Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (Szolnok, 2012)

Művészettörténet - Zsolna László–Gecse Annabella–Szebenyi Nándor: „Nagy Isten kedvében – örök dicsőségen” Gondolatok a Templomok művészete című kiállítás kapcsán

TISICUM XXI. - MŰVÉSZETTÖRTÉNET

1350. körül született Dél-Csehországban. 1389-től prágai érseki helynök és a Szent Vitus székesegyház kanonokja. A legenda szerint Zsófia királyné gyóntatója volt, és azért ölték meg, mert még Vencel királlyal szemben is megőrizte a királyné gyónási titkát. 1393-ban a király megkínoztatta és a Moldva folyóba dobatta. Segíti a vízen átkelőket, de fontos szerepe van a gyónási titok megőrzésére való figyelmeztetésben. A Jászfelsőszent- györgyről származó XVIII. századi festmény a szent azon ritka ábrázolásai közül egy, amely a teljes legendát tárja elénk. A bal alsó sarokban a királyné gyónását, jobb oldalon pedig a szent testének Moldvába dobását örökítette meg a festő. A mennyekbe emelkedő Szent János kezében tartja a nyelvét, mintegy felajánlva a Szűzanyának, ezzel egyben megerősítve a gyónási titok szentségét. Egy angyal papi fövegét levéve a szentek glóriáját tartja feje fölé.

Nepomuki Szent János Jászfelsőszentgyörgyről

Páduai Szent Antal 1195-ben született Lisszabonban. Szent Ferenccel együtt a ferences rend különösen kedvelt és ezért igen gyakran ábrázolt szentje. Élete végén Padovában élt, s ott is halt meg 1231-ben. Már 1232-ben szentté avatták. Számos csodálatos tette volt, így gyógyítások és halott-feltámasztások. A gyermek Jézus megjelent a szentnek a Biblia tanulmányozása közben, ezen alapul egy a XVIII. századtól igen gyakori ábrázolása, amint karján tartja a gyermek Jézust. Igen népszerű szent, a diákok pénzt adnak neki vizsgáik előtt. XX. századi gipszszobra Szajolból való.

Páduai Szent Antal Szajolból

Szent Lukács evangélista XVIII-XIX. századi faszobra Jászberényből ékes példája az evangélista-ábrázolásoknak.

Szent Lukács evangélista Jászberényből

278