Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)
Művészettörténet - Egri Mária: Az 1952-es metróépítés Népstadion úti állomásának ferskói-ürügyén – Szőnyi István megvalósult és vázlatokban maradt pannói, murális alkotásai
TISICUM XXIV. - MŰVÉSZETTÖRTÉNET III. 1948-ban pályázatot hirdettek a budapesti Belvárosi Főplébánia templom Mária mennybemenetele szárnyas oltárára. Három művész kapott felkérést: Molnár C. Pál, Medveczky Jenő és Szőnyi István. Szőnyi egy fő- és nyolc melléktáblán foglalta össze Mária életét. A bizottság művészethez valamelyes értő része egyöntetűen megegyezett Szőnyi tervének különleges művészi értékéről. Furcsa azonban, hogy nem fogták fel a kis képek lényegét, azokat a stációkat, amelyeken az egyszerű falusi lány, Mária az Angyali üdvözlettől gyermekének születésén, menekülésükön, a gyermek templomi bemutatásán, halálán és az ő mennybemenetelén át hűségesen követi az írást. Nem gótikus merevséggel, barokkos burjánzással, hanem hétköznapi természetességgel terítve elénk a szent legenda áhítatát. Szőnyi oltártervével kapcsolatban már azért is érthetetlenek az ellenérvek, mivel akkor már a tisztelt urak megnézhették volna a győri Szent Imre templom freskóit, amelyeknél nagyszerű festősége mellett a szakralitás kétsége fel sem merülhet. 1948. április 10-én küldték el a résztvevők számára a nagygyűlés jegyzőkönyvét, amelyen végül a bíráló bizottság Molnár C. Pál tervét fogadta el. A vitában egyházi személyek, főhivatalnokok mellett részt vett Genthon István művészettörténész, az Országos Szépművészeti Múzeum főigazgatója, dr. Kopp Jenő, a Fővárosi Múzeumok Központjának főigazgatója, Gerő László tervező építészmérnök, dr. Siményi Árpád, a Restaurálási Bizottság elnöke. Gerevich Tibor, a Műemlékek Országos Bizottsága elnöke összegezte először véleményét, majd a többi résztvevő. Itt elsősorban a Szőnyi pályázatára vonatkozókat közöljük. Gerevich: „...Szőnyi jól érezteti Mária lebegését, talán a legjobban, de ikonográfiailag elhibázott. Az alak nem Mária. Alatta a zebegényi Dunakanyar szép tájképet ad. A kis képek festőileg a legmagasabb rendűek, amelyek rembrandti hangulatot idéznek elénk. Nem a szónak megszokott értelmében vett oltárkép. Ha Szőnyi ezt ki tudná korrigálni - ami nem vitás - oltárnak is kiváló volna. ” 111/1. A szárnyas oltár olajvázlata 396
