Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 20. (2011)
Történelem - Vadász István: Kiss Pál honvédtábornok életútja
TISICUM XX. - TÖRTÉNELEM s utána Balogh István mint történelmi férfiúról, mint a perlaszi és a jarkováczi hősről, a péterváradi parancsnokról, s mint legjobb honpolgárról szólott bezárólag. A koszorús halott temetésére, kinek koporsóján ott díszelegtek az őt megillető katonai jelvények is, kimozdult az egész város, sőt a szomszédos községek (a tisza-örsiek nemzeti zászlójuk alatt is), meg távolabbi vidékek érdekeltjei is számosan jelentek meg, úgyannyira, hogy a tisztelgő sereget, merre a halotti kíséret vonult, a város utczája alig volt képes befogadni. A gyászszertartásnál nagyban feltűnt a tisza-örsi alelemi iskola tanonczaiból s a köznépből alakult dalárda, mely a helybeli reform, iskola énekkarával felváltva zengte saját szomorú dallamait; - nem különben feltűnt a volt nemzetőrseregnek önkéntesen alakult egy pár szakasza, melynek egyike a gyászkíséret előtt, másika pedig annak utána fegyveresen lépdelt magyar vezényszó hangoztatása mellett. Volt dobosuk és zászlótartójuk is, egyiknél gyászlepellel körülvont dob, másiknál zöld babérkoszorúval ékített fekete zászló lévén. A volt honvédtisztek közül is voltak jelen többen Egerből, Pestről, s egybünnen, kik közül Rapaics és Cserei volt honvédezredesek a bánatos özvegyet, született Bernáth Mária úrhölgyet, két árvája kíséretében karon fogva vezették. A temetési szertartást háromszori együttesen tett díszlövés, egy mozsárágyú egy pár dörgése, s a „Szózat" megható eléneklése követte, mely a kettős énekkar és gyászoló sereg ajkain a körülfolyó léget messze áradó hanghullámokká változtatta át, melyek után majd a sírhalomra vetett fáklyák komor füstfellege, majd pedig a síró szemek könnyei szálltak. A megdicsőített halott született Diószegen, Biharmegyében, 1808-ban, s meghalt Pesten, folyó évi hó 27-én." A tiszafüredi Örvényi úti temető tehát egy olyan egykori honvédtábornok örök nyugvóhelye, akit katonatársai nagyon becsültek, de akiről még kortársai is keveset írtak. Jellemző erre a szabadságharc hadügyminiszterének, Mészáros Lázárnak töprengése is, aki visszaemlékezéseiben így írt egykori beosztottjáról: „Kiss Pálnak jó híre volt: miért, hogyan s mikép? nem tudom, s ezért azt, hogy mi lehet még belőle, függőben hagyom," 4 1 Csak remélni tudjuk, hogy az egykori tábornok jó híre valamikori lakóhelyén is megmarad. Irodalom ASBÓTH Lajos 1862 Asbóth Lajos emlékiratai az 1848-iki és 1849-iki magyarországi hadjáratról. Pest. BONA Gábor 1983 Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban 1848-49. Budapest. BREIT (Bánlaky) József 1897-1898 Magyarország 1848/49. évi függetlenségi harcának katonai története I—III. Budapest. DIÓSZEGI György-DIÓSZEGI Krisztina 2008 Hellén mozaik az 1848-49. évi dicső magyar szabadságharc tisztikara görög gyökerű hőseinek életéből. A Tiszántúli Történész Társaság Közleményei 3. (szerk.: BENE János-KRANKOVICS llona-MÓNUS Imre-POZSONYI József-SZABADI István) Debrecen. 15-63. GÖRGEY Artúr 1988 Életem és működésem Magyarországon 1848-ban és 1849-ben I. Budapest. GRACZA György é.n. Az 1848-49-iki magyar szabadságharcz története. Budapest. HEGYESI Márton 1898 Az 1848-49-iki harmadik honvédzászlóalj története. Budapest. HERMANN Róbert 1992 Kossuth Lajos, az Országos Honvédelmi Bizottmány és a Kormányzóelnöki Iroda kiadatlan iratai 1849-ből. In: Hadtörténelmi Közlemények 1992/3.137-162. HOFFMANN Arnold 1906 Az 1848/49-iki vörössapkás 9-ik honvédzászlóalj története. Kassa. KATONA Tamás (szerk.) 2001 Leiningen-Westerburg Károly levelei feleségének. In: Az aradi vértanúk (válogatta, szerkesztette, az előszót és a jegyzeteket írta KATONA Tamás) Budapest. KLAPKA György 1986 Emlékeimből. Budapest. KOSSUTH Lajos... 1953 Kossuth Lajos Összes Munkái XIV. Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány élén II. 1849. január 1. - április 14. (szerk.: BARTA István - PAJK0SSY Gábor - SINKOVICS István) Budapest. 1955 Kossuth Lajos Összes Munkái XV. Kossuth Lajos kormányzóelnöki iratai 1849. április 15. - 1849. augusztus 15. (szerk.: BARTA István - PAJK0SSY Gábor SINKOVICS István) Budapest. 41 MÉSZÁROS Lázár 1871. 234. » 102 «
