Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 20. (2011)

Közművelődés, múzeumpedagógia - Szabó István: Röpülj Páva '77 - A túri vásár

SZABÓ ISTVÁN: RÖPÜLJ PÁVA '77 - A TÚRI VÁSÁR - Barna Gábor: Kunszentmártoni babonák, hiedelmek, szokások. 1964. DM Adattár Piros pántlika - szemverés megelőzésére kisgyerek, csecsemő nyakára vagy csuklójára. - Vörös István: Mezőtúr néphitéhez DM Adattár Útifű - sebre való. Forrás nélkül: DM Adattár - Füvek Fűbe-fába adta isten az orvosságot. 7 vagy 9 fajta - füvek - gyógyító célú felhasználása. Sírról szedett fű Szent Antal tüze - fű - Kuruzslók, boszorkányok Györffy István: Nagykunsági krónika Bp. 1955. 130. Gyermekkoromban hallottam, hogy némely vén boszorkánynak az a különös kedvtelése, hogy valami varázsigével megállítja a szekeres utasokat, és azok csépelhetik a lovakat akárhogy, azok egy lépést sem mennek előre. Egyik karcagi gazda süvölvény cselédjével, kitől az esetet hallottam - valahol a Sárréten járt, éppen hazafelé igyekezett Karcagra, mikor Udvari alatt egyszer csak megtorpantak a lovak és se előre, se hátra nem akartak menni. Leszállt az öreg, körülnézte a lovakat, szekeret, megnézte az utat is, de nem látott semmi olyast, ami a szabad menetelt akadályozhatta volna. Mint tapasztalt öreg ember, mindjárt tisztában volt, hogy itt a boszorkány keze működik. Kivette hát a szeredásból a hüvelyt, a hüvelyből a kést s a kés hegyét beledöfte a rúd végébe. Hát erre csak nagy jajveszékelést hall és egy vén asszonyt lát nyargalton-nyargalvást közeledni, kinek a fél szeme ki volt döfve, a vér csak úgy csurgott az ábrázatján! Már messziről könyörgött, hogy ne döfje még egyszer a kést a rúd végébe, mert a másik szemére is megvakítja. Inkább megoldja a kötést s útnak ereszti az üres szekeret. Csakugyan alig érintette meg a szekeret, a lovak azonnal megindultak. Mem tudom, él-e még az öreg gazda. Gyermekkoromban, ha találkoztam vele, mindig borzalommal tekintettem rá. Neki is fél szeme volt! - Káromkodók. Uo. 142. Kunsági káromkodások „1740-1780 között." Adta teremtette! Mennydörgős tüzes ménkű atta! Ördög atta! Kutya ménkű teremtette! Láncos forgós teremtette! Kutya méhében született! Kutya ágyában született! Disznó teremtette! Hamislelkű huncut! Veszett tüzes teremtette helyén! Fikom teremtette! Láncos mendörgős ménkű üsse meg! Kutyátul lelkezett! Az ördög tördelje meg a tüzesen járt kezét! Kutya születte! Eb a lelke országán! Török a lelketek! Valamennyi hajad szála van a fejeden, annyi mennykő üssön meg! Ördögtől szakadt boszorkánya! Huncfut gaz ember! Kutya menkő láncos kő üsse meg! Eb ura kurta! Negyven teremtette! Ördög szántson a lelkeden! Az ördög hasából esett! Az Isten bolondítson meg! Tatár égesse meg a lelkét! Tatár kössön a hermec szíjjára! Kutyafi jószága, tatár hajcsa el az urát is! Milliom teremtette! Lelkem gyásza! Beste lélek! Tudja a mennykő! Eb atta fattya! Hét szekér mennykő üsse meg a lelkét is! A görbe kucsmás anyádat!" „Te tarisznyahitü. Ollyan a te hitetek, mint a lyukas Tarisznya! Bálványozok vattok!" (Uo. 146.) A régi szóbeszéd. (Uo. 161.) Pletykál - szavatyol - nőkre mondták. „Nő a ház elei" - terhes „Te