Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (Szolnok, 2012)
Régészet - Prohászka Péter: Tariczkay Endre és a VIII. Nemzetközi Ősrégészeti és Embertani Kongresszus (1876). Levelek és rajzok Tiszafüred és környéke régészetéhez
TISICUM XXI. - RÉGÉSZET Ugyancsak többször utalt, illetve az Ásotthalom bemutatásánál (824) részletesen ki is tért a Tiszaszöllös Nagyaszóparton 1839-ben előkerült ún. aranyvértes vitéz sírjára és mellékleteire. Az ekkor összeszedett, majd a bécsi cs. és k. Érem- és Régiségtárba küldött és nagyrészt ott meg is váltott arany tárgyak azonban egy rézkori kincslelet részei.50 Figyelemreméltó azonban Tariczky beszámolója, mivel szerinte a lovag a lovával együtt volt eltemetve, sőt nyomozásai során megszerezte koponyáját, melyen egy vágás nyoma is látható volt. Valószínűleg a rézkori kincs előkerülése nyomán kibontakozott kincskeresés során bukkantak egy lovas temetkezésre, melynek talán szintén voltak arany mellékletei. így az eltelt évtizedek alatt a népi képzelet a két leletet összemosta, és ebből keletkezett az ú. n. aranyvértes sír legendája. Kétségtelenül érdekes lenne, hogy az előkerült lovas temetkezés a népvándorláskor melyik időszakából, az avarkorból vagy már a X. századból származik-e! A legnagyobb figyelmet Tariczky leveleiben kétségtelenül az Ásotthalom és az itt előkerült leletek folyamatos bemutatása kapta (Id. pl. 824,1252, 1268). A Tiszafüredtől mintegy két kilométerre keletre elterült Ásotthalom kutatását éppen a Kongresszus felhívásának hatására kezdték el, melynek során egy a neolitikumtól a későbronzkor kezdetéig lakott terramare település egyes részeit tárták fel.51 A mintegy hat méter magas és 75 méter átmérőjű ellipszis formájú halomból közel 3000 lelet került elő, mint a többször említett kerámiatöredékek és szarvasagancsok, melyek a Füzesabony-kultúra emlékei.52 A Tariczky által megfigyelt és leírt égett felületek pedig házak és tűzhelyek maradványai.53 Az 1904-ben előkerült arany ékszerekből álló kincslelet, valamint az 1964 és 1972 között folytatott ásatások alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a bronzkorban az ásotthalmi telep gazdasági, kereskedelmi központ lehetett,54 Tariczky levelei és az Ásotthalom bemutatása c. értekezése ezen kép finomításához járulhatnak hozzá. Ugyancsak egy őskori teli településről számolt be Tariczky a tiszaigari ős szigeten található „földvár” esetében (158, 824), melynek két oldalról felvett rajzát is mellékelte (975b). A tiszaigari Földvárhalom a Füzesabony kultúra települési láncolatába tartozik, melynek több hasonló emléke ismert a környéken.55 Sajnos Tariczky beszámolója alapján nem dönthető el, hogy a Tiszaörvény-Morotvaparton feltárt pogány sírok (824), melyek mellékletei között vas tárgyakat, valamint lócsontokat említ, melyik nép emlékei. A római korszakot néhány IV. századi érem mellett, melyeket a tiszaörvényi határban gyűjtött össze,56 elsősorban a megye északi részén futó ún. Csörsz-árok képviseli. A Kongresszus felhívásában külön pontban kérték a sáncok és halmok felvételét és az azokról szóló tudósításokat. Tariczky röviden leírja (476) az árok megyei nyomvonalát, azonban datálására már nem tér ki. Egy bronz érem volt Tiszaörvény területéről az első népvándorlás kori emlék, melynek meghatározása után Tariczky érdeklődött. Römer konstantinápolyi bizánci follisként határozta meg,57 amely talán I. Justinus 50 A tiszaszöllösi kincs feldolgozását Id.: MAKKAY János 1985.; MAKKAY János 1989. 