Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 27. (Szolnok, 2019)

Régészettudomány - Bocsi Zsófia et al: A keresztespüspöki (Mezőkeresztes II.) római katolikus templom történetének összefoglalása és szondázó falkutatása

Nagy Zsolt Dezső A Tiszagyenda-Morotvapart (Lak)-i éremlelet Bevezetés A magyar numizmatika számára az 1553-as esztendő igen nagy válto­zást hozott: ekkor indult el Körmöcbányán az akkor már ismert, de itthon még eddig be nem vezetett ezüst értékpénz, a tallér verése. Ez egyben az újkori magyar pénztörténet kezdetének is tekinthető. A kezdeti nehéz­ségek után a Habsburg-uralom alatt egyre nagyobb szerepet kaptak a tallérok. A címben említett éremlelet ugyan nem ilyen idős, ám ez nem jelenti azt, hogy a jelentősége akárcsak egy keveset is csökkenne. A továbbiakban tárgyalt tallérok legnagyobb része ugyanis a harmincéves háború idejében készült, amely ugyancsak érdekes korszaka hazánk történetének is. Habár a XVII. század harmadik évtizede az úgynevezett „Kipperund Wipper Zeit" inflációs időszakról nevezetes, ám ez csupán a pénzforgalom kisebb címleteit érintette. Művészi kivitel, állapot és ér­ték tekintetében is kiemelkedő műtárgyak kerültek elő az előző évtized derekán. A továbbiakban a veretek bemutatásán túl kísérletet teszünk a lelet korabeli értékének megbecslésére is. Az érmekről A Tiszagyenda-Morotvapart (Lak)-i éremleletet 2006 folyamán sikerült megtalálni. A szolnoki Damjanich János Múzeum a tiszaroffi víztározó megelőző feltárási munkálatai során került kapcsolatba a területtel, ahol már műszeres leletfelderítési módszert is alkalmazott. Ennek köszönhe­tően kerültek elő a tanulmányunkban bemutatandó veretek. A pénzek megmentése Polgár Zoltán régész (Damjanich János Múzeum, Szolnok) vezetésével zajlott. Hála a szakszerű munkának, az érmék ismert lelőhe­lyi adatokkal rendelkeznek. A leletegyüttes 66 db tallérból és 1 db II. Ferdinánd dukátból áll1. A leg­idősebb tallér egy 1554-57-es szász-coburgi veret amelyet nemesszívű János Frigyes fiai adtak ki. A záróveret Paris von Lodron salzburgi érsek 1639-ből származó érméje. A nyitó- és záróveretek az egyetlen, amelyek nem II. Ferdinánd életében készültek. A kibocsátókat tekintve azonban már bonyolultabb képet kapunk. Elsőként a magyar pénzeket vizsgáltuk 1 A Ferenczy Múzeumi Centrum gyűjteményében található egy tallér, amely Paris von Lodron salzburgi érsek 1639-es verete (Probszt 1218). Feltételezhető, hogy a lelethez tartozik, ám pontos lelőhelye nem ismert. A későbbiekben ugyan nem számolok a lelet tagjaként ezzel a pénzzel, mivel a tiszagyendai éremegyütteshez való tartozása csupán feltételezhető, igazán nem bizonyított; még úgy sem, hogy az éremképe és tulajdonságai alapján beleillik a később részletezett képbe. Leltári száma: 2017.2.87.1., méretei: 28,05 g, 40,56 mm. Hálásan köszönöm Nagy Balázs (FMC) szíves szóbeli közlését, aki felhívta erre a figyelmem. meg. Ezek zömmel 1630-1637 közti évszámmal készültek. Egyedül II. Mátyás 1620-as tallérja a kivétel - több okból is. Egyik oldalról figye­lembe kell venni, hogy a trónörökös nélküli idős császár még életében átengedte unokaöccsének mind a cseh (1617), mind a magyar királyi trónt (1618. május 18-án koronázták meg Ferdinándot2). A tiszagyendai leletben található, körmöcbányai verdejegyű (K-B), illetve a magyaror­szági tallérok éremképével készült tallér valószínűleg Mátyás halálának évében (1619) készülhetett3. Ekkor ugyan már nem ő a Magyar Királyság uralkodója, ezüstjének köriratában azonban tisztán olvasható a „HVN [...] REX” cím. A század harmincas éveiből származó magyar tallérok (14 darab királyi veret) felölelik szinte az egész évtizedet, ám a magyar királyi veretek csak az 1631-1637 közti néhány évből származnak. Ferdi­nánd veretei egyetlen nagybányai kivételével mind a körmöci kamarában készültek. Az Erdélyi Fejedelemség pénzverését a leletben egy 1628-as nagybányai Bethlen-tallér képviseli4. A külföldi veretek legnagyobb része német nyelvterületről származik. A magyar véretekhez leginkább az ausztriai kibocsátások hasonlatosak. Ezek közül a legkorábbi Miksa főherceg 1617-es tallérja5 *, míg a legfiata­labb II. Ferdinándé 1636-ból. Egy tiroli érme évszám nélküli. A Német- Római Császárság területéről 29 pénzt találunk a leletben. Kibocsátó­ik szerint ezek igen vegyesek. Ezek azok, amelyeket nem feltétlenül II. Ferdinánd nevére vertek, bár ezek ugyanúgy forogtak az európai pénz­­forgalomban. Külön alcsoportot alkotnak a városi veretek. A leletben találhatóak Frankfurt am Mainban vagy Nürnbergben készültek. Három tallért pedig Hanau-Münsterberg hercegségben II. Philip Moritz regná­lása alatt, de ugyanúgy II. Ferdinánd nevére vertek. Az egyetlen igazi kakukktojás egy 1623-as évszámú pénz, amelyet Fugger Miksa veretett, ugyanúgy az uralkodó nevére. Ez azért kivétel, mert ő volt az egyetlen, aki származásánál fogva nem tartozott az uralkodói elitbe, mégis igen fontos szerepe volt a korszakban. Érdemes külön tárgyalni a salzburgi vereteket, hiszen ezek kivétel nélkül Paris von Lodron tallérjai. Összesen 2 A koronázás tényét az 1618. évi törvénykönyv élőbeszéde is tartalmazza. Ebben Ferdinánd már cseh királyként kerül említésre. Forrás: https:// net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=61800000.TV&searchUrl=/ezer-ev­­torvenyei%3Fpagenum%3D17 (letöltés ideje: 2018. november 27.15:08). 3 Az évszám eltérése nem egyedi eset. II. Lajos ezüstdenárjaiból is ismerünk 1527-es évszámú példányokat. Ennek oka a verőtövek és a pénzek idejekorán való elkészítése volt a pénzforgalom folyamatosságának biztosítása érdekében. Mindkét esetben figyelembe kell venni ugyanis, hogy ugyanazon típus különböző évszámmal ellátott darabjairól beszélünk. Ez a tallér is egy posztumusz veretnek tekinthető. 4 Az Erdélyi Fejedelemség pénzverésére jellemző volt már a kezdetektől fogva a jó minőségű értékpénzek verése, vő. HUSZÁR Lajos: Az erdélyi pénzverés története 1995.505-506. pp. A felhasznált szövegváltozat az Erdélyi Magyar Adatbankban található meg; forrás: http://adatbank.transindex.ro/html/ alcim_pdf9310.pdf (letöltés ideje: 2018. november 27.15:17). 5 Ez az egyetlen ebben a csoportban, amely II. Ferdinánd magyar királyi regnálása előttre keltezhető. 85

Next

/
Oldalképek
Tartalom