Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 20. (2011)

Történelem - Vadász István: Kiss Pál honvédtábornok életútja

TISICUM XX. - TÖRTÉNELEM végül a két zászlóalj egymást felülmúlva foglalta el a hidat. 18 A főtisztek vetélkedését Damjanich és Görgei is helytelenítet­te, ám a csata utáni számonkérések és nyilvános dicséretek után végül mindkét alezredes ezredesi előléptetésben része­sült a csatatéren, sőt mindkét főtiszt megkapja a 3. osztályú katonai érdemjel kitüntetést (annak ellenére, hogy Leiningen ezt már egyszer, Szolnok után megkapta). Görgei napiparan­csa Leiningen feljegyzése szerint így hangzott: „A III. hadtest a mai napon kiérdemelte a haza háláját. Helyreállított és győ­zelemmé változtatott egy már elvesztett csatát, és a legfénye­sebb módon megmentette a magyar fegyverek becsületét. Ez a fényes eredmény kiválóan négy férfiú érdeme: Kissé, Leininge­né, Föidváryé és Czilliché (mert az utolsó itt is kitú'nt hidegvé­rű bátorságával, mint mindig). Midőn nevüketa hadsereg és a haza színe előtt nyilvánosan kihirdetem, egyúttal ki is tüntetem őket a Ili. osztályú érdemrenddel, és kinevezem a csatamezőn Kiss és Leiningen alezredest ezredessé, Fóldváry és Czillich őr­nagyot pedig alezredessé. " I 9 Másnap megtörtént a 9. zászlóalj átvezénylése, s két nap múlva, április 6-án, az isaszegi csatában újra a 9. zászlóalj­ról és a Kiss Pál-dandárról szólnak elismeréssel a szemtanúk: „Ütegeimet golyók és gránátok özöne lepte el, s valószínűleg el­hallgattattak volna, ha eközben a III. hadtest is a tőlem jobb­ra eső halmokon a harcvonalba nem nyomult volna be. Dam­janich gyors pillantással átlátta erőink egyenetlen voltát, és legott segítségemre küldte Kiss Pál dandárját" ... „a bán ösz­szes erőlködését a balunkon fekvő erdős gerincre irányozta, amelynek a csata eldöntésére való fontossága az ellenségnek mindinkább szemébe kellett, hogy tűnjön. Suiez a legdühösebb harc közepette ott megvetette magát, és eddig minden roha­mot vitézül visszavert, de végre is kezdett elernyedni, és a túl­erő előtt hátrálni. Alig vette ezt észre a 9. zászlóalj, amidőn a vitéz dandárnok Kiss Pál vezénylete alatt az előnyomuló osztrá­koknak szuronyt szegezve oldalukba tört, és Sulczzal egyesül­ve újra visszaveri a völgybe... " l 0 A váci csatában is a III. hadtest kemény fegyelme, rendít­hetetlensége tűnt ki. Itt Kiss Pál dandárja azt a feladatot kap­ta, hogy keletről, a várost övező dombok lejtőjéről támadja a várost megszállva tartó ellenséget. Feladatát sikerrel hajtot­ta végre, bár ezen a napon a fő dicsőség a Leiningen-dandár 3. zászlóaljáé volt. Nagysallónál, április 19-én viszont mindkét dandár oroszlánrészt vállalt a győzelemben: „Leiningen és Kiss Pál dandárjai gyorsan rohamcsapatokká alakultak, és Kazinczy divíziójával kapcsolatban rövid ellenállás után visszanyomták az ellent a helység belsejébe. Itt azonban iszonyú dühös utcai harc keletkezett. Minden házat, minden udvart, minden sövénykerí­tést külön-külön kellett bevenni, míg az osztrákok a szomszé­dos halmokról és Nagysallónak még birtokukban lévő hátulsó 18 A két dandár, illetve a 3. és a 9. zászlóalj vetélkedését Tápióbicskénél min­den szemtanú és visszaemlékező leírja. VUK0VICS Sebő 1982. 43.; HOFF­MANN Arnold 1906.; HEGYESI Márton 1898. 19 LEININGEN-WESTERBURG Károly naplója 1849. április 4.; BONA Gábor 1983. 