Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Néprajz - Kruzslitz Ilona: Gombák, fűszer- és gyógynövények gyűjtögetése a kalotaszegi Kiskapuson
Tisicum XVIII. kiskapusi gyermek meghalt keserűgomba fogyasztása után. Az eset nagy port vert fel, sok idős ember azóta nem meri ezt a gombát fogyasztani. Mint mondják: Már a gomba sem a régi... A legjobb lelőhelyek a Lonkán és a Sátor-hegyen vannak. Mindenki féltve őrzi a maga területét, bár elvileg bárki bárhol szedhet. Régebben főleg asszonyok és gyerekek jártak gombászni eső után, de ma már férfiak is mennek. Megfigyelhető, hogy többeknek jövedelempótlásként ez a rendszeres elfoglaltsága a faluban, elsősorban munkanélkülieknek. Egyre többen árulják az összegyűjtött gombát az út - elsősorban főút - mentén, elvétve még félereszes szárnyékot is építenek e célra nap és eső ellen. Jó gombatermő években rendszeresen érkezik felvásárló a faluba, de nem fizet annyit, Gombaárusok a kolozsvári országút mellett, hiribát és sárgagombát árulnak. Jobbra kezdetleges szárnyék látható (Fotó: Havassy Péter) amennyit az út mellett árusítók szoktak kapni. Kiskapuson többnyire csak kétféle gombafajtát tartanak alkalmasnak eladásra: a sárgagombának nevezett rókagombát, valamint az itt hiriba néven elterjedt vargányát. Ezek ugyanis könnyen felismerhetők, és nincs halálosan mérgező párjuk. Kilóját száz-százhúszezer lejért adták 1999-ben. (A faluban az átlagos nyugdíj háromszázezer lej volt ekkoriban.) Ez a két fajta keresett a kolozsvári és a bánffyhunyadi piacon is. A gyűjtögetés valamilyen fokon etnikumhoz is kötődik. Kiskapuson ugyanis jól megfigyelhető, hogy a cigányok több lelőhelyet ismernek, hosszabb időt és energiát tudnak rászánni a gombagyűjtésre, mint a magyarok és a románok. Ők többnyire soványka földjüket művelik, és nincs idejük gomba után járni. Kiskapuson több cigánycsaládnak tavasztól őszig kiegészítő jövedelmet biztosít a gomba. A legismertebb közülük a Rostás család. A családfő, Vaszil 62 esztendős. Tizenhat fős családjával - négy lánya, két fia, vejei és unokái - a cigánysoron kívül, a magyarok között lakik, bent a faluban. lehetősségét gombaismeretének és szorgalmának köszönheti. Ott jártamkor óriási fonott tálcákon, a félárnyékos teraszon aszalódott a rókagomba. Ritka az az év, amikor szárítani is marad: többnyire frissen adják el, illetve lesózva tartósítják. A Rostás családban szinte mindenki a gombából él. A családfőnek nincs munkahelye, rokkantnyugdíjas. Még a nagyapjától és az apjától tanulta a gombaismeretet. Több szakkönyve van, gyermekei, sőt unokái is komoly tudással rendelkeznek. Folyamatosan oktatja őket. Csak három-négy fajtát szednek: sárgagombát, hiribát, tavasszal pedig a ritkán előforduló szegfűgombát, valamint saját fogyasztásra a legelterjedtebb keserűgombát. E két utóbbit nem eladásra, csak a maguk számára. A családban a fiatalok, főleg a menyek rendszeresen árusítanak a környékbeli piacokon, Kolozsváron és Bánffyhunyadon. Míg ez utóbbin csak a nők, az országút szélén csak a férfiak árulnak gombát. Lelőhelyeik igen messze, sokszor félnapi járásra találhatók, már a nagyszü- leik is odajártak. Minden gombának ismerik a tenyészidejét, hogy eső után hány nappal érdemes elindulni szedni. Hajnali háromkor lámpákkal indulnak a gyűjtésre. A legkisebbek kivételével mind felkerekednek. Nyolc-tíz km távolságra gyalog kell eljussanak. Zsákot, kosarat, a férfiak nagy hátikosarat visznek. A gombafajtákat elkülönítve gyűjtik, és kézzel szedik le, nem késsel. „Lassú, babra munka a késsel szedés, mi csak lecsípjük a farkát, gyökerét, és kész" A hiriba lelőhelye a tölgyesekben és a bükkösben van, a Kiskapus melletti Köves-hegyen és a Csonka-hegyen. A sárgagomba viszont a ritkás erdőt, sőt akár a sziklás, köves talajt is kedveli. Ezt a Lonkán találják a legnagyobb tömegben. A falubeliek tiszteletben tartják egymás gombalelőhelyeit. Minden család csak a maga jól bevált területét járja be. A cigányok a dongái és az egerbegyi járáson is kiváló gombászó helyeket ismernek, de ezek az utóbbi időben kime- rülőnek mutatkoznak. „Az atom az oka mindennek”, emlegetik az öregek faluszerte. Nem beszélve az utóbbi aszályos évekről, melyre szintén sokan panaszkodnak. A cigányok is, akárcsak a többi alkalmi gombagyűjtő a faluban, saját fel- használásra csak szegfű- és keserűgombát szednek. Mivel a sárgagomba és a hiriba magas áron eladható, jobban is tárolható, mint az előbbiek, így csak ünnepkor fogyasztják. Gyűjtött gombafajták Kiskapuson Kiskapus környékén tavasztól késő őszig bőségesen terem a gomba, nem véletlen tehát, hogy gazdag, racionális népi gombaismeret alakult ki, és erre alapozva többféle gombaételt is fogyasztanak, mint az alföldi tájakon. A népi gombanevek helyi változatainak útvesztőjében nem könnyű eligazodni, bár ezt a munkát új kiadványok is segítik. Az et- nomikológia, egy kialakulóban lévő tudományág foglalkozik a népi gombaismerettel, a nevek kialakulásával, a gombák jó és ártalmas tulajdonságaival. Hasznos törekvés ez, mert összeveti a tudományos gombaismeretet a népi gyakorlattal. 466
