Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)
Természettudomány és régészet - Horváth Tünde - Pattintással készült eszközök kronológiai szerepe a kora- és középső bronzkor folyamán
Tisicum XIX. különös becsességét tükrözi az elrejtett dunaföldvári kincs. Más esetekben viszont elképzelhető a távoli nyersanyagok helyi megmunkálása, 14 9 adott esetben akár ezek másodlagos, esetleg előbbi korokból származó, újra-megtalált nyersanyagként való felhasználása is. A nyersanyagmozgások északi (szlovák), keleti (ukrán és lengyel), valamint déli (bánáti) területekkel és kultúrákkal fennálló kereskedelmi kapcsolatokat mutatnak - ugyanazokat az irányokat, amelyeket már a kerámia- és fémleletek kapcsolatrendszerében korábban láttunk. Összefoglalás A Magyarország területéről válogatott leletanyag-közlés, és az alapján levont következtetések szerint a kora- és középső bronzkor pattintott kőiparait hazánk kultúráin belül meglehetősen eltérőnek, ám mégis karakterisztikusnak látom. Az őskornak a középső bronzkort lezáró koszideri periódusa az utolsó időszak, amikor a kőből készült eszközök még számottevő szerepet játszanak a hétköznapi és a kultikus életben. Jól megfigyelhető a kőből és bronzból készült eszköztípusok rövid ideig tartó szimultán, azonos formai használata, majd nyersanyagváltása és formai változása, a kőből készült pattintott leletek a későbbi korokban való drasztikus csökkenése, hanyatlása. Míg az északi-keleti régiót talán a helyi nyersanyagokon (obszidián, mezőzombori kova, Tokaj környéki hidrokvarcitok 15 0) alapuló, főleg penge-alapú, kis-eszközös készlet jellemzi, addig a dunántúli területeken az ottani helyi nyersanyagok (szentgáli és dunántúli radiolaritok, teveli és sümegi kova) dominálnak, eszközkészletükről azonban egyáltalán nem alkothatunk képet egyelőre. 15 1 Az ország középső területét a kora- és középső bronzkorban a Harangedény-Csepel csoport - Nagyrév - Vatya láncon keresztül egy egységes nyersanyagú és típuskészletú pattintott ipar jellemzi, amely mögött a középső rézkortól megfigyelhető kulturális kontinuitást látunk. Iparát a 'Splinter-technology' használata jellemzi, és méretileg a kis-közepes méretű eszközök felé mutat, kialakításukat pedig a nagymértékű, forgács/szilánk-alapú bifacialitás jellemzi. Néhány vezető eszköztípust és nyersanyagot is találunk, amelyek az ország nagyobb területeit lefedték (kivéve a Dél-, Észak és Nyugat-Dunántúli régiót, amelyet nem ismerünk), és kiterjedt kapcsolatrendszerrel rendelkeztek a Kárpátok környéki hasonló korú kultúrákban. Összességében a kora- és középső bronzkorból - a vizsgált kultúrákon belül - nem tudunk olyan típusokat megnevezni vagy szétválasztani, amelyek csak a kora, vagy csak a közép149 Pl. a nyílhegyek, fűrészek, pengék között. 150 Sajnos csak egyetlen lelőhely anyaga áll rendelkezésünkre: Demecser-Roffaj (fő nyersanyaga obszidián és helyi hidrokvarcitok), amelyhez a kállői depót (fő nyersanyaga tokaji hidrokvarcitok) és a túrkevei leleteket csatolhatjuk, mint közölt leletanyagot ebből a régióból, így meglehetősen óvatosnak kell lenni általános kép festésében. 151 Egyetlen lelőhely anyaga: Kaposvár, 61. elkerülő út, 1. lelőhely, kisapostagi és mészbetétes kultúra. ső bronzkorra lennének jellemzőek, 15 2 ezért talán feltételezhetjük, hogy a két korszak között a pattintott ipar területén nem mutatható ki sem törés, sem újítás: lényegileg változatlan. Bizonyos vezető formák és nyersanyagok esetében (úgymint völgyeit, konkáv bázisú nyílhegy, nagyméretű késpengék, Krummesser, aratósarló fűrész-betétek (?), és a budai szarukő) elképzelhető egy középső-késő rézkortól fennálló ipari tradíció, esetleg antropológiai alapú kontinuitás is. Egyelőre nem tudunk biztonságosan nyilatkozni a koszideri fázis utáni korok pattintott iparáról. Léteznek kőeszközök későbbi telepanyagokban is, 15 3 ám kevés az ismeretünk ahhoz, hogy ezekből a szórványos leletanyagokból következtetést tudjunk levonni, bár azt gondolom, hogy a kora- és középső bronzkorban létező és igen jellegzetes ipar a koszideri korszak után valóban erősen visszaszorul, eltűnik. Ám mint ahogy a jól kutatott és feldolgozott fémművesség terén több tárgytípus továbbélését is ki lehetett mutatni, elképzelhető lehet ez még a pattintott eszközök esetében is. A jellegzetes pattintott tárgytípusok megléte szoros kapcsolatot mutat a hasonló, később esetleg megváltozott formában gyártott azonos fémtípusokkal. A nyílhegyek esetében egy igen rövid időszakban ugyanabban a formában egyszerre léteztek a kő és bronzformák, majd megváltozva a fémtípusok éltek tovább. Hasonlóan váltják egymást a hegyek és kések, sarló-aratóeszközök is. Magyarázatot kellene adnunk arra, hogy a vizsgált korszakban miért ilyen erőteljes a gabona feldolgozásával kapcsolatba hozható fűrészek használata. A pattintással készült eszköz-csoport mellé mindjárt oda kellene helyeznünk a csiszolással-faragással kialakított, ugyanebbe a szerepkörbe tartozó őrlőszerszámokat is, amelyek szintén nagy mennyiségben találhatók a vizsgált korszakokban a telepek anyagában, különösen a vatyai kultúrában. Már a Fejér megyei leletanyaggal kapcsolatban felvetődött, 15 4 hogy a földvárak anyagában jelen levő kőből és más nyersanyagból készült leletek között olyan presztízsértékű példányokat találunk, amelyek ezen telepek kiemelt (hatalmi központ?), fejlett gazdasági és társadalmi helyzetét támasztják alá. 15 5 A Harangedény-Csepel-csoporttal kapcsolatban említettük Kalicz-Schreiber Rózsa véleményét, aki a Csepel csoportot nem tartotta önálló kultúrának, csak a kora-bronzkori Nagyrév kultúra lokális, helyi csoportjának. Ugyanebben a 152 Egyelőre meglehetősen kevés a biztos rétegtani adatokkal rendelkező leletanyag. Ez a kép remélhetőleg a közeljövőben a százhalombattai ásatások segítségével sokat fog változni. 153 Pl. Németbánya, T. BIRÓ Katalin 1996. 154 Ld. HORVÁTH et al. 2001.17. 155 Presztizs-tárgyak lehettek pl. a díszesen faragott csont zabiák és szíjelosztók, díszes fejű bronztük, diadémák, övkapcsok, különleges nyersanyagú és megmunkálású csiszolt balták, pattintott leletek, melyek a vatyai telepeken önálló leletekként, elrejtett kincs részeként, esetleg öntőformaként, vagy a telepeken kívüli temetkezésekben bukkannak elő. | 424