200., 219-220. 20.; KLAPKA György 1986. 211. 20 KLAPKA György 1986. 211. részéből gránátok és röppentyűk özönével árasztották el a ma­gyarok által már elfoglalt területeket. De a derék honvédek, élü­kön még derekabb vezéreikkel, rendíthetetlenek maradtak, s az öldöklő harcokban lépésről lépésre nyomultak előre. m Kiss Pál egysége a komáromi vár felmentésében, illetve a vár körüli ostromzár megszüntetésében is fontos szerepet ját­szott. Az ezredes által vezetett dandár elsőként kelt át a Du­nán elkészített tutajhídon április 25-ről 26-ra virradóan, majd egységével megrohamozta a Duna jobb partján lévő magasla­tot, az ún. Monostort. Az átkelőhelyet és a jobb parti erődrend­szert uraló magaslat elleni szuronyrohamot a visszaemlékezé­sek szerint az ezredes személyesen vezette, s ezzel Kiss Pál „hallgatásba kényszerítette az ellenséges ostromtüzérséget." 22 Maga az átkelési hadművelet egyébként éjszaka a legnagyobb csendben történt, a vörössapkások Kiss Pál személyes veze­tése alatt „libamenetben, egymás kabátját fogva mentek a sö­tétben a bozótokon át a sáncárokig. "Majd a vizesárkon átkelve, megmászták a sáncokat, s a meglepett őrségnek csak néhány lövésre futotta, „a ki meg nem adta magát, azt minden lövés nélkül elnémította a szurony." 2 3 Komáromi hőstette után, ápri­lis 29-én Kiss Pál megkapta a katonai érdemjel II. osztálya ki­tüntetést. Másnap pedig Nagysándor József tábornok hadtes­téhez került, ahol az I. hadtest egyik gyalogos hadosztályának parancsnokává nevezték ki. A korabeli dokumentumokból egyértelműen kiderül, hogy a tavaszi hadjárat folyamán Kiss Pál egyre inkább felkeltette fölöt­tesei (elsősorban Damjanich és Görgei), majd a politikai vezetés kitüntető figyelmét. Ebben vélhetően korábbi ezredparancsno­kának, az akkor már vezérkari főnökként szolgáló Vetter An­talnak is lehetett szerepe. Részben ennek is volt a következ­ménye, hogy Kiss Pált - Vukovics Sebő javaslatára - már 1849 áprilisának közepén kinevezték a nagyfontosságú déli erősség, Pétervárad várparancsnokának. 2 4 Kossuth 1849. április 14-én az alábbiakat írta Görgeinek: „Mulaszthatianul szükségessé vál­ván Kiss Pál honvédezredes urat péterváradi várparancsnok­ká kinevezni, ezennel hivatalosan felkérem tábornok urat: hogy az ide zárt kinevezési oklevelet nevezett ezredes úrnak kézbe­síttetvén, őt rendeltetése helyére azonnali elutazásra utasítani szíveskedjék." Nem ismert, hogyan alakult az üzenet sorsa, any­nyi azonban bizonyos, hogy a levél elküldésének időpontjában éppen Nagysalló felé nyomult előre az a hadtest, amelyben Kiss Pál is szolgált. Egyébként is, ezzel a megbízatással Kiss Pál - sa­ját akaratán kívül - a Kossuth Lajos és a Perczel Mór között ki­robbanó konfliktus középpontjába került. A péterváradi várat az ostromzár alól felszabadító Perczel Mór tábornok ugyanis saját öccsét, Perczel Miklós ezredest szerette volna péterváradi pa­rancsnoknak kineveztetni. Minden bizonnyal ezzel magyarázha­21 KLAPKA György 1986. 220. 22 KLAPKA György 1986. 226. 23 A Kiss Pál ezredes által személyesen vezetett szuronyroham részleteiről; HOFFMANN Arnold 1906. 98-99.; ASBÓTH Lajos 1862.110. 24 A kinevezési javaslat tényét említi VUKOVICS Sebő 1982. 56., a kinevezé­si levelet közli: KOSSUTH Lajos Összes Munkái, Budapest, 1953. XIV. 893. P­»96«

Next

/
Oldalképek
Tartalom