51 KOVÁCS Tibor 1992.131.; HORVÁTH Tünde 1999.56. 52 KOVÁCS Tibor 1992.133. 53 KOVÁCS Tibor 1992.132. 54 KOVÁCS Tibor 1992.133.; HORVÁTH Tünde 1999.61. 55 KOVÁCS Tibor 1992.133. 56 Magyar Nemzeti Múzeum, Adattár 260/1874. 57 Magyar Nemzeti Múzeum, Adattár 260/1874.; KOVÁCS László 1998.49-50. császáré volt.58 Sokkal érdekesebbek azok a Vili. századi övveretek és ékszerek, melyeket a leveléhez (118-119) mellékelve küldött Budapestre. Lelőhelyükkel kapcsolatban a következőket írta; „Eme női ékszereket, bronz darabokat, és gyöngyöket, mik között úgy látszik egy fülbevaló is van, a múlt ősszel találtuk Tiszafüred délkeleti részén a Fiolt Tiszapart vonalában egy pinczeág ásatása alkalmával. A homok közül ennyit bírtak összeszedni. Valami 1 1/2 ölnyi mélységben volt egy sírverem fenekén.” Az övvereteknek a díszítés és forma szempontjából számos párhuzama ismert az avar kori leletanyagban. A szíjbefogó pávasárkány fejei59 a nemesvölgyi temető egyik 1885-ben feltárt sírjából ismert.60 A szíjvégek áttört mintája pedig a csúnyi 92. sírból,61 a czikói 183. sírból62 vagy 519. sírból.63 A mellékletek alapján a Vili. századra datálhatok, és a férfi viselet részei voltak.64 A fülbevaló és a gyöngyök azonban női temetkezések mellékletei, így nagy valószínűséggel a korszakra gyakorivá vált kettős temetkezést bolygattak meg a pinceág ásásakor.65 Tariczky hozzáértését jól mutatja megjegyzése a leletekkel kapcsolatban: „Én avarkorabelinek tartom” őket. Erre a felismerésre a Vili. századi öntött griffes-indás leletanyaggal kapcsolatban azonban majd csupán közel fél évszázaddal később jut a régészeti kutatás. Nagy valószínűséggel ekkor bukkantak annak a nagy VII-VIII. századi avar temetőnek az első sírjaira, melynek feltárását a tiszai vízerőmű beruházásával kapcsolatban Garam Éva végezte el.66 A középkor emlékei kisebb hangsúlyt kaptak Taricky ezen korai leveleiben, így mindössze a tiszaörvényi templommal és településsel foglalkozik részletesebben, és a környékéről küldött be érmeket, melyek II. Géza, frisachi és karintiai-féle dénárok voltak.67 Tariczky Endre 1877. december 3-án kelt levelében a beküldött rajzait és térképeit kérte vissza, melyek egy részét szerencsére nem küldték el Tiszafüredre, így megmaradtak, és e tanulmányban a levelezésével együtt közlésre is kerültek. Ugyan a Kongresszushoz kapcsolódó levelezés a Compte-rendu megjelenésével megszűnt, és Römer Flóris 1877-ben Nagyváradra történt kinevezésével távozott az a személy, akinek álma vidéki egylet-, illetve múzeumhálózat létrehozása volt, mégis számos személy, illetve társulat továbbfolytatta régészeti tevékenységét. Közéjük tartozott Tariczky Endre is, aki ezt követően Römer múzeumi utódjával, Hampel Józseffel folytatta a levélváltást, tájékoztatva Tiszafüreden és környékén tett kutatásairól. Ezek közreadása azonban már egy másik tanulmány tárgya. 58 TARICZKY Endre 1892.15. 59 FANCSALSZKY Gábor 2007.106. 60 HAMPEL József 1905. Taf. 111., 10. 61 HAMPEL József 1905. Taf. 128., 3,10,11. 62 HAMPEL József 1905. Taf. 209., 2-6. 63 HAMPEL József 1905. Taf. 234., 1. 64 FANCSALSZKY Gábor 2007.106. 65 A kettős és többes temetkezésekhez Id. TOMKA Péter 2003. 66 GARAM Éva 1995. 67 KOVÁCS László 1998.47-48; Magyar Nemzeti Múzeum, Adattár i. n./1873. 24
