keleti fronton válságosra fordult а helyzet, s az április 16-án meginduló intervenciós román hadsereg április 29—én elérte Kisújszállást is. Ez a helyzet késztette a Hadügyi Népbiztosságot arra, hogy a keleti front eseményeinek , a Vörös Hadsereg csapatainak közvetlen irányítására létrehozzon egy olyan szervet, amely az arcvonal közelében irányithatja az egységeket. A. Porradalmi Kormányzótanács tagjai között komoly vitára került sor amiatt, hogy kit nevezzenek lei a tiszántúli hadsereg élére. A. kommunisták Szamuely Tibort szerették volna, de végül is a szociáldemokraták tiltakozása miatt ezt elvetették, s igy lett a Vörös Hadsereg tiszántúli csapatainak parancsnokává Böhm Vilmos. Az események azt igazolták,hogy Bőiirr működése, határozatlansága, a Székely КШопШпепу vezetőivel szemben tanúsított loyalitása. is károsan hatott a keleti front hadieseményeire. Ezen, sajnos, Stromfeld Aurél sem sokat tudott változtatni, akit a Porradalmi Kormányzótanács a hadsereg vezérkari főnökévé nevezett ki. Április 16-tól április 21-ig lezáródott a tiszántúli hadmüveletek első szakasza, A románok elérték azt a vonalat, amelyet a támadás első szakaszában célul tűztek ki. Ter

ra

észetesen ebben nagy szerepe volt KratocJ-iwiU-nek Is, aki április 20-án már a -Székely Különítmény fegyverletételének feltételeiről tárgyalt a román hadvezetőséggeL Miután a románok eljutottak a Huszt-Szat— márnémeti-Nagykároly-Érmihályfalva, Nagyvárad-NagyszaiontaBorosjenő—Gyarmat vonalig, a román hadsereg vezérkara paran"7 3 csőt adott ki,hogy csapatai a Tisza vonal ág nyomuljanak el őre. K

'~ - 60 -