Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Néprajz - Nagy Molnár Miklós: Az erdő szerepe a gömöri népéletben
Néprajz NAGY MOLNÁR MIKLÓS Az erdő szerepe a gömöri népéletben Az erdő szerepének, néprajzi kutatásának fontosságát hangsúlyozva írja Herkely Károly, hogy „az erdő a falusi népnek és állatállományának nemcsak táplálékot szolgáltat, hanem épületfát s faanyagának kitermelésével különböző munkaalkalmak és iparágak megteremtését is lehetővé teszi."' Az erdő tehát - különösen a magasabb területeken - a helybelieknek elsődleges megélhetési forrást jelentett, illetve jelentős életmód-alakító szereppel bírt. Hazánkban az erdőkutatással kezdetben a történettudomány foglalkozott. A magyarországi történeti vizsgálatok a XIX. század második felében indultak meg. Az 1862-től megjelent Erdészeti Lapok című, első magyar nyelvű folyóiratban főként az erdőgazdálkodás történetével kapcsolatos cikkek láttak napvilágot. A tudományos igényű kutatást Tagányi Károly kezdte meg. Az 1866-ban alakult Országos Erdészeti Egyesület megbízása alapján elkészítette háromkötetes, Magyar erdészeti oklevéltár című munkáját, mely a millennium évében jelent meg.2 Tagányi máig is nagyhatású könyvének megjelenését követően századunk első évtizedeiben számos tanulmány jelent meg az erdőgazdálkodás történetével kapcsolatosan. A második világháborút követő erdészettörténeti kutatásokkal kapcsolatosan olyan jelentős kutatók munkáira kell utalnunk, mint pl. Kolossváry Szabolcsúé, Penyigei Dénes, Takács Lajos, Csőre Pál. Az erdő mint kutatási téma fontosságát a XX. század folyamán a történettudomány mellett a néprajztudomány is felismerte. Számos jeles néprajzkutató is foglalkozott a népi erdőgazdálkodással, az erdő elsődleges és másodlagos hasznával. Gunda Béla, Vajkai Aurél, Erdélyi Zoltán és Hegyi Imre mellett olyan jeles kutatók neveit említhetjük, mint Bakó Ferenc, Balassa Iván, Petercsák Tivadar, Szabadfalvi József és mások.3 Gömör megye a települési tényezőket tekintve két részre osztható, az északi hegyes vidékre, illetve a déli lankásabb 1 HERKELY Károly 1941. 259. 2 TAGÁNYI Károly 1896. 3 Dolgozatomnak nem célja, hogy az erdészettörténeti, illetve a néprajzi kutatások eredményeként eddig megjelent publikációkat részletesen ismertesse. A téma irodalmát részletesen Id.: PETERCSÁK Tivadar 1992. területekre.4 A vármegye egyike volt a legerdősebb magyar területeknek. Fényes Elek jellemzése szerint „Erdő, mindenütt bőséggel van, kivévén a’ betléri, csetneki, murányi uradalmakat, hol az a’ számos hámorok miatt lehetősen megritkult; ’s innen fabéli szükségeiket kénytelenek a’ Cselény (Putnok és Aggtelek közt) erdejéből pótolni.”5 6 A Borovszky Samu szerkesztette monográfia szerint Magyarország erdővel borított vármegyéi között „Gömör és Kis-Hont vármegye a 8-ik helyet foglalja el és erdőségei az összterületnek 48.43%-át borítják.”5 A nagy kiterjedésű erdőségek elsősorban az északi területeket jellemezték, míg a déli részeket már ritkásabb erdők borították. Az északi részek hegyes vidékének jellegzetes erdejében a fenyő és a bükk a fő fafajta. A terület erdős jellegét a helynevekben is felismerhetjük.7 Az északi területeket a rosszabb talaj miatti nehezebb megélhetés jellemezte. A fő megélhetési forrást nem elsősorban a földművelés, mint inkább a hatalmas erdők és hegyek más irányú kihasználási módjai jelentették. A lakosság nagy számban élt a favágásból, különböző faeszközök készítéséből, amelyeket gyakran vándorárusként a sík vidékekre szállítottak. Az északi területek legjelentősebb gazdasági erőforrása a bányászat volt, a magasabb hegyekben ugyanis nagyobb mennyiségű nemesfémet és más ásványkincset bányásztak. A már a középkori oklevelek tanúsága szerint is jelentős bányászat8 szorosan kapcsolódott a gömöri erdőgazdálkodáshoz. Az ehhez szükséges nagy mennyiségű faszenet az általában kevésbé értékesebb fafajtákból égették. Az erdő emellett jelentős mértékben befolyásolta a Gömör megyei vidékek állattartását is. Az alacsonyabban fekvő erdők legelőin a nyári legeltetéssel és téli takarmánygazdálkodással nevelhették a szarvasmarhát, illetve a lovat, míg a magasabban fekvő részeken inkább már csak a silányabb legelővel is megelégedő juhot és kecskét tartottak.9 Az erdőségek 4 Fényes Elek megállapítása szerint: „Gömör vármegyét egészen hegyesnek, vagy legalább dombosnak mondhatni. Az északi részen tulajdonképen való rónaság csak Berzéte, Krasznahorka és Rozsnyó közt van; a’ déli részén mind a' Sajónak, mind a’ Rimának széles völgyei vannak ugy-hogy Méhi, Putnok, Rimaszécs, Jánosi körül valóban tágas mezőséget láthatsz.” FÉNYES Elek 1837.127. 5 FÉNYES Elek 1837.132. 6 BOROVSZKY Samu é.n. 221. 7 Több ilyet közöl Ha Bálint is. Pl.: Körös, Bocskó (bükk), Lipóc (hárs), Jolsva (éger), Telgárt (vadaskert) stb. ILA Bálint 1976.42. 8 ILA Bálint 1976. 48. 9 ILA Bálint 1976. 47. 455
