Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 27. (Szolnok, 2019)
Történettudomány - Szikszai Mihály: Elfeledett vasúti létesítmények Szolnokon
SZIKSZAI MIHÁLY: ELFELEDETT VASÚTI LÉTESÍTMÉNYEK SZOLNOKON 25-én tartott tanácsülésen a következő határozatot hozták: „Ha a vasút Jászberényen vezettetik keresztül, a tanács a szükséges területet kisajátítja, és a konzorciumnak minden díj nélkül átadja.” Rádai Gedeon főkapitány a közmunka-és közlekedésügyi minisztertől az előmunkálatok megkezdéséhez engedélyt kapott.36 Az építkezésre a képviselőház 2.276.000 forintot szavazott meg. A pénz előteremtésére az érdekelt Angol-Magyar Bank vasúti és földtehermentesítési kötvényeket bocsátott ki, s a kisajátított földek árának megtérítését is magára vállalta a bank. Ebben az időben Jászberény országgyűlési képviselője Sipos Orbán volt, aki sokat tett a vasút kiépítése érdekében. 1868. december 5-én elfogadták a XLIX. törvényt, amely kimondta a Hatvan-Szolnok vasútvonal kiépítését. 1869-ben azonban az eredetitől eltérő elképzelés ötlete vetődött fel. Szolnok helyett ugyanis Ceglédig tervezték a vasútvonalat. A Cegléd-Szeged-Temesvár közti vonal még az 1850-es években elkészült, a Szolnoktól délre, Hódmezővásárhely irányába vezető vaspálya még csak a tervezés szintjén mozgott. Szolnok kikapcsolása komoly sérelmet jelentett Jászberénynek, gazdasági életét veszélyeztették. A Jászkun Kerületek székhelye legolcsóbban a szolnoki kincstári szálházból szerezhette be a tüzelő és az építkezési faanyagot. Jászberényben a hírre óriási felháborodás tört ki. Népgyűlést szerveztek, amelyre hazahívták, Sipos Orbánt is, aki a következő szavakat intézte a helyiekhez: „Attól függ vasutunk létesítése ..., hogy Jászberény polgárai mily erényt fejtenek ki. Hogy a vasútra vonatkozó törvény végrehajtassék, nem egyesek vagy pártok érdeke, ez mindnyájunk ügye, azért szívvel lélekkel kövessenek el minden kitelhetőt a polgárok, hogy a vasúttól el ne ültessünk.” A lakosság folyamodványt intézett a képviselőházhoz, valamint a közmunka- és közlekedésügyi miniszterhez, hogy a vasutat Szolnok felé vezessék. Sőt a jászberényiek 120 tagú küldöttséget választottak, tagjai feladatul kapták a képviselőház meggyőzését. 1870 januárjában a küldöttség Pestre utazott, ahol ötfős csoportokban keresték meg a képviselőket, és megkísérelték őket megnyerni ügyüknek. Tervezték, hogy a királyhoz is küldöttséget menesztenek. Sipos Orbán több alkalommal felszólalt az országgyűlésben a vasút mellett. Végül a képviselőház 1870. február 3-án megszavazta az 1868. XLIX. t.c. végrehajtását, amely szerint a Hatvan-jászberényi vasútvonal az eredeti irányban, Szolnok felé épült ki. A jászberényiek - miután értesültek képviselőjük sikeres tevékenységéről - a város határában fáklyás menettel várták Sipos Orbánt.37 A Hatvan-szolnoki vasútvonalat a MÁV építette az 1868. évi XLIX. t.c. alapján. A vonal az Északi Államvasútvonal Salgótarján-Losonc-Ruttka vonalának szárnyvonalaként épült. További cél volt, hogy a magyar Alföld közvetlen összeköttetésbe kerüljön a német területekkel a Kassa-Oderbergi vonalhoz csatlakozás révén. A szolnoki leágazás egyúttal tehermentesítette a pesti pályaudvarokat. Volt elképzelés arra vonatkozóan, hogy Szolnoktól tovább építenek fővonalat Szentes és a déli határvidék felé. így létrejött volna egy észak-déli irányú vasúti fővonal, amely Magyarország számára a török és román vasutak kiépítése után rendkívül fontos közvetítő szerepet szánt az észak-német területek és a 36 MNL JNSZML JKK Alkapitány Elnöki ir. 1915/1868.; MNL JNSZML JKK ir. Alkapitány Elnöki ir. 2553/1868. 