Földvári Füge, 1998 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1998-12-09 / 25. szám
Tiszaföldvár történetéből Autóbusszal a tlszaföldvérí tanösvényen VI. Ahogyan haladunk dél felé, elmennénk szó nélkül a Széchenyi utca előtt is, ha nem hívnám fel a figyelmet a 12. számú, egyszerű, paraszti házra /földes szobájú ház!/, amelyben lakott néhai Tóvízi Gergely, a Tiszazugi Földrajzi Múzeum első és eddig ismételhetetlen, pótolhatatlan, kiváló teremőre. 0 aztán valóban a Munka Hőse volt, ha nem is tudtuk soha ellensúlyozni kiváló munkaérzékenységét. Szinte soha nem kellett neki megmondani, mit csináljon. Mindig megtalálta tennivalóit, s már csak jelentette, hogy ezt és ezt a munkát, feladatot elvégezte, mindig kifogástalanul! Én még ilyen embert keveset láttam életemben és más munkakörben, még tanári pályámon is keveset a 35 év alatt. Ha sok pénzem lenne, egy márvány emléktáblát csináltatnék az ő és felesége - Rózsi néni - emlékezetére. Mindketten az öregkor nyavalyáiban szenvedtek, de tették a dolgukat, a jó és szép MUNKA kedvéért! Áldassék szép és boldog emlékezetük! A Csemegebolt előtti, volt Piacteret gyermekjátszótérnek alakították ki, közelében Tóth kertész rangos-szép, századfordulós szecessziós házát érdemes megcsodálni. Ilyen gyönyörű volt a Városháza és a Múzeum épülete is a maga szép, szecessziós cirádáival, amiket érzéketlen, tanulatlan, jóízlés nélküli építők mind megszüntettek. /A tiszaföldvári szecessziónak a "csicsás" házak vetettek véget, akadtak nagyon szép lerombolt épületek, még a népi-paraszti klasszicizmus épületei is!/ A Sportpálya oldalán az emberi tudatlanság bevezette a termálfúrás gázos forróvizét a zuhanyzókba anélkül, hogy gázleválasztóról gondoskodtak volna. Egy hatalmas robbanás vetett véget a nagy modernkedésnek. Lassan elhagyjuk a Sport presszót, amit a Sághy-féle óriásmagtárból alakítottak ki, a szép polgári Sághyféle ház mellett. Utána szép polgárházak következnek, így a Jelenffy- és Chiovini-ház. Az utóbbiban lakott a nemesemlékezetű Balla doktor, hasonló volt pályája a boldogemlékezetű dr. Pethő Mihály életéhez. Soha nem kérdezte meg ő sem: az ő körzetében tartozik-e a beteg, van-e biztosítása: Balla doktornál biztosan talált támaszt és orvoslást, segített minden tiszaföldvárin, hippokratészi esküjéhez híven, ha a hippokratészi eskü helyett a bolsevisták más esküszöveget találtak is ki. Az épületben többször megfordult az európai hírű, Kossuth-díjas festőművész, Chiovini Ferenc, az itt élő Chiovini Antal nevű bátyjánál, aki a Homoki Gyógypedagógiai Intézet gondos gazdaságvezetője volt. A munkavégzés megfontolt megszállotja volt. Ugyancsak ez a ház látta nem egyszer vendégül dr. Benda Kálmánt, a neves történettudóst, számtalan kitüntetés tulajdonosát. Jómagam tanára lehettem két szép gyermeküknek, Eszterkének és Péternek. Kiválóan megállták a helyüket az életben! A Széchenyi utca kijárata közelében állott az a rozoga ház, amely a szabadságharc előtt épült, beléfalazva 80-100 db Kossuth bankó, amelyeket beképzelt tulajdonosa elérhetetlen áron akart a múzeumnak eladni. Legyen neki nehéz a föld! Nem messze az Áfész Diszkont raktára, ami mellett szép, egyoszlopos kicsiny épület van. A gépjavító műhelytől kezdve volt már minden és lett minden. Egy időben valami értelmes-gondolkodó Áfész vezető egydecis kisméretű nemes borivót rendezett be itt egy csinos asszonyka vezetésével. Összejöttek itt öreg iparosok, polgárosodott parasztok, nemesbor kedvelő értelmiségiek, s a többször megismételt "egydecik" mellett elbeszélgettek ricsaj és kiabálás nélkül, szép csendesen, egy vidám kedvű, csinos asszony kiszolgálása mellett. Mintha a polgárosodás nemtője szálldogállt volna a nemesborok illatában. Csend volt, ahogyan érett férfiakhoz illik. Voltak finom Tokaj - Tárcái - Tállya - Sátoraljaúlyhely vidéki borok, kiválóak, bő választékkal. Egy időtől kezdve hangoskodó, ricsajozó, sároscipőjűek kezdtek betörni a csendes kis helyiségbe, és sört követeltek, meg nehézitalokat. A mindenkori hangoskodás - ordítozás jellemezte őket, meg a sáros cipő, az intolerancia! Vállon veregették az idősebbeket: miért nem isznak sört!? Az Áfész - jótét lélek - beengedte a ricsajozókat, a sörzabálókat, nem értette meg, mit jelent ez a kis hely a tiszaföldvári idősebbeknek. /Nem volt "jótét-lélek"!/ Lett sör, s mi idősebbek kiszorultunk a nagyhangból, s otthon iszogattuk az olcsóbb tokajit, a nagyrédei Zweigeltet. Egy polgárosodó-polgárosító formával kevesebb lett Tiszaföldvárott, s megnőttek a sörzabálás posszibilitásai. A Rákóczi utca Kossuth-úti kijáratánál /a Csemegebolt mellett/ már a tölcséres állathajtó út alaposan kiszélesedett, majd megállt a Balogh-saroknál. Ott volt kezdetben a Cédulaház, amelyben a marhapassusokat írták és a legelőügyeket, meg a pásztorok pénzügyeit intézték. Aztán a Cédulaház kikerült a vasútállomás közelébe, a régi vásártérre, a ház később hajléktalan, elesett, nincstelen emberek, nők hajlékává alakult. Még emlékezem szegény Tinikére, amint ott gubbaszt a vasúti vendéglő bejáratán belül, míg egy jótét-lélek nem rendelt neki egy finom féldecit. Nyugodjék békében! A Posta térségében mindkét oldalon rangos polgárházak sorakoznak. Közben egy őri ás park következik az állathajtó út széles tölcsérében. Ebben avatta fel 1992. október 6-án Raffay Ernő Honvédelmi Minisztériumi államtitkár az Aradi Tizenhárom művészi faragású kopjafáját, amelyet Fehér Tibor fafaragó művész készített 200 ezer forintért. Két évvel hamarább: 1990. november 25-én felavatták a II. vh. hősi emlékművet, az un. "Hősök Kertjében". Itt annyi akácfát, miegyebet ültettetett el az egykori községi elöljáróság, ahány hősi halott neve szerepelt az I. vh-s emlékművön. Ezeket az akácfákat kezdte eladogatni a "maga szakállára" /zsebére/ egy ittragadt I. világháborús orosz hadifogoly, míg aztán egyszer alaposan figyelmeztették, s ettől kezdve lemondott a "fakereskedésről".
