Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Régészeti tanulmányok - Pálóczi Horváth András: A nagykunsági kun szállások kialakulása
PÁLÓCZI HORVÁTH ANDRÁS: A NAGYKUNSÁGI KUN SZÁLLÁSOK KIALAKULÁSA elfoglalta a Vajcsunnépe-i kunok Újszállás, más néven Zakegyház szállását, megígéri, hogy azt visszaadja birtokosainak.24 1400-ban Bortohma és Szentfábiánsebestyén-szállása descensusok kapitányai, Karchagh fia Péter fiai, János és Tamás Hegyesbor birtok egy részét zálogba veszik Bői András fia Jakab fia Ferenctől.25 1392-ben László fia János nagypói kun kapitánynak Mária királynő engedélyezi, hogy nagypói szállására jobbágyokat telepítsen.26 Nagypó az először a XIII. század elején, a Váradi Regestrumban említett Pó falu egyik része volt,27 bizonyára a tatárjáráskor néptelenedett el, földjeit kunok szállták meg; Pó másik fele, Kispó szintén kunoké lett. Egy 1395-ben kiadott oklevél adatai alapján egy 12 szállásból álló birtoktest rajzolódik ki, amely egyetlen kun nemes család - feltehetően hat unokatestvér - birtokában volt. Ezeket a birtokokat Dobozi Miklós, a kunok helyettes bírája (!) foglalta el jogtalanul az illető kunoktól, ezért Zsigmond király neki meghagyja, hogy az elfoglalt birtokokat haladéktalanul adja vissza. Megtudjuk, hogy Jakab fiai Miklós, Tamás és László nemes kunok Csonkaszentmiklóst, Kisszállást, Csorbajánosszállását, Homokszállást és Besemihályszállását birtokolták, míg Újszállás, Olunipe (=Alon-népe), Kolbázszállása, Abcsikszállás és Póhamara a fenti kunok és csunegyházi János fiai Jakab, Lőrinc és László közös birtokát képezte.28 Az öt közösen birtokolt falu bizonyítja a három-három kun fivér rokonságát. Az összes faluban birtokos Jakab fiainak szálláshelye nincs megnevezve, a másik családnak, János fiainak a lakhelye Csunegyháza, ez későbbi oklevelek alapján a Törökszentmiklós határában fekvő Szenttamás pusztával azonosítható, és a szinte az egész Nagykunságot behálózó birtoktesten belül központi helyen fekszik. Ugyanezen kun család birtokában volt 1395-ben Kolbázszállása is, amely a XV. század közepétől a nagykunsági kunok kiváltságos önigazgatási szervezetének, Kolbáz-széknek központja lett, és mindvégig az is maradt.29 Kolbázszállása névadó birtokosa nagy valószínűséggel az a Kolbaz volt, akinek negyed- és ötödízigleni leszármazottai 1459- ben szerepelnek egy hegyesegyházi részbirtok öröklése kapcsán.30 A szállásnak nevet adó Kolbaz tehát 1300-1330 körül élhetett, következésképp szállása állt már csaknem egy évszázaddal első említése előtt. Ugyancsak a XIV. század elején létesülhetett a Kolbaz testvére, Aboska nevét viselő szállás, a Szenttamás és Nagypó közötti Aposka, amely a Nagypóiak birtokában volt 1467 és 1480 között, amikor a szenttamásiak hatalmaskodása miatt többször szerepel a forrásokban.31 24 DL 71557.; GYÁRFÁS István 1870-1885. III. 511.; MÁLYUSZ Elemér - BORSA Iván 1951-2001.1.983. sz. 122.; BENEDEK Gyula 1999.242-243. 25 DL 92171.; MÁLYUSZ Elemér - BORSA Iván 1951-2001.11/1.567. sz. 68.; BENEDEK Gyula 1990.252-253. 26 DF 265731.; GYÖRFFY György 1953.268-269.; MÁLYUSZ Elemér - BORSA Iván 1951-2001.1.2569. sz. 280.; BENEDEK Gyula 1991.322-323. 27 KARÁCSONYI János - BOROVSZKY Samu 1903. 333.; K. FÁBIÁN Ilona 1997.98,115. 28 DL 71547.; GYÁRFÁS István 1870-1885. III. 525-526.; MÁLYUSZ Elemér - BORSA Iván 1951-2001.1.3886. sz. 424.; BENEDEK Gyula 1999.243-244. 29 GYÁRFÁS István 1870-1885. III. 644, 660.; PÁLÓCZI HORVÁTH András 1974.252-254. 30 GYÁRFÁS István 1870-1885. III. 271. 31 DF 265757.; DF 265769.; BENEDEK Gyula 1994. 271-273, 275-277.; BENEDEK Gyula 2011. 