Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)

Kultúrtörténet - Zsolnay László: Néhány újabb adat a Jászság XVIII. századi vallásosságához

TISICUM XXVI. A Szent Család ábrázolásnak hasonló a megfogalmazása, mint a Szent­­háromságnak. Egyedüli példaként itt csak a jászfényszarui 1769-es szobrot említhetjük. (4. kép) 4. kép - Szent Család-szobor, Jászfényszaru (1769) Szent Vendel A Jászság juhtartással foglalkozó lakossága pásztorpatrónusként tisz­telte Szent Vendelt, akinek népies, faragott, festett szobrait a legelők szélén állították fel. Pásztorviseletben, vászongatyában, pásztorkalap­ban, kezében bot, lábainál juhokkal ábrázolják. Másik típusa királyfiként jeleníti meg. Az egri egyházmegyében Barkóczy Ferenc egri püspök terjesztette tiszteletét. Először harangot szenteltek tiszteletére, majd el­készült a jászberényi ferences templom Vendel oltára a XVIII. század vé­gén. Szobrai, melyeket juhásztársulatok emeltek, megjelentek ugyan a XVIII. század végén, de mára egy sem maradt fenn belőlük. A mai Jász­ságra oly jellemző szobrok keletkezése főként a XIX századra tehető. Nepomuki Szent János Nepomuki Szent János 1350 körül született a dél-csehországi Nepo­­mukban. 1389-től prágai érseki helynök és a Szent Vitus székesegyház kanonokja, ezért papi öltözetben, reverendája fölött karingben, fején birétummal ábrázolják. Bátran kiállt az egyház jogaiért IV. Vencel királ­lyal szemben, aki 1393-ban megkínoztatta, és a Moldvába dobatta. A legenda szerint Zsófia királyné gyóntatója volt, és azért ölték a folyóba, mert a királlyal szemben is megőrizte a gyónási titkot. Öt ragyogó csillag segített holtteste felkutatásában. A Szent Vitus székesegyházban he­lyezték örök nyugalomra. 1719-ben találták meg épségben a nyelvét, s 1729-ben avatták szentté, s ettől kezdve számos szobrát állították fel, főleg hidakon. A gyónási titok, a jezsuita rend, a haldoklók és a vízen veszélybe jutottak védőszentje. Díszesen faragott szobrait hidak közelében, vízparton helyezték el. A XVIII. században készültek első jászsági szobrai. Legkorábbi ajászkiséri templom mellett álló 1715-ből. A szent mellett angyalkák vannak, egyik keresztet tart a kezében. Szintén korai szobra állt Jászberényben a ví­zimalom mellett: 1766-ban készült, ma a halastó szigetén áll. A szobrok felirata az árvizektől kér védelmet. A jászladányi Nepomuki Szent János szobor felirata: Őrizd szép hírünket ellenségtől, Oltalmazz bennünket ár­vizektől, 7808. A jászalsószentgyörgyi szobor 1764-ből való (5. kép) és a Vizi család állíttatta. Utódaik még 1939-ben is megújíttatták a szobrot. 5. kép - Nepomuki Szent János szobra, Jászalsószentgyörgy Szent Rozália Szent Rozália Jászberény védőszentje, ábrázolása megjelenik a kő­képeken is. Több jászberényi szakrális emléken is feltűnik alakja, így a Pálinkás kereszt talapzatán (ma főtéri kereszt) és a Rozália kápolna homlokzatán is. Gyakori ábrázolására nemcsak a pestistől való félelem, hanem védőszent mivolta is magyarázatot nyújt. A jászapáti Rozália­­kultusz minden bizonnyal összefüggött a szent jászberényi tiszteletével. Szent Rozália szerepét a Jászság vallásosságában Szilárdfy Zoltán jász­apáti temetőkápolnával foglalkozó tanulmánya alapján foglalom össze.23 Az 1738-39-es országos és egyben utolsó nagy pestisjárvány alkalmá­ból tett fogadalom beváltásaként épült a temetőkápolna, a homlokzatán jelzett kronosztikon és dátum szerint 1740-ben. (6. kép) A jászapáti kápolna homlokzatának központi motívuma a pestis ikono­gráfia legsajátosabb tárgya a Zakariás áldás kettős keresztje, amelynek talapzatát egy másik hathatós szent szöveg képezi. Az áldás eredetét és a kettős keresztbe írott kezdőbetűk értelmét éppen az 1739-es kri­tikus esztendőben elsősegély gyanánt ismét kiadták Lelki Méreg el­len- való orvosság címmel az uralkodó döghalálnak veszedelme ellen. 23 SZILÁRDFY Zoltán 1998. 504

Next

/
Oldalképek
Tartalom