Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Régészeti tanulmányok - Pálóczi Horváth András: A nagykunsági kun szállások kialakulása
TISICUM XXVI. létesülhettek, majd a XV. század első felében megszűntek, de az is lehetséges, hogy elnevezésük megváltozott. Hol álltak vajon ezek a szállások? Mivel a végleg megszilárdult késő középkori kun településeken eddigi ismereteink szerint nincsenek ilyen korai rétegek, ezeknek a korai szállásoknak a helyét a terep más pontjain kell keresni. Ebből következik, hogy ugyanannak a közösségnek időben egymást követően több szálláshelye is lehetett. A szállások áttelepülésének jelenségére utalhatnak az Újszállás típusú helynevek, hiszen értelemszerűen ezeknek előzményük is volt valahol. A Nagykunságban három középkori település visel ilyen nevet: Kisújszállás, Karcagújszállás és a mai Kenderes északi részén, az Árpád-kori Zakegyház helyén létesült Újszállás, amelynek a neve később Kakatszállásra változott. A földrajzi nevek tanulságai A településtörténet másik forráscsoportját a helynevek képezik. Az egész kun szállásterületre vonatkozóan már foglalkoztunk a helynevek ilyen irányú elemzésével.35 A kun települések jelölésére mind a hivatalos latin, mind a magyar szóhasználatban a descensus ’szállás’ kifejezés szolgált, jelezve ezeknek a korabeli magyar falvaknál kötetlenebb és főként állattartással foglalkozó voltát. A kun településneveknek különféle kategóriái ismeretesek. A legjellemzőbb alak a személynévből képzett szállásnév, amikor a kun birtokos nevéhez a magyar -szállása utótag járul (pl. Abcsikszállás, Kolbázszállása, Csorbajánosszállása). Néhány esetben előfordul, hogy a birtokos neve után az -ülése, -népe, -telke, utótag következik, ami a XIII. századtól elterjedő -falva, -háza, -laka, -népe végződésű helynevek típusába tartozik, és a korabeli magyar terminológiában főként a kisbirtokos földesurak lakhelyét és gazdasági üzemét magában foglaló települést jelölte (Alonnépe, Vajcsunnépe, Bolcsatelek, Tatártelek).36 A szállásnevekben a kun személyneveknek háromféle változata fordul elő: egyelemű pogány személynév; egyelemű keresztény személynév; kételemű személynév (keresztény személynév, előtte pogány megkülönböztető névvel).37 A szállásbirtokos nevét megőrző helynevek tükrözik a kun személynévadás szokásában a XIII-XIV. század folyamán lezajlott változásokat, így bizonyos fokig alkalmasak a települések kronológiai rétegeinek elkülönítésére. Megfigyeltük ugyanis, hogy a kun nyelvből megfejthető, pogány személynevet viselő kunok száma a forrásokban fokozatosan csökken, a keresztény nevű kunok aránya viszont nő, 1370- 1380 között áll elő az 50-50%-os arány. A pogány személynevek a XV. század közepe táján tűnnek el végleg a forrásokból. A névadásban megfigyelhető változás nyilvánvaló összefüggésben van a kunok tényleges megtérésével. Ezt a folyamatot a pogány személynevek ritkulása mellett jól jelzi, hogy mikor szerepelnek azok a keresztény nevű kunok, akiknek apja még kun nevet visel. Ennek a csoportnak a többsége 1330 és 1360 között szerepel a forrásokban. Tekintettel arra, hogy az oklevelekben felnőtt személyekről van szó, feltehető, hogy a keresztény névadás valamivel korábban vált elfogadottá a kun társadalomban, mint ahogy 35 PÁLÓCZI HORVÁTH András 2014.170-173. 36 SZABÓ István 1966.136.; KÁZMÉR Miklós 1970.8,57. 