Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 28. (Szolnok, 2020)
Régészettudomány - F. Kovács Péter - Mali Péter: Késő vaskori ház Kunszentmárton határából
F. Kovács Péter - Mali Péter Késő vaskori ház Kunszentmárton határából 2017-ben az M-44-es út építéséhez kapcsolódó megelőző feltárások során a Kunszentmárton-Gyalu-puszta II. lelőhelyen egy, a lelőhely többi részétől élesen eltérő leletanyag és objektumforma került elő. Erről derült ki végül, hogy késő vaskori ház a többségében késő neolitikus és szarmata lelőhelyen. A lelőhely Kunszentmárton-Gyalu-puszta II. Kunszentmártontól északra, a Kékeslapos egykori Körös-ág magas partján fekszik (1. kép). Az aleurit talajon található, alacsonyan fekvő terület talajvíz elöntéssel veszélyeztetett, amely a feltárás során is hátráltatta a munkánkat. A magas part széle felé emelkedik a felszín, ezen a területen volt a kelta ház és a szarmata település is. A 2015-ös próbafeltáráson és a 2017-es megelőző feltáráson összesen 1,1 hektár került feltárásra. Ezen a területen 421 objektum volt, ennek nagy többsége a késő neolitikus Tisza-kultúrához tartozott, a felszín keleti végében pedig egy szarmata telep széle mutatkozott. A feltárt területen szórtan késő bronzkori, halomsíros leletanyag is volt. Az egyetlen késő vaskori objektum a cikkben tárgyalt ház volt. A feltárás során a lelőhely hosszában húzódó próbaszelvényekben, majd két öszszefüggő felszínen és az út menti vízelvezető árkok területén folytathattunk csak kutatásokat (1. tábla/1). Az objektum Az ásatás utolsó napjaiban, a IV. szelvényben egy fekete betöltésű szögletes objektum (318. objektum S-375) bontásába fogtunk bele a 20. századi tanyaépület romjai alatt. Ez egy eddigre megszokottá vált, szürkésbarna betöltésű késő neolitikus gödrön belül volt található (318. objektum S-377). A bontás során egyértelművé vált, hogy egy házról van szó, amely a feltárásra kijelölt szelvényből kifut. Munkagéppel a ház szelvényfal alatti részére is rábontottunk, így lehetőség volt rá, hogy a humuszolási szint felett, az eredeti beásás kezdetétől tudtunk kézi bontásra váltani. A házból meglehetősen kisszámú kerámia került elő. Az épület közel négyzetes, 340x320 cm, keleti oldala kissé keskenyebb, de ez a humuszolás miatt elpusztult felső rész elvesztése miatt alakult ki. Mélysége a humuszolási szinttől -40 cm, a rábontásban megtalált beásási folt alapján az egykori felszínhez képest -60 cm. Az objektum alja 1. kép: A lelőhely elhelyezkedése a második katonai felmérésen 35