37 PAPP Izabella 2013. balkáni kikötők közötti áruforgalomban. A terv beleillett a Lónyai Menyhért-féle decentralizált vasúthálózat-fejlesztési koncepcióba. Végül azonban a másik - a Mikó Imre közlekedés és közmunkaügyi miniszter által képviselt - javaslat győzedelmeskedett, amely visszatért Széchenyi elképzeléséhez, és Budapestet kívánta a vasúthálózat központjává tenni. Érdeke volt a Tiszavidéki Vasútnak is, hogy kiépüljön a főváros felé egy Ceglédet elkerülő vonal. A vasúttársaság 1856-os megalakulása után tervbe vették a Pest-Nagykáta-Jászberény-Füzesabony-Mezőkövesd-Miskolc vasútvonal kiépítését. A vonal azonban nem épült meg, mint ahogy a tervezett Törökszentmiklós-Jászberény vonal is csak terv maradt. Az utóbbi nyomvonal segítségével a Tiszavidéki Vasút keleti vonalainak közvetlen összeköttetése lett volna Pesttel. Ez az elképzelés az Osztrák Államvasút Társaságnál nem aratott nagy elismerést, ugyanis megvalósulása esetén a Cegléd-szolnoki vonal jelentéktelen szárnyvonallá süllyedhetett volna. Minden erővel igyekeztek hát meggátolni a vasút megépítését. Végül azt javasolták a Tiszavidéki Vasútnak, hogy átadják Cegléd állomást és a Cegléd-Szolnok vonalat, ha cserébe a Tiszavidéki Vasút lemond a Törökszentmiklós-Jászberény vonal kiépítéséről. A megkötött szerződést a Pénzügyminisztérium 1859-ben jóváhagyta, így a Cegléd-szolnoki vonal a Tiszavidéki Vasút tulajdonába került 1.345.133 forintért. A Tiszavidéki Vasút és az Osztrák Államvasutak közötti rivalizálás azonban tovább folytatódott. Igaz Ceglédig megszerezte a vonalat a Tiszavidéki Vasút, de a Ceglédtől Pest felé vezető vonalat továbbra is az Osztrák Államvasút Társaság kezelte, amely aztán minden módszerrel igyekezett megakadályozni a másik munkáját. így történt, hogy a Tiszavidéki Vasút szállítmányai néha öt hetet is késtek. A Hatvan felé vezető vasút azzal az előnnyel kecsegtetett, hogy el lehet kerülni az osztrák társaság vonalait. A Hatvan-Szolnok vasútvonal építésére a szerződést az Angol-Magyar Bankkal és Sepper Jánossal 1871. január 1-jén kötötték meg. A vonal elkészítésének határidejét 1872. december 19. napjára rögzítették. A Hatvan-Jászberény vasútvonal közigazgatási bejárására az első időpontot 1871. május 25-re tűzték ki. Mivel a meghívottak egy része nem jelent meg, elnapolták, és új időpontként június 7-ét jelölték ki. Ezen a napon a bizottság három települést tekintett meg: Hatvant, Monostort és Fényszarut. Berény határáig jutottak el, ahol a város képviselői csupán annyit kértek, hogy mivel a vasúti indóház távol esik a várostól, a vasúti híd a Zagyvát ne a zúgón felül, hanem alatta, a városhoz közelebb keresztezze.38 A bejárás június 7-én délután ért véget. Ezután bankettre gyűltek össze a bejáráson résztvevők mintegy húszán. A szokásos pohárköszöntők sem maradhattak el. Sipos Orbán tósztja Gorove miniszterre, Mucsy Ferenc alkapitányra és Lovetzky mérnökre szólt, a mérnök úr pedig Jászberény közönségét éltette.39 A Berénytől Szolnokig terjedő vonalszakaszt július 19-én tekintette meg a bizottság. Ennek munkájában a Közlekedési Minisztérium részéről részt vett az előbb említett Lovetzky Adolf minisztériumi titkár, aki egyben a bizottság elnöki tisztét is betöltötte. Rajta kívül tagja volt a bizottságnak Landau Gusztáv főmérnök, a hadügyminisztérium részéről Gold Károly kapitány, a vasútigazgatóság részéről Olgyai Oszkár mérnök, a fővállalkozó részéről Sepper János. Jászberényben a sínpálya építése során két állomásépület létesítését 38 MNL HML HKSZ Alispán ir. 16.971/1868. 39 Jászkunság 1871. jún. 11.24. sz. 167