37 A kunok esetében a pogány megkülönböztető név származhat az apa nevéből, de lehet az illető személy saját korábbi neve vagy kun ragadványneve. azt észlelni tudjuk a forrásokból. A kunok névadási szokásaiban bekövetkező fordulat véleményünk szerint az Anjou-kor középső szakaszára tehető. A fentiekben ismertetett jelenségből településtörténeti szempontból azt olvashatjuk ki, hogy a személynévből képzett szállásnevek három időbeli rétegre választhatók szét. Legkorábbiak az egyelemű, pogány kun személynévből képzettek, ezek egy része feltehetően még a XIII. században keletkezett, és a települések névadásában a XIV. század közepéig vagy utolsó harmadáig volt elsődleges a szerepük (pl. Aposka, Kolbázszállás, Ködszállás, Tatárszállás). A XIV. század közepére vagy második felére jellemzőek a kételemű személynévből (pogány megkülönböztető név + keresztény személynév) képzett szállásnevek. Ilyen típusúak a Nagykunságban: Besemihályszállása, Csorbajánosszállása, Turgonypéterszállása. Az egyelemű keresztény személynévből képzett szállásnevekkel a XIV. század első harmadától számolhatunk, de a kunok között a keresztény személynevek csak a század végén kerülnek túlsúlyra, ezért az ilyen eredetű szállásnevek viszonylag ritkák (pl. Magyarszállás, Mesterszállás, Telekszállása). Néhány esetben van okleveles bizonyíték is arra, hogy az egyelemű pogány személynevet viselő szállás még a XIII. században keletkezett; például a Bodrog megyei Gyapol birtokot 1280-ban vásárolta meg egy Tepremez nevű kun, ott végleg megtelepedett, és a későbbiekben a szállás már az ő nevét viselte.38 Ehhez hasonló eset a Nagykunságban is megtörténhetett, habár erre nincs okleveles bizonyítékunk. A fentiekben említett néhány, pogány személynévből származó és a XV. században már nem továbbélő szállás tartozhat ebbe a korai rétegbe (Abcsikszállás, Alonnépe, Vajcsunnépe). A szállásnevek következő kategóriája a település valamely tulajdonságára utal, az ismert esetek magyar nyelvűek: Hatház, Kisszállás, Újszállás, Homokszállás (a szállás természeti környezetére vonatkozó név), Kakatszállás (a Kákát folyó partján álló település). A kun települések egy tekintélyes csoportja a korábbi magyar helység nevét vagy templomának titulusát őrizte meg (pl. Bábocka, Kis-Kaba, Nagy-Kaba, Marjalaka, Öcsöd, Póhamara; Fábiánsebestyén, Móric, Szentmárton, Szenttamás). Előfordul, hogy a helynév csak arra utal, hogy a településnek van temploma (pl. Csunegyház, Kápolnás). Régészeti adatok szerint a kunok gyakran települtek elhagyott Árpád-kori templom környékére. Ebben bizonyára szerepe volt az egyházmegyék térítő tevékenységének, de a templomok általánosságban is fontos településszervező erőnek tekinthetők. Az elpusztult Árpád-kori falvak nevének fennmaradása szállásnévként birtokjogi szempontokkal is magyarázható, különösen adományként vagy vásárlással szerzett birtokoknál. Az Árpád-kori magyar településnév továbbélésére több esély volt ott, ahol jelentős, helyben maradt magyar lakossággal számolhatunk. A Nagykunság írott forrásokból igazolható középkori kun települései közül 15-nek kun személynévi eredetű elnevezése van, tehát a kun nyelvből származó földrajzi nevek csoportjába sorolható: Abcsikszállás, Alonnépe, Aposka, Bócsa/Bolcsatelek, Karcagújszállás, Kolbázszállás, Ködszállás, Orgondaszentmiklós, Tatárszállás, Tatártelek, Vajcsunnépe, 38 GYÁRFÁS István 1870-1885. II. 445.; CSÁNKI Dezső 1890-1913. II. 200, 211.; GYÖRFFY György 1963-1998.1.718. 218
