Kormos László: Kunmadaras fejlődéstörténete termelőszövetkezeti községgé alakulásáig – A Damjanich János Múzeum közleményei 11-14. (1967)

A román intervenciós csapatok Kunmadarasra 1919. április 30-án harc nélkül vonultak be. Első dolguk volt a Tanácsköztársaság helyi szerveinek felszámolása, vezető tagjainak összefogása és megbotoztatása. A piros sapkát viselő gyermekekben is bolsevikit láttak és azokat is megverték. A Munkás Tanács tagjai közül többen a Nagyrét ingoványai közé menekültek, mások mint vörös katonák tovább harcoltak a Vörös Hadseregben a pesti és szolnoki védelmi harcokban. k A direktórium elnöke, Sáska Sándor Csehszlovákiába emigrált. A románok a forradalom itthon maradt vezető tagjai közül Tolvaj Mihályt és Molnár Imrét Bukarestbe hurcolták. Csak Tolvaj Mihályt engedték később haza, Molnár Imrét a hajmáskéri internáló táborba « szállították, ahol a sok kínzás miatt meghalt. Emlékét a megyei tanácsházán a többi mártírral együtt emléktábla őrzi. A román megszállók Kunmadarason hatalmuk megerősítésén és a megszállott terület teljes tönkretételén fáradoztak. 1919. június 23-án rekvirálást rendeltek el. Mivel a községi elöljáróság a parancsot megtagadta, június 30-án az összes lovakat, marhákat, valamint 400 db juhot Kunhegyesre hajtottak. Szolnok újra elfoglalása után a román rekvirálás még intenzívebbé vált. Fizetség nélkül kellett szállítania a lakosságnak a tejet, élelmet, italt, ruhaneműt, takarmányt nagy mennyiségben. A román megszállással az ellenforradalmi tényezők erőre kaptak Kunmadarason. 1919. szeptember 12-én Csávás Sámuel képviselő, a régi képviselőtestület és a régi elöljáróság visszaállítását kérte. A restaurációs törekvésnek azonban Bérezi Imre főbíró ellentmondott. Hivatalban maradásával azonban az ellenforradalom kiszolgálójává vált. Jeskó János főjegyzőt azonnal leváltották a forradalommal való 4 együttműködése miatt. Helyét Horváth János főjegyző foglalta el. Közben az élelmezési viszonyok egyre nehezebbé váltak. A község elöljárósága kénytelen volt különböző bankoknál közszükségleti cikkekre 260 000 koronás kölcsönt felvenni. Az elégedetlenkedő munkása ság bérkövetelését, napszámok rendezését a pénzromlás miatt nem tudta megoldani csak a községi szolgák fizetését emelte fel, a napidíjakat javította. A forradalomban résztvett családok kiutasítása a községekből napirenden volt országszerte és megindult az üldözöttek és menekültek vándorlása. 1919. október 21-én a kunmadarasi képviselőtestület is elrendelte a községbe özönlött idegenek összeírását és kimondta az 1886. XXII. te. 10—11. paragrafusai alapján, hogy az idegenek csak akkor telepedhetnek le, ha letelepedési díjakat kifizetik. A napszámostól 25—100 K. földmívestől, iparostól, tisztviselőtől pedig 100—500 Korona összegig terjedő letelepedési díjat kértek. E díjfizetés elengedé150