Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)
Természettudomány és régészet - Horváth Tünde - Pattintással készült eszközök kronológiai szerepe a kora- és középső bronzkor folyamán
Tisicum XIX. Hasonló kialakítású kések a rézkor végi Chtopice-Veselé és a kora-bronzkori Glina kultúrákban tűnnek fel. Nyersanyaguk alapján a keleti, kárpáti kapcsolatrendszer valószínűbb. A hazai, feltételezhetően munkaeszközként használt pattintással előállított kések, illetve presztizs-tárgyak igen jó kapcsolatrendszerrel rendelkeznek: mint láttuk, a Kárpát-medence déli és nyugati ívét lezáró kora- és középső bronzkori kultúrák anyagában is jelen vannak. Létezésük indokolt, hiszen tudjuk, hogy a késő rézkori, kora- és középső bronzkori tőrők (többféle típusban) a badeni és a harangedényes kultúrában még olyan kis méretűek, hogy szinte szúrófegyvernek, vagy funkció nélküli presztizs-tárgynak minősíthetők, és csak a középső bronzkori fémművességek fognak jó minőségű, fegyverként használható tőrtípusokat előállítani (a vatyai kultúrában annak III. fázisától). Ezeket azonban eleinte nem olyan széles körben gyártották, hogy a mindennapi életben is használati tárgyként funkcionáljanak: kifejezetten fegyverek, több esetben dísz-, ill. presztizs-tárgyak voltak. 8 9 I./5. Fűrészek, sarlóbetétek. Bár a fűrészélű, fogazott arató sarló-betétek már a lengyeli kultúrában megtalálhatók, 9 0 a bronzkori, aratóeszközöknek meghatározott fűrészek (bifaciális megmunkálású kaparok) előzményei a badeni kultúrában jelennek meg először. 9 1 A korai bronzkorban a Harangedény-Csepel csoport 9 2 és az ottományi kultúra leletei között 9 3 találjuk a további hasonló formákat. A fűrész kialakulását J. Kopacz a Krummesser-hez köti. 9 4 Az eszköztípus hazánkban a Harangedény-Csepel csoportban 89 A korszak fémtőreinek áttekintéséhez Id. KEMENCZEI Tibor 1988. 90 Ld. pl. BÁCSKAY Erzsébet 1989. 10/10,11/1-4,1990. Kidolgozásuk, formájuk nem hasonlít a bronzkori leletekhez. 91 Ld. pl. Hódmezővásárhely-Bodzáspart lelőhely anyagából: BANNER János 1956. 84. Abb. 17; Budapest-Medve utcából: ENDRŐDI Anna 1991. T.17/4. 92 Budapest-Csepel-Hollandi út: T. BIRÓ Katalin 1991; Szigetszentmiklós-ÜdÜlősor: Cs. BALOGH Éva 1992. 93 Nagykállói depó: MOZSOLICS Amália 1967. 94 A J. Kopacz által felvetett párhuzamosítás elsőre meglehetősen furcsának tűnhet, ugyanis a hazai, elsősorban a tanulmányozott Nagyrév-vatyai leletanyagban a fűrészek többsége igen kis méretű, törött, kopott példány. A látszat ellenére ezek az eszközök ugyanis végsőkig használt vagy elhasznált darabok, mert néhány olyan nagyobb méretű fűrész is van a telepanyagok között, amelyek mérete megközelíti az eredeti eszközméretet (pl. Bia, MNM 57.82.16.). így összehasonlítva egy Krummesser-rel nyilvánvalóbb a két eszköztípus közötti formai rokonság, bár a vizsgált vatyai kultúrán belül akkor is meglehetősen kérdéses a Krummesser-ből való levezetés. Braçov-Schneckenberg (Románia, korai bronzkor, Schneckenberg kultúra, KOPACZ Jerzy 2001. T.IV/4; Bucure§ti-Glina (Románia, Glina III., korai bronzkor, ibid. T.IX/3.) és Sálacea (Románia, Otomani III, középső bronzkor, ibid. T.XVI/1-2.) anyagában találunk olyan fűrész-kaparókat, amelyek átmeneti formák a Krummesser felé. Ezeken a területeken azonban a nyersanyag egészen más jellegű, talán ez indokolja a formai egyezést. Talán mégis van némi kapcsolat a Krummesser és a sarló között, ezt bizonyítaná a Polgáron, sírból előkerült átmeneti, bronzból készült korai forma: Sz. MÁTHÉ Márta 1999-2000. tűnik fel, innen átkerül azonos nyersanyagon, azonos technikával kialakítva, szinte azonos formában a nagyrévi és vatyai kultúrákba. Majdnem minden nagyrévi és vatyai településen kimutatható a budai szarukőből készült aratófűrészek jelenléte. 