65-66, 72-73, 80-84.; GYÖRFFY György 1963-1998. 111.531. A csunegyházi kunok birtokához tartozó szállások közül a fentebb idézett 1389-i oklevélben előfordul Alonnépe és Újszállás (más néven Zakegyház), utóbbinak a birtokosa Vajcsunnépe-i Jakab fia Miklós és János fia Miklós. Az 1389-i oklevelet 1406-ban a csunegyházi kunok átíratták: Jakab fiai Miklós és Tamás, János fiai Jakab és Lőrinc, valamint László fia Tamás.32 A személynevek és a központi szálláshely egyezéséből derül ki, hogy ugyanarról a kun nemes családról van szó. A rokonság néhány tagja még 1406-ban és 1407-ben is szerepel az oklevelekben. Az 1389 és 1407 között szereplő személyek feltételezett közös őse legalább három nemzedékkel korábban, tehát a XIII-XIV. század fordulóján élhetett, és minden valószínűség szerint a kun törzsi-nemzetségi arisztokrácia egyik utolsó jelentős képviselője volt.33 Ha megvizsgáljuk a csunegyházi és vajcsunnépei nemes kunok 1389 és 1406 közötti birtokának összetételét, azt látjuk, hogy a 12 említett helység közül kilenc a neve alapján is kun szállás volt (Abcsikszállás, Alonnépe, Besemihályszállás, Csorbajánosszállás, Homokszállás, Kisszállás, Kolbázszállása, Újszállás, Vajcsunnépe), míg Csonkaszentmiklós, Póhamara és Csunegyháza egy-egy korábbi magyar falu nevét viseli. A bizonyára nemrég létesült Újszállás az Árpád-kori Zakegyháza helyére települt. Póhamara esete azért különleges, mert ez a falu az egri püspökség birtoka volt az egész Árpád-kor folyamán, a püspökséget még 1281-ben és 1324-ben is megerősítették jogaiban, a falu tehát 1324 és 1395 között került a kunok birtokába. Egy 1410-ben kelt oklevélből megtudjuk, hogy I. Lajos király adományozása folytán birtokolják kunok, Balázs fiai Mihály, János és István.34 Az egri egyház jogai itt mindenképpen sérültek. A felsorolt esetek többségében a szállások birtokosai kun nemes családok, amelyek már az oklevélben taglalt jogi ügylet előtt is nemesi státusban voltak, vagy éppen a birtokvásárlás kapcsán kerültek az országos nemesek sorába (mint 1352-ben a hatházi kunok). Kivételt képez Nagypó kun kapitánya, János, aki valószínűleg nem tartozott az országos nemesek közé, mivel 1392-ben külön királynői engedéllyel telepíthetett jobbágyokat a birtokára. Feltűnő, hogy a többi nagykunsági kun szállás az előzőeknél jóval később jelenik meg az írott forrásokban (pl. Asszonyszállás és Karcagújszállás 1506-ban, Bolcsatelek 1513-ban, Orgondaszentmiklós 1521-ben, Móric 1549-ben). Ennek a jelenségnek az lehet az oka, hogy ezek nemzetségi jogon birtokolt szállások voltak, amelyek esetében ritkán volt szükség jogi aktusra. Természetesen a csunegyházi nemes kunok kezén levő birtoktestben a szállások mindkét típusa előfordulhatott: a személynévi eredetű Abcsikszállás, Kolbázszállás vagy Csorbajánosszállása bizonyára nemzetségi birtok volt, Póhamara pedig adománybirtokként került a kunok kezére. Az okleveles anyagban viszonylag korán, 1406 előtt említett települések között van néhány olyan szállás, amelyik később nem szerepel a forrásokban, topográfiai helyét nem ismerjük, még a határrész-nevek között sem maradt fenn emléke: Abcsikszállás, Alonnépe, Besemihályszállás, Borthohma-szállás, Vajcsunnépe. Ezek a megtelepedés első hullámában 32 DL 71557.; GYÁRFÁS István 1870-1885. III. 548-549.; MÁLYUSZ Bemér - BORSA Iván 1951-2001.1.983. sz. 122. 33 PÁLÓCZI HORVÁTH András 1974.254., 1. táblázat. 34 DL 53560.; GYÁRFÁS István 1870-1885. III. 562-563.; MÁLYUSZ Elemér - BORSA Iván 1951-2001. II/2. 7977, 8072. sz. 424, 438.; BENEDEK Gyula 2000.29-32.; BENEDEK Gyula 2004b. 60-63. 217 T I
