Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Néprajz - Viga Gyula: „Amidőn Isten eő szent felsége a föld termésére alkalmatos esztendőket szolgáltat” A vízrendezés előtti Bodrogköz földműveléséhez
Tisicum XVIII. lehetőségeit.24 Az úrbéri bevallások I. kérdőpontja éppen a földművelés rendszerének alapkérdéseire keresi a választ, a vele kapcsolatban rögzített információkból rekonstruálható a vízrendezés előtti földművelő gazdálkodás állapota.25 A jobbágyparaszti üzemszervezetek stratégiájának megfelelően, a bodrogközi falvakban is a kenyérgabona megtermelése volt a legalapvetőbb gazdasági cél, s a fordulóföldek elsősorban a gabonatermesztés szolgálatában álltak a XVIII. század derekán is. A kötöttebb talajú határokon - ha az áradás nem veszélyeztette - az őszi és a tavaszi gabona is megtermett. A dombosabb határok homokföldjei - igaz, a víznek kevéssé kitéve - leginkább a rozstermelést (gabona) szolgálták, ezekben a falvakban nem voltak búzaföldek. Karosa: „Határjában fekvő szántóföldek aminémű mezei vélemény alá alkalmatosak, jó üdők foganattyával az elvetett vetemények jutalmason megtermik, kiváltképpen tudniillik, a gabonát (rozs, V. Gy.)” Károk: „Csak két nyomásban oszlik kevés mezejek, de mivel mind a két fordulóban lévő szántófölgyek homok földekből állok, búzatermő fölgyek nincs. Ugyanezért árpát sem vethetnek, sőt zabot is igen keveset, de a kevesnek is csekély termését vehetik, mert az homokos földben csak elenyészik. Ami kevés homokallya földgyök juthatna, azt az árvíz miatt nem vethetik. De ha szinte szárazban maradna is a víz miatt, csupán soványság. Aminthogy a homok földgyeknek allyán a vetésben károkat is szenvednek árvíznek idején.”26 A partosabb, víztől védettebb térszínek a vízrendezés előtt nagyrészt a rozstermesztés szolgálatában állhatták, amint ez más falvak bevallásaiból is kideríthető. Karos: „S minthogy felyeb fekvő gabonatermő homokjai vannak, azok a vizözön idein is nem oly károsak.” Károk: „Szántó mezejek két nyomásban vagyon szakasztva, de annak is az egyike csak homokos földekből álló, melyeknek majd hason fele sovány, mert trágyával nem tarthattyák. A másik nyomásbéli részen is, amely fölgyek valamennyivel hasznosabbak, búzatermő fölgyek lennének. Oly karban vannak, hogy ha egy-két esztendeig folyvást uralkodik az árvíz, azokat nem is vethetik. Érkezvén pedig olykor azokra az árvíz, midőn bévetve vannak, azoknak termését elveszi."27 A határ különböző részeinek eltérő adottságait, a nyomások különbözőségeit több falu vallomástevői hangsúlyozzák. Nagygéres: „Ami illeti az két nyomásban lévő szántóföldeknek termékenyebb, avagy termékenytelebb (!) voltokat, úgy adgyák bé világos tudománybúi, hogy az felső nyomásban lévő szántófölgyek jobb, mert szemesebb életet terem, noha szalmája az másik is nem alábbvaló az alsónál, de annak is 24 BORSOS Balázs 2000. 32-34., DOBOS Endre-TEREK, Jozef (szerk.) 2007. 39-46. 25 Az I. kérdőpont szövege: Hány nyomásban művelik szántóföldjeiket az adott település lakói? Milyen őszi- és tavaszi veteményeket vetnek? Hány ökörrel szántanak? Trágyázzák-e földjeiket, és milyen időközönként? 26 TAKÁCS Péter-UDVARI István 1995. III. 21. 27 TAKÁCS Péter-UDVARI István 1995. III. 24. circiter hatod része, ahova búzát szoktak vetni, soványabb."26 A bevallásban szereplő haszonvétel, illetve a károk első pontjának szövege részletezően tájékoztat arról a különbségről, ami a faluhatár termőképességének valódi lehetősége, a normál vízjárású, illetve átlagos csapadékot hozó esztendők és a különlegesen áradásos időszakok között van. Adottságok, lehetőségek - velük szemben az időjárás kiszámíthatatlansága. A paraszti létforma örökös bizonytalanságát tájunkon csak tetézte a vízjárások rendszertelensége és változó intenzitása. Nézzünk erre egy konkrét példát, Pácin vallomását. Haszonvételek: „Ezen helységnek határában fekvő szántóföldek, mellyekhez a szegénység hozzátérhet, amidőn Isten eö szent felsége a föld termésére alkalmatos esztendőket szolgáltat, s jó üdőnek folyamattyával megálgya a földet, mindennémű őszi s tavaszi veteményeket hasznossan megtermik, és annak termése az szegénység szükségére elegendő. Úgy őszi, mint tavaszi veteményezésre nézve, sőt, mikor az esztendőknek mértékletes száraz és zsengés ideje hasznosabb állandóságban vagyon, a búzaföldek is trágya nélkül megtermik a búzát, árpát és zabot.”28 29 Károk: „Ezen helységnek határa két nyomásban oszlik. Vannak ugyan kevés homolyái is, mellyeket az árvíz meghághattya, de mivel igen az Tisza árja alá fekszik, annak árja hamar éri. Kivált pedig mikor nagyobb árja van, az egész laposban fekvő részét elboríttya, amint szinte a múlt két esztendőben. A térségben lévő résznek majdnem semmi hasznát vehették, mert ugyanis az illyetén árvizek miatt azon részbeli szántóföldek, mellyek búzát teremhetnének, annyira eláztak, hogy keveset lehet mostani üdőben azokbúl használni.”30 A talajadottságok és a mikroklíma még számos veszéllyel fenyegette a veteményeket, javakat. Királyhelmec: „Sok haszontalan tó miatt határok szűk, és csak két nyomásban feküsznek szántófölgyei, ezeknek is némely részi sovány és híg homokbúi álló, s mivel híg és párás fövennyel egyezések, a téli sebes szelek a veteményekben kárt szoktak tenni. Az homokok völgyeiben levő szántóföldeken pedig hófúvásokkal béhordván, a nagy hó alatt azokban lévő vetemények tőbűi ki szoktak párlani. Némely részi pedig laposon fekszik, s ugyanazon okbul esős üdőkben az esővíz állja azokat, s vetéseiket sok helyeken kiáztattya. Amely része pedig az szántófölgyeiknek a Tisza mentében fekszik, mikor nagyobb árvizeknek özöne történik, azon szántóföldekre kicsap, és a veteményekben tetemes károkat tészen.”31 Az ármentes években a talaj sokfelé trágyázás nélkül is termett, a települések többségének bevallása szerint a szán28 TAKÁCS Péter-UDVARI István 1995. III. 48. 29 TAKÁCS Péter-UDVARI István 1995. III. 60. 30 TAKÁCS Péter-UDVARI István 1995. III. 61. 31 TAKÁCS Péter-UDVARI István 1995. III. 27. 378