9 5 Maga a típus más kultúrákban hasonló nyersanyagon (pl. Túrkeve-Terehalom, gyulavarsándi-koszideri periódus 9 6), vagy eltérő nyersanyagon (a már említett Nagykálló-telekoldali kőeszköz-depóban, a dunaföldvári depóban, Pécska-Nagysáncon szórványként, nyersanyaguk ismeretlen 9 7) is megtalálható. Tószeg-Laposhalomról is ismertetnek egy darabot, réteghelyzete nélkül. 9 8 Egyelőre problematikus a leletek eszközként való rekonstruálása. Szinte minden példányon szabad szemmel is jól látható, az éllel párhuzamos sarlófényt találunk, amelyet a kopásnyom-vizsgálatok gabonaszár okozta fényesedésnek határoztak meg. 9 9 Egyelőre nem tudjuk, hogy mikor, és pontosan hogyan kerültek kapcsolatba a leletek gabonaszárral. Addig, míg az eszközök nagyobb méretűek (az eredeti méret kb. 4-5 cm közötti lehetett) voltak, önállóan, befoglalás nélkül, egyszerűen kézbe véve is kényelmesen lehetett őket használni. 10 0 A leletanyagban azonban a többséget az 1-2 cm közötti, gyakran még annál is kisebb, törött-sérült, de mégis erősen, szabad szemmel is látható sarlófénnyel rendelkező darabok jelentik. Ezeket a leleteket még ilyen méretükben is használták, nyilvánvalóan azonban ez már csak befoglalva volt lehetséges. Kérdés azonban, hogy hogyan lehetett több, a budai szarukő rossz minőségéből adódóan akár egy leleten is eltérő vastagságú és fekvésű befogó-oldalt egy sík, finom foglalat vájataiba illeszteni, és egyenletes vonalat képező sarlóéllé alakítani. Ugyanis ha az él nem volt egyenletes, akkor a sarló nem volt célszerűen használható: a gabonaszár minduntalan a kődarabok illesztése közé akadt volna. Ezért felvetődik az, hogy a parányi kőeszközök talán nem aratásra szolgáltak, hanem cséplésre, és ebben a fázisban, vagy ebben a fázisban is kapcsolatba kerültek a gabonával. Kós 95 Fűrészeket ismerünk az alábbi vatyai, esetenként nagyrévi-vatyai lelőhelyekről: Budapest-Corvin tér (nagyrévi-vatyai); Budavári Palota, BEAC-Lágymányos (nagyrévi-vatyai); Soroksár-Várhegy, Péteri major; Pákozd-Vár; Igar-Galástya (nagyrévi-vatyai); LovasberényMihályvár; Bölcske-Vörösgyír (nagyrávi-vatyai); SzázhalombattaFöldvár (nagyrévi-vatyai); Harta-Freifelt (késő kisapostagi-korai vatyai); Bia környéke; Páty; Nagykőrös-Földvár; Dunaföldvár-Öreghegy; Dunaújváros-Kosziderpadlás; Solymár-Mátyásdomb; KakucsBalladomb; Mende-Leányvár. Százhalombatta esetében már olyan mennyiségű kőeszköz került elő, hogy érdemes statisztikai eredményeket készíteni. E lelőhelyen a fűrészek aránya a típuseszközök között több mint 90%. 96 Cs. BALOGH Éva 2001. 97 S0R0CEANU Tudor 1991. T.40/1; 71/3.21. 98 BANNER János - BÓNA István - MÁRTON Lajos 1959. Abb.13/2. 99 A százhalombattai leleteken dr. Bácskay Erzsébet végzett kopásnyom-vizsgálatot, amelyet ezúton is köszönök. 100 Ennek bizonyítására történtek experimentális kísérletek Százhalombattán, a Régészeti Parkban, a visszanemesített tőnké és tönkölybúza aratásakor. | 420
