Szabó László: Munkaszervezet és termelékenység a magyar parasztságnál a XIX-XX. században – A Damjanich János Múzeum közleményei 15-18. (1968)

Az ipolyvecei Dobos család 60 holdon gazdálkodott bérlettel együtt és 19—20 családtag élt egy fedél alatt. A család munkamenetének részletes leírását nem tartóim, szükségesnek, mert nagyjából hasonló az előbbihez. Mivel itt a föld nagyobb volt, a kiegészítő foglalkozások (bérmunkák, fuvarozás) nem játszottak olyan nagy szerepet. A gazdaság saját és bérelt földje jobban lefoglalta a családtagok (munkaerejét. A családi munkamegosztás — elsősorban a férfiak és nők, valamint a házimunkák és az állattartás — jellemzésére azonban idézzük azt az adatot, mely a házban való elhelyezkedésükre utal. „Mi az első házban aludtunk, ott aludtak a nők. és a gyerekek. Egy szobában. Összetettünk két karoslócát és azon annyi gyerek elfért, ímeg a kemencén is sokan. Ügy aludtunk. A férfiak nyáron a tornácon aludtak, de a hidegebb időben behúzódtak az istállóba. Mindig aludt ott valaki közülük, mert vigyázni kellett az állatokra." Ez az egész nagycsaládos vidéken általános volt. „Télen, mikor a legeltetésből beszoruló legények is hazakeveredtek, az addig tágas istálló megtelt a behajtott állatokkal, a legények, meg az emberek minden idejüket itt töltötték. Gondozták az állatokat, csépelték apránként a nyáron behordott rozsot, fát vágtak. Egyéb munkájuk nem is volt. A házba csak enni jártak be."

115 Az állattartás mindenütt jelentős volt. A legény emberek egészen házasodásig rendkívül szabad életet éltek,, kint legeltettek az erdőn és ők gondozták a család állatállományát. A"barkó nagycsaládokról írja Paládi Kovács Attila, hogy juhaiknak őrzéséről maguk gondoskodtak. „A családfő 16—17 éves fiára vagy unokájára már rábízta a juhnyáj őrzését. Amikor a nyájőrző legény megházasodott,, a soron következő legényt bízták meg a juhok őrzésével. A házas fiúkat vetni, kaszálni küldte apjuk. A munkakörök elosztásánál figyelembe vették a családtagok korát és családi állapotát."

11

'

3 A gazda azonban irányító szerepét továbbra is megőrizte, ő szabta meg az állattartással kapcsolatos valamennyi munkának az idejét, elrendelte elvégzésüket.

111 Istvánffy Gyula felhívja a figyelmet a palóc munkamegosztásnál arra az apró részletre is, hogy „rendszerint az öregebb testvér gondozza a család lovait, a fiatalabb pedig az ökreit."

118 A rimóci Jusztin családnál is megvan ez a munkaimegosztási forma, mert a legidősebb testvér, Ferenc járt a lovakkal fuvarba, s nemcsak a fuvart intézte, de a lovakkal is ő bánt. Az állattartás, ha a családnak nagyobb számú állata volt, a matyó nagycsaládban is a legények dolga volt, de itt rendszerint a gazda nem saját gyerekeire bízta, hanem, szolgákat tartott. Még a kisebb vagyonú nagycsaládban is a szolga intézte az állatok minden munkáját. „Rendszerint a zsellér családok gyermekei mentek szolgának. A gyermek már 14 éves korában kis szóga, ő hajtotta a lovat, mikor szántanak, vagy vetnek... A szógának .mindig a jószág mellett a helye. Meg is becsülték a jó szógát."

119 A csereháti nagycsaládban a legények állandó lakóhelye, a cselédekkel együtt az istálló volt. Ök gondozták az állatot, mindig körülötte kellett lenni. 115 MORVAY JUDIT: i. m. 45. 116 PALADI KOVÁCS ATTILA: i. m. 25—26 117 U. O. 118. U. o. 119 HEKKFXY KÄEOLY: i. m. 35-36. 66