patyolatból fejtegetett szép asszony! Majd a városházához mégyek, ki tsapatlak!" „Mi járód van ott? Talán azt tudod, hogy a világ sárga levét ott eszik, a világ borát ott isszák meg?" „Eh ördögadta teremtette. Csak olyan tintás seggű ember vagy te, Urak hazugja!" „Te! A nyakad csigáján vonatom ki a nyelvedet, miért hogy gyalázod az én leányomat!" „Török a lelketek! Mit vesztegetitek egymást!" „Szidta apánkat, anyánkat, pogányozott, gyilkosozott." - Tánciskola a dűlőúton. (Uo. 168-171.) „Egres Kis Lajos árva gyermek volt, az öregek megállapítása szerint a múlt század húszas éveiben született. Azidőtájt verbuválással szedték a katonát. Mivel nem nagyon siettek a legények a verbunkos markába belecsapni, a város háromszáz forint „ösztöndíjat" helyezett kilátásba annak, aki hajlandó volt tizenkét esztendőre a fényes munkáért felvenni. Lajos süldő legény volt. Ott ácsorgott az „Oroszlán" ivójában, a szemével majd felfalta a verbunkosokat. A jegyző, aki az egyik X-lábú asztal végén ült s számolgatta, hogy hányan csaptak már fel, megcsóválta a fejét, mert már harmadnapja járták a verbunkosok: a város számlájára tenger sok bort megittak, de még a létszámnak harmad része sem telt be. Oda is szólt az ácsorgó fiúnak: „Te fattyú! Ne tásd itt a szád, vagy csapj fel, vagy haladj a fenébe!" „Hát bevennének?" - kérdi a gyerek. „Be hát, öcskös, csak add be a kezed!" szólt a verbunkos káplár. Lajkó rögtön beadta a kezét. Az egyik verbunkos lekapta a gyerek fejéről a magas karimájú túri süveget bicskájával a süveg karimáját ferdén körülhasította, katonai műszóval „csákót vágott rajta", ezzel a legény tizenkét esztendőre lekötelezte magát. A jegyző úr atyai tekintettel magához intette az ifjú vitézt, kiolvasta neki a háromszáz forintot. Lajkó zsebre gyűrte és nézte tovább a táncot. Kínálták borral, nem kellett neki. Kedvét akarták keresni, küldték az állás alá, hol a város gulyása, az öreg Korom Pál nagy üstben főzte a gulyáshúst. Nem mozdult. Végre mikor nagy nógatásra a nótáját kibökte, a verbunkos káplár a cigányokkal ráhúzatta. Lajkó kipattant az ivó közepére és elkezdett úgy táncolni, hogy még a verbunkos káplár álla is leesett, „szilajon, szilajon cigány!" kiabált. Mikor aztán a nyirettyű szőr nélkül maradt, Lajkó is abbahagyta, nekiállt inni és ivott rogyásig." Pár év múlva a Jászságban, Kunságban már a leghíresebb verbunkos legény. „Pár hét múlva megérkezett Kevibe is. Szombaton jött. Mindjárt ráhúzatta a cigánnyal az Oroszlánban és elkezdte járni. Ilyen táncot még nem láttak a „Hat Kunság"-on! Az emberek törték egymást, hogy láthassák. Télidő lévén, másnapra felfagyott. Lajkó kiparancsolta a bandát a piac közepére a verbunkos társaival ott perdült táncra. Az öreg nagytiszteletű úr - vasárnap lévén - hiába várta híveit a templomba, senki sem jött, pedig már a harmadikat is elharangozták. Valahonnan megütötte a fülét a muzsika. Azon módon palástosan kiment a templomajtóba. Majd, látván a tengersok népet, arrafelé vette az útját, hogy a tobzódásba, csécsapságba, negédségbe merült népet a kárhozattal megfenyegesse. A tömeg utat nyitott neki. De mikor a verbunkosokhoz ért, benne rekedt a » 